Kiss Judit – Szebeni Péter (szerk.): Tya

A 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon jelent meg 5panels gondozásában magyar alkotók legújabb antológiája, a Tya – Kutyantológia. Bevallom a CSKA után nagyon érdekel, miként nyúlnak a kutya témájához. Ha volt annak a kötetnek valami hibája, akkor az az volt, hogy kicsit klisés lett. Hiányzott belőle a játékosság, a macskák állandó csibészségre való hajlama.

A tematika azonos, a könyv terjedelme is, azonban csak tíz történet kapott a kötetben helyett. Átlagosan elmondható, hogy inkább hosszabb történeteket gyűjtöttek, és természetesen most a kutyák azon természetével találkozunk, amit nagyon könnyen, emberi értelemmel legalábbis, könnyen megértünk. Talán némileg elrugaszkodott ötlet, de véleményem szerint, hogy ki és milyen tulajdonság mentén haladt végig, nagyban függ az író és rajzoló személyiségétől. Ugyanezen gondolat mentén, hogy mivel azonosultam könnyen, szintén az én személyiségemtől függ.

Rögtön az első történet Pádár Ádám és Koska Zoltán Énkereső-je, elindított bennem valamit. A történet közepében nem a kutya, hanem a gazdája áll, és az, mit kap ettől a kapcsolattól. Ezt egy igen egyszerű példán át szemlélteti, a sétáltatáson, ami minden nap többször is bekövetkezik, és túl azon, hogy rendszeres mozgást biztosít a gazdinak, segít abban is, hogy ellazuljon, és kicsit elfeledje a napi gondokat. 

A kedvencem ezúttal Gresz Dorottya és Pádár Ádám Rossz kezekben című képregénye lett, második helyen Kiss Judit Ősök meséi, a harmadikon pedig Kóbor Róbert és Brazil Tom Edison loncsos kutyája végzett, de nagyon tetszett a már emlegetett Énkereső is. Viszont az első három az, amiben számomra a legtöbb fantázia volt, amiket szívesen olvasnék bővebb terjedelemben, és amiknek a grafikája hozzám közel áll.

Amivel nem tudtam mit kezdeni, az Madarász Gergely Jó utat, király -a. Értem a koncepciót, csak azt nem, hova is szeretnénk eljutni. Egy agresszív ember büntetésből kutyaként születik újjá, akit gonosz emberek kitesznek, és egy kedves gyerek befogadja. A kutyák is képesek agresszivitásra, az ember legjobb barátja nem jelent egyet a jobbá válással. Talán a kiszolgáltatottság és a ráutaltság lehet a lényeg. Megismerni a barátságot, de ebből semmit sem kapuk, a találás után ugyanis befejeződik a történet, de előtte oldalakon keresztül kapunk képeket az aljas emberből. Kár érte, mert az ötlet zseniális, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle.  

Összességében elmondható, hogy a kutya karaktere közelebb állt a legtöbb alkotóhoz, közösen bemutatták a játékos, kajla, komoly kutyát, a felelősségteljes barátot, a titkos támogatót és összeesküvőt. A macskáknál a legtöbbe esetben a negatív, adott esetben sztereotip vélemények domináltak, alig vagy egyáltalán nem kaptunk a játékos, hízelgő, szerethető oldalukból. Gyilkosok, meg démonok voltak, a kutyákról szóló gyűjtés sokkal pozitívabb képet mutat.

Szórakoztató és élvezetes volt olvasni. A stílusok és témák meglehetősen kevertek, ettől színes és változatos. Kedvelem a kiadvány alapötletét is, miszerint egy közös téma mentén mindenki hozzá adja a saját ötleteit, látásmódját. Egyaránt kijutott az izgalmakból, drámából és nevetésből is, közöttük pedig még számtalan egyéb hangulatból. A Tya esetében  összeértnek érzem a koncepciót, és nagyon várom, mivel rukkol ki a 5panels jövőre.

A kiadványban szereplő darabok: 

Énkereső (Pádár Ádám – Koska Zoltán);

Ebolúció (Magyar Sándor – Kasza Magdolna);

Ősök meséi (Kiss Judit)

Rossz kezekben (Pádár Ádám - Gresz Dorottya)

A Komoly és a Kajla (Kiss Judit - Szebeni Péter)

Jó utat, király (Madarász Gergely)

Tom Edison loncsos kutyája (Kóbor Róbert – Brazil)

A szerződés (Puskás Szabolcs – Halmi Zsolt)

Kerítések (Tóth Lili)

Elsie (Nagy Marci)

Az írás az ekultura.hu tulajdonát képezi