Stepon városka akár élhető is lenne, Nick Pearson beiratkozik a középiskolába, és az első nap szerez magának egy barátot és egy ádáz ellenséget. Az ismerkedést nem segíti, hogy ez már a 4 új személyazonossága, mert hogy a családjával együtt tanúvédelem alatt állnak. Abban a világban, ahol az őszinteség nem követelmény, és a titkok életet menthetnek, nehéz boldogulni. Csakhogy megszűnik kívülállóvá válni, amikor az egyetlen barátját, Eli Cruzt holtan találja. Lehetne éppen öngyilkosság is, mindenki azt mondja, öngyilkosság volt, de ahogyan Nick, úgy Reya is kétkedik, mert sok dolog bizonytalan az életben, de hogy az öccse nem ölte volna meg magát, az biztos.
Tudtam, hogy ez egy ifjúsági regény, azt is, krimi, és azt is, hogy fekete a főhőse. És nagyjából ennyi. Az író teljesen ismeretlen volt, így aztán fogalmam sem volt arról, mire számíthatok. Lehet könyvet választani azért, mert egy podcastban szimpatikusnak tűnt a szerző? Nos, ha csupán a borítóért lehet - tegye mindenki a szívére a kezét, és ne hazudja, hogy ő még sosem tett hasonlót sem -, akkor ez sem lehet lehetetlen.
Ami kellemesen meglepett, hogy mennyire élveztem. Adva van Nick, akinek természetesen nem ez az igazi neve, és a mamája, akiknek az életét a zűrős családfő tönkretette. Nem elég, hogy a bűnözői múltja miatt kerültek ebbe a helyzetbe, de olyan sokszor szegte meg a szabályokat, hogy ez az utolsó esélyük. Ha ezt is elszúrja, kikerülnek a tanúvédelmi programból, aztán sok sikert a hosszú élethez. Minden pedig rányomja a bélyegét a szülők kapcsolatára, ami miatt kicsit feszült a légkör.
Az iskolában sem egészen alakulnak jól a dolgok. Beszáll Eli mellé az iskolaújságba, de úgy érzi, van valami a háttérben, valami, ami még sokba kerülhet. Tényleg barátja a Cruz fiú, vagy csak fel szeretné használni a titokzatos oknyomozásához? Ráadásul a nővére elképesztően dögös, kár, hogy egy pszichopata exe van. Aztán hirtelen minden lényegtelené válik, Eli halála felülírja minden sértett tiniségét.
Annyira szeretné hinni, hogy az apjának semmi köze az egész helyzethez, hogy nem az ő vagy a barátai keze van a fiú halálában, hogy rendezik a dolgaikat az édesanyjával, de ahogy halad az idő, és egyre több morzsát kaparnak ki Reyával közösen, egyre kisebb az esélye mindennek. És hiába szép a lány, ráadásul még odáig is van érte, mégsem lehet vele őszinte, ami már előrevetít egy csomó hazugságot és későbbi konfliktust.
Tetszett, bár nem teljesen az a fajta ifjúsági regény, amihez hozzá vagyok szokva. A háttér jól kidolgozott, az apróságok tökéletesen illeszkednek, ami kitűnő, ugyanakkor a téma komolyságát nem igazán kívánja oldani senki. Feszültség jön és megy, kiváló érzékkel mozgatja Lamar a különböző szálakat, nem rángat elő nem ismert tényeket, jó bűvész, akinek a szemét kell figyelni, mert a keze rezzenéstelenül csal. Csakhogy humort szinte nyomokban sem tartalmaz, némi iróniától eltekintve legalábbis.
A történet szépen építkezik, az elejétől leköti a figyelmet, de meghagyja a kétkedés jogát mindenkinek, nem kell elhinned. Sőt, minden rezdülésével sugallja, hogy nem szabad elhinned a nyilvánvalót. Ezért sem sokkoló, ha hamarabb áll összeáll a kép, de nem ezért vontam le pontot, mert mivel nem én vagyok a célcsoport, nyilván nem is elvárás, hogy minden rendülésével sokkoljon.
Ami viszont aprót bosszant, az a benne hagyott lehetőségek és a legvége, amik miatt egyenesen folytatásért kiáltott, de hiába mindent, a második rész sosem született meg. Jó volt, mert tényleg szuper a történet, a krimi szálat lezárták, de egy pár kérdés nyitva maradt, nem lehet csak úgy hátra dőlni, amikor a munka még nincs kész. Legalábbis az én véleményem szerint, a jelek szerint a legtöbb olvasónak nem okoz problémát, szóval lehet, megint velem van a baj, de ha folytatást nem is, még plusz 20 oldalt el tudtam volna képzelni.
7/10
Itt tudtok belehallgatni, ha pedig nyomtatott formában érdekel, bele lehet olvasni is.
Ami kellemesen meglepett, hogy mennyire élveztem. Adva van Nick, akinek természetesen nem ez az igazi neve, és a mamája, akiknek az életét a zűrős családfő tönkretette. Nem elég, hogy a bűnözői múltja miatt kerültek ebbe a helyzetbe, de olyan sokszor szegte meg a szabályokat, hogy ez az utolsó esélyük. Ha ezt is elszúrja, kikerülnek a tanúvédelmi programból, aztán sok sikert a hosszú élethez. Minden pedig rányomja a bélyegét a szülők kapcsolatára, ami miatt kicsit feszült a légkör.
Az iskolában sem egészen alakulnak jól a dolgok. Beszáll Eli mellé az iskolaújságba, de úgy érzi, van valami a háttérben, valami, ami még sokba kerülhet. Tényleg barátja a Cruz fiú, vagy csak fel szeretné használni a titokzatos oknyomozásához? Ráadásul a nővére elképesztően dögös, kár, hogy egy pszichopata exe van. Aztán hirtelen minden lényegtelené válik, Eli halála felülírja minden sértett tiniségét.
Annyira szeretné hinni, hogy az apjának semmi köze az egész helyzethez, hogy nem az ő vagy a barátai keze van a fiú halálában, hogy rendezik a dolgaikat az édesanyjával, de ahogy halad az idő, és egyre több morzsát kaparnak ki Reyával közösen, egyre kisebb az esélye mindennek. És hiába szép a lány, ráadásul még odáig is van érte, mégsem lehet vele őszinte, ami már előrevetít egy csomó hazugságot és későbbi konfliktust.
Tetszett, bár nem teljesen az a fajta ifjúsági regény, amihez hozzá vagyok szokva. A háttér jól kidolgozott, az apróságok tökéletesen illeszkednek, ami kitűnő, ugyanakkor a téma komolyságát nem igazán kívánja oldani senki. Feszültség jön és megy, kiváló érzékkel mozgatja Lamar a különböző szálakat, nem rángat elő nem ismert tényeket, jó bűvész, akinek a szemét kell figyelni, mert a keze rezzenéstelenül csal. Csakhogy humort szinte nyomokban sem tartalmaz, némi iróniától eltekintve legalábbis.
A történet szépen építkezik, az elejétől leköti a figyelmet, de meghagyja a kétkedés jogát mindenkinek, nem kell elhinned. Sőt, minden rezdülésével sugallja, hogy nem szabad elhinned a nyilvánvalót. Ezért sem sokkoló, ha hamarabb áll összeáll a kép, de nem ezért vontam le pontot, mert mivel nem én vagyok a célcsoport, nyilván nem is elvárás, hogy minden rendülésével sokkoljon.
Ami viszont aprót bosszant, az a benne hagyott lehetőségek és a legvége, amik miatt egyenesen folytatásért kiáltott, de hiába mindent, a második rész sosem született meg. Jó volt, mert tényleg szuper a történet, a krimi szálat lezárták, de egy pár kérdés nyitva maradt, nem lehet csak úgy hátra dőlni, amikor a munka még nincs kész. Legalábbis az én véleményem szerint, a jelek szerint a legtöbb olvasónak nem okoz problémát, szóval lehet, megint velem van a baj, de ha folytatást nem is, még plusz 20 oldalt el tudtam volna képzelni.
7/10
Itt tudtok belehallgatni, ha pedig nyomtatott formában érdekel, bele lehet olvasni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése