Jennifer Ashley: Death Below Stairs (Kat Holloway #1) - Gyilkosság a cselédfertályban

Nem olyan rég még nagyon sokan olvasták a környezetemben, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Goodreads már tavaly nyáron nekem valónak ítélte, és akkor utána is néztem. Ennek aztán az lett a vége, hogy magam is úgy véltem, nekem való, ami miatt hangoskönyv formájában be is gyűjtöttem. Aztán várakozott egy darabig. Mire eszembe jutott, egy újabb ajánlás miatt, már többen is olvasták az általam követett bloggerek közül, ami miatt ismételten borzasztó módon vágytam rá. Nagyjából ekkor ugrott be: Hé! Hiszen nekem ez megvan!

Kat új házhoz szegődik, bár fiatal, mégis kitűnő szakács, így bízik abban, hogy megállja a helyét az új környezetben, még úgy is, hogy az érezhetően valami nincs rendben. A család néhány tagja kissé excentrikus, a személyzet sem feltétlen rajong értük, ráadásul egy reggelre meggyilkolja valaki a konyhalányát is. Mivel nincs megelégedve a rendőrség által követendő iránnyal, Daniel McAdamhez fordul segítségért. A férfi rejtélyes, egyaránt beillik a szolgálók és az urak közé is, Kat maga sem tud róla túl sokat, de az biztos, hogy kihúzta már egyszer a bajból, és többre képes, mint bármelyik nyomozó. Még akkor is, ha idegesítő.
Az eleje egyszerre tetszett és hozott zavarba is, mivel egyből belevágtunk a dolgok sűrejébe, nem kellett sokáig várnunk szegény hullára sem. Ugyanakkor Kat kapcsolatát Daniellel készen kaptuk mivel ők már korábban, egy számunkra ismeretlen katasztrofális helyzetben megismerkedtek, és ezért a szakácsnő egyformán nyilatkozik vele kapcsolatban meglehetősen elismerően és lesújtóan is. Úgy éreztem és gondoltam, kimaradtam valamiből, mintha nem az első részt hallgatnám.

Ugyanakkor azt is éreztem, mivel a hőseinknek előélete van, hogy maga  sztori is gördülékenyebb, könnyedebb, nem nulláról indul, az olvasó pedig igyekszik felzárkózni. Az is kiderült, hogy nem tudunk mindenkiről mindet, és ahogy a történet halad, Kat titkairól is fellebbennek ama bizonyos leplek. Persze Danielről nem. Azt hiszem azért, mert Jennifer Ashley, már ha jól látom, igazából romantikus regényeket ír, ezért szerette volna a férfi protagonistáját minél titokzatosabbnak tálalni. Így bár kérdés számtalan akad, de választ elenyésző számban szolgáltat vele kapcsolatban.

Jó, nem baj, majd megpróbálom kitalálni, gondoltam durcásan, de mivel a végén sem derült ki semmi, így aztán lehet, tévedtem - ezt jelenleg sem tudom, inkább elengedtem, és azt írom, nem is igen érdekel... A szereplők közötti vonzódás és kémia az első pillanattól érezhető, csakhogy ne felejtse el senki, a viktoriánus Angliában járunk, a csók emlegetése szemlesütve és halkan még csak csak elmegy, de egy férfi ruhába bújt nő megbotránkoztató, nem is beszélve arról a fehérnépről, aki ugyan nem ment férjhez, mégis férfivel látható.

A korszak ábrázolása külön tetszett. Nem fest cukormázas, vicces képet a cselédség életéről, mint pl. a Csengetett, Mylord? tette. Az életük koránt sem fenékig tejfel, rengeteg munka, kevés szabadidő, nem sok fizetés, és néhány kivételtől eltekintve, közös szoba. Nem érzek vágyat, hogy rohanjak kipróbálni. És pont ezért Katnek nem könnyű nyomozni, de azért nem is lehetetlen.

A sztori kellően összetett és szórakoztató volt ahhoz, hogy lekössön, ahhoz is, hogy megkedveljem a szereplőket, tehát érdekeljenek a következő kalandjaik is. Laza volt, kis történelmi betekintéssel, politikai felhanggal, a nők helyzetének megemlítésével, Anne-Marie Piazza narrálása pedig olyan pluszként szolgált, ami külön pontot érdemel. Az apró kis hangulat változásálok, rosszallások vagy akár ironikus megjegyzések tökéletesen átjönnek, ami nyilván emeli az élményt.

Kellemes első rész a sorozatból, nem romantikus, de nem is vérbeli krimi, kicsit mindenből akad egy kicsi, szarkazmusból és még drámából is. És alighanem ettől működik ennyire jól.

8/10