A nyár szépen lassan és csendesen elmúlt, újra közeledik az iskola, és a kiválasztottakra nem csak az unalmas órákkal, a saját életükben fellépő problémák tömkelegével is szembe kell nézniük. Minden változik, és ez a városon is meglátszik. Egy új mozgalom üti fel a fejét, és mint egy szekta, bárkit, akivel csak kapcsolatba kerül, képes bekebelezni. Ha mindez nem lenne elég, a titokzatos Tanács is megérkezett a városba. Ki akarják vizsgálni Anna-Karin túlkapásait, és nem úgy tűnik, mintha különösebben érdekelné őket a prófécia, világvége és más csacskaságok. A lányok szorosabb felügyelet alatt állnak, mint bármikor, nem használhatják az erejüket sem. Vajon ez elég lehet arra, hogy végleg összekovácsolódjanak?
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elkezdtem egy 12 hetes alkotói programot, amit a 3. hét után ugyan kicsit szüneteltetek, de a hatására elkezdtem, aprócska adagokban ugyan, de legalább olvasni. Nem állítom, hogy gyorsan haladtam, viszont akkor is papír könyvvel a kezemben lehet elkapni néha... néha És ekkor jött a barátnőm, aki lekapta a polcomról a sorozat harmadik és befejező kötetét, mivel náluk a könyvtárban csak az első kettő volt meg, és ezzel együtt feléledt minden vágyam és sóvárgásom is.
Nekiültem újra az első könyvnek, mert nagy vonalakban emlékeztem rá, meglepő így utólag, milyen részletességgel, de féltem, hogy már nincsenek meg azok az apróságok, amikre szükségem lehet a folytatáshoz. Aztán kicsit több, mint három nap alatt le is tudtam. Ahogy bezártam a könyvet, nyúltam a következőért, így első alkalommal, de még ugyanazon a héten, letudtam a Tűz-et is. Nos, ilyen tempóban olyan 8-10 éve olvastam utoljára, tehát igen, kijelenthetem, hogy jó volt.
Rebecka Mohlin halott, és ezt semmi sem változtathatja meg. Minoo és Gustaf barátsága megerősödött az elmúlt hónapok során, összeköti őket a közös veszteség, de az élet megy tovább, a kiválasztottak különórái szünetelnek ugyan a nyáron, csakhogy a szülei válságba jutott házassága folyamatosan nyomasztja.
Anna-Karin élete a városban sem könnyebb, mint ahogy a tanyán volt, és a nagypapája állandó ápolásra szorul. Édesanyja sem változott meg az elmúlt időszakban, panaszkodik és kesereg, de nem tesz semmit azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. És aztán egy napon ráeszmél arra is, hogy pusztul az erdő. Az erdő, ami annyi örömet okozott eddigi életében.
Vanessa hazaköltözött ugyan, de vannak dolgok, amik nem változnak. Wille és ő továbbra is együtt vannak, ez sok örömet okoz neki, de aztán a tudomására jut egy olyan titok, ami tönkretehetné az anyukája életét, ő pedig nem tudja, mihez kezdjem vele. Az egész katyvasznak az lesz a vége, hogy elveszíti Wille-t, és a mamájáért is aggódhat.
Ida új barátja nem tölti ki azt az űrt a szívben, ami folyamatosan Gustav után áhítozik. A szülei tökéletes életében beleillik, hogy Erik és ő egy párt alkotnak. A bökkenő ezzel csak az, ő maga nem tudja, akarja-e. Kívülállónak érzi magát a saját családjában, ahol a figyelmet és a szeretetet a húga és az öccse kapja. A Kör tagjai között sem érzi jól magát, és egyszerűen csak nem érti, tényleg nem tudja, mi a baj vele. Miért nem szereti igazán senki.
Linnéára nehéz idők jönnek, a többiek távolságot tartanak tőle, mivel a gondolatolvasó képességét olyan sokáig tartotta titokban. Nem tudják, mikor és mit hallott, és azt sem, milyen információt szolgáltattak magukról akár akaratukon kívül is. Szerelme Vanessa iránt már-már elviselhetetlené fokozódott, és a gyermekjólétisek is zaklatják holmi házibuli miatt, amit nem is tartott meg. Azzal fenyegetik, hogy visszakerül az intézetbe.
Adriana első óráján csak azt tudják meg, hogy Alexander Ehrenskiöld a tanács szolgálatában megtiltja, hogy használják az erejüket. Kivizsgálja Anna-Karin ügyét, és nincs itt szó semmiféle kiválasztósdiról. Folyamatosan figyelik őket, de az iskolában sincs nyugtuk, mivel ott a fia, Viktor veszi át a szerepét. És nincs remény segítségre sem, Adrianna kezei kötve vannak, Nicolaus pedig ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy elutazzon.
