2019. augusztus 21., szerda

Christopher Moore: A Dirty Job (Grim Reaper #1) - Mocskos meló

Többször próbálkoztam már Moore könyveivel, és egyenlőre igen vegyes véleményem van a munkásságáról. A Biff evangéliuma határozottan tetszett, A neccharisnyás papnő pajzán szigetét pedig kár volt papírra vetni, nem is írtam róla, annyira befeszültem tőle. A Love sztori trilógia hol szórakoztatott, hol idegesített, magam sem értem ezt a  kettősséget, így aztán bátor vállalás volt, de mivel beleillik a komfortzónámból való kilépési kísérleteimbe, belevágtam egy újabb sorzatába.

Charlie Asher egy használt árukat forgalmazó boltot vezet, felesége Rachel pedig a földkerekség legcsodálatosabb nője, elviseli, sőt szereti őt annak dacára, hogy tipikus béta, szorongó és aggódó, és mindenkit az őrületbe kerget a jófiússágával. Amikor felesége váratlanul meghal, ottmarad a lányával, a boltjával, az akaratos testvérével, két szomszédasszonnyal, akik felváltva vigyáznak a Sophie-ra, és egy füzettel, amiben időről időre megjelennek ismeretlen nevek, a boltjában pedig elszaporodnak a ragyogó tárgyak, amikkel kezdenie kellene valamit. A tetejében pedig kiderül, hogy akaratán kívül halálkereskedő lett.  

Egy pindurit nehezen indult a történet, mert Charlie szerencsétlenkedése, béta attitűdjei borzasztóan idegesítettek. És amikor egy főhős idegesítő, viszonylag kevés az esélye annak, hogy a könyv maga jó. Persze láttunk már kivételt, ráadásul voltak pillanatok, ami alapján úgy éreztem, talán megér még egy esélyt, amit végül is nem bántam meg.

Csakhogy, és ez a lényeg, Moore karakterei - pedig közel sem olvastam az összes könyvét - meglehetősen hasonlóak. Minden könyvben nagyjából ugyanazokkal a szereplőkkel dolgozik, legfeljebb keveri őket egy kicsit, és komolyan kívánom, hogy soha többé ne írjon sem tinédzsert, sem fiatal felnőtt női karaktert, aki különc gót és folyton azt hiszi, miatta történik minden. Elképesztő módon bosszantó, mert mind ugyanazt mondják, mind ugyanúgy beszélnek, és mindet le kéne pofozni. Néhányszor...

Nos, mivel gyanús volt, hogy ez a kívánságom nem teljesíthető, inkább arra koncentráltam, amire még érdemes lehetett, a sztorira. És itt el kell ismernem, meglepően jól sikerült. Szórakoztató, változatos, humoros. Néhány sablon itt is felüti a fejét, csakhogy a nagy része valami teljesen más és új.

Charlie küzdése, amivel megpróbál értelmet találni ebben a helyzetben, a vonakodása, hogy végleg halálkereskedővé váljon, kapcsolata a családjával, a makacssága, ahogy megpróbálja összeilleszteni a különböző szilánkokat, aztán ahogy értelmezni próbálja a kialakult képet, min érdekes. Hétköznapi egyszerűsége miatt nehezen halad, de ki okolná érte?! Azt hiszem, egyikünk sem szeretne másodállásban, de főben sem, lelkeket begyűjteni.

Moore gyakran nyúl a természetfeletti témákhoz, hiszen rengeteg lehetőséget rejtenek. Az is tény, hogy az esetek nagy részében mesteri érzékkel látja meg azokat, a sokszor mindennapi helyzeteket, amiből még bármi is lehet. És általában lesz is. Kicsit csavar csak a szituációkon, csak egy aprócskát, amitől még akár hihető is lenne, átlagos, mondhatnánk, de egyben nézve szinte soha sem az.

Szerettem a visszatérő karaktereket, helyszíneket. Ismerősként üdvözöltem Császárt az emberivel együtt, az átkacsintásokat a Love sztoriba, a kifordított helyzeteket és karaktereket. Így aztán, jóllehet, váratlanul jött, mégis élveztem a Grim Reaper bevezető részét. Annak ellenére is, hogy Charlie egyik alkalmazottja  a már fentebb emlegetett irritáló tini/fiatal felnőtt/lány kategóriába tartózik, és kicsit középszerűvé, sablonossá és kiszámíthatóvá tette azokat a részeket, amikben megjelent. Erősen próbálkozott, csakhogy nem tudta tönkretenni az élményt.

Jókat nevettem hallgatás közben, és biztosan folytatni fogom. Előbb vagy utóbb. Viszont akkor is voltak olyan részek, amiktől csak úgy befeszültem. Nem tehetek róla, tényleg nem akartam, csak megtörtént. Azt hiszem, alapvetően nem én vagyok, és soha nem is voltam a célcsoport, még akkor sem, hogy inkább találom szórakoztatónak Moore könyveit, mint idegesítőnk. De ilyen az élet, minden szempontból erősen megosztó.

7/10
    

3 megjegyzés:

  1. Nekem erről a könyvről röviden és velősen az volt a véleményