Sue Grafton: A is for Alibi ( Kinsey Millhone#1) - A mint alibi

Ebben az évben is tartom magam azon elhatározásomhoz, miszerint több női írót fogok olvasni. Folytatom a korábban megismerteket, de keresek újakat is, mert ha nem is tudatosan, de eléggé hanyagoltam a női írókat. Az eddigi olvasmányaim alapján a Goodreads ajánlotta Sue Grafton egyik könyvét, de amikor megnyitottam az adatlapot, kiderült, hogy az már az ötödik rész, mert hogy egy sorozatról van szó. Amit illik az elsővel kezdeni.

Nikki Fife nyolc évet ült a férje meggyilkolásáért, éveket, amit már nem adhat vissza senki, de egyetlen dologban biztos, nem követte el a gyilkosságot, amivel vádolják. A szabadulása után egyből felkeresi Kinsey Miihone-t, és arra kéri a magánnyomozót, bizonyítsa be ártatlanságát. Kinsey ismerte az elhunyt Laurenc Fife-ot, aki jó nevű válóperese ügyvéd volt, és egy igazi nőcsábász. Bár nincs meggyőződve az ügyfele ártatlanságáról, de arra sincs felkészülve, ami ezután jön.  

Nem ígérkezett túl eredetinek, már elsőre, a fülszöveg olvasása után borítékoltam néhány fordulatot, és ha innen nézzük, akkor egy rejtély, miért is hallgattam meg. Nem is találtam rá elsőre mentséget, de aztán rájöttem, nem is kell, mert minden feltétezés ellenére nem volt rossz.

Kinsey Miihone szülei még gyerekkorában meghaltak, és a nagynénje nevelte fel. Rendőrnek állt, de két év után leszerelt és némi kerülővel, de átnyergelt a magánnyomozó szakmára. Innen ismerte a halott ügyvédet is, dolgozott neki, de azért az nem állítható, hogy barátok lettek volna. Hiszi is, meg nem is az ügyfele ártatlanságát, mindenesetre abban erősen kételkedik, még akkor is, ha kétszer senkit sem ítélhetnek el ugyanazon bűnért, hogy bárki is fizetne azért, hogy feltérják az elrjetett csontvázait.

A helyzet akkor változik meg erősen, amikor kiderül, hogy 8 éve nem csak az ügyvéd, hanem egy fiatal nő is meghalt, az ügyek pedig valahogyan kapcsolódnak. A kutakodás során belebotlik egy friss hullába is, ez pedig arra készteti, hogy megkérdőjelezzen mindent, amit korábban gondolt, ráadásul ezekben az új felfedezésekben még a szép özvegy is gyanús lehet.

Nem az a fajta laza krimi, amikhez szokva vagyok és amiket kedvelek, de nem is olyan, mint az általam olvasott thrillerek. Egyértelműen krimi, de egy kicsit szárazabb. A főhősünk pindurit zárkózottabb és magányosabb, és ez az a momentum, ami azt hiszem, az árvaságával egyetemben rendszeresen visszatérő eleme lesz a sorozatnak. Nem különösen tépelődő, de nem is szociálisan aktív karakter, valahol a kettő között van, ami akár egészségesnek is nevezhető, ennek ellenére azt gondolom, nem az.

Az 1980-as években járunk a képzelet béli Santa Teresában, amit Ross Macdonald alkotott meg 1949-ben a The Moving Target című regénye számára, mégpedig a nagyon is valóságos Santa Barbara mintájára. Ide költöztette be Sue Grafton Miihone-t a múltjával, munkájával és barátaival együtt. Ez önmagában érdekes tény, és már csak ezért is érdemes volt elolvasni, de szerencsére nem ez az egyetlen jó ok rá.

Nem állítom, hogy elakadt a lélegzetem az izgalomtól, a történet bizonyos szempontból kiszámítható, Kinsey alapos munkát végez, kitartóan szedegeti a morzsákat, csakhogy túlzottan elvan önmagával, így eshetett meg vele, hogy nem vette észre  a nyilvánvalót, amire már a könyv fele után rájöttem, és még ez sem zavart!

Talán kicsit lassabb, kevésbé meghitt vagy kisvárosi a saját igényeimhez képest - mondhatnám úgy is, ridegebb az elvártnál -, ennek ellenére van benne valami, a mélabús hangulatában, a karakterekben, a városban magában, ami miatt érdemes lehet kézbe venni.

7/10