Hőseink mindennapi drámái, Engelsfors történetének alakulása, a város forrongása és a változás mind csak egy apró része hőseink útján, de a többé már tényleg nem tudják, nem tudhatják, ki van velük és ki ellenük. Több a kérdés, mint valaha, csakhogy már kérdezni sincs kitől.
A hangulat egyből magával rántott. A skandináv regényekre jellemző lassú és alapos építkezés, a karakterek fejlődése, sokszor érzelemmentesnek tűnő, mégis szívhez szóló sorai oly észrevétlen másztak be a bőröm alá, szinte felfogni sem volt időm. A lassúsága csak álca, valójában elképesztően sok dolog történt az első pillanattól kezdve. Folyamatosan építette és fokozta az izgalmat, s miközben azt nem állítanám, hogy altatott, de tény, néhány helyen bizony erősen megvezetett.
Nagyon örülök neki, hogy végre folytattam, olyan, mintha egy aprócska mozaik végre a helyére került volna. A félbehagyott sorozatok ugyanis, no nem mindig, de néha igencsak meg tudnak viselni...
9/10
Rebecka Mohlin halott, és ezt semmi sem változtathatja meg. Minoo és Gustaf barátsága megerősödött az elmúlt hónapok során, összeköti őket a közös veszteség, de az élet megy tovább, a kiválasztottak különórái szünetelnek ugyan a nyáron, csakhogy a szülei válságba jutott házassága folyamatosan nyomasztja.
Anna-Karin élete a városban sem könnyebb, mint ahogy a tanyán volt, és a nagypapája állandó ápolásra szorul. Édesanyja sem változott meg az elmúlt időszakban, panaszkodik és kesereg, de nem tesz semmit azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. És aztán egy napon ráeszmél arra is, hogy pusztul az erdő. Az erdő, ami annyi örömet okozott eddigi életében.
Vanessa hazaköltözött ugyan, de vannak dolgok, amik nem változnak. Wille és ő továbbra is együtt vannak, ez sok örömet okoz neki, de aztán a tudomására jut egy olyan titok, ami tönkretehetné az anyukája életét, ő pedig nem tudja, mihez kezdjem vele. Az egész katyvasznak az lesz a vége, hogy elveszíti Wille-t, és a mamájáért is aggódhat.
Ida új barátja nem tölti ki azt az űrt a szívben, ami folyamatosan Gustav után áhítozik. A szülei tökéletes életében beleillik, hogy Erik és ő egy párt alkotnak. A bökkenő ezzel csak az, ő maga nem tudja, akarja-e. Kívülállónak érzi magát a saját családjában, ahol a figyelmet és a szeretetet a húga és az öccse kapja. A Kör tagjai között sem érzi jól magát, és egyszerűen csak nem érti, tényleg nem tudja, mi a baj vele. Miért nem szereti igazán senki.
Linnéára nehéz idők jönnek, a többiek távolságot tartanak tőle, mivel a gondolatolvasó képességét olyan sokáig tartotta titokban. Nem tudják, mikor és mit hallott, és azt sem, milyen információt szolgáltattak magukról akár akaratukon kívül is. Szerelme Vanessa iránt már-már elviselhetetlené fokozódott, és a gyermekjólétisek is zaklatják holmi házibuli miatt, amit nem is tartott meg. Azzal fenyegetik, hogy visszakerül az intézetbe.
Adriana első óráján csak azt tudják meg, hogy Alexander Ehrenskiöld a tanács szolgálatában megtiltja, hogy használják az erejüket. Kivizsgálja Anna-Karin ügyét, és nincs itt szó semmiféle kiválasztósdiról. Folyamatosan figyelik őket, de az iskolában sincs nyugtuk, mivel ott a fia, Viktor veszi át a szerepét. És nincs remény segítségre sem, Adrianna kezei kötve vannak, Nicolaus pedig ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy elutazzon.
Hőseink mindennapi drámái, Engelsfors történetének alakulása, a város forrongása és a változás mind csak egy apró része hőseink útján, de a többé már tényleg nem tudják, nem tudhatják, ki van velük és ki ellenük. Több a kérdés, mint valaha, csakhogy már kérdezni sincs kitől.
A hangulat egyből magával rántott. A skandináv regényekre jellemző lassú és alapos építkezés, a karakterek fejlődése, sokszor érzelemmentesnek tűnő, mégis szívhez szóló sorai oly észrevétlen másztak be a bőröm alá, szinte felfogni sem volt időm. A lassúsága csak álca, valójában elképesztően sok dolog történt az első pillanattól kezdve. Folyamatosan építette és fokozta az izgalmat, s miközben azt nem állítanám, hogy altatott, de tény, néhány helyen bizony erősen megvezetett.
Nagyon örülök neki, hogy végre folytattam, olyan, mintha egy aprócska mozaik végre a helyére került volna. A félbehagyott sorozatok ugyanis, no nem mindig, de néha igencsak meg tudnak viselni...
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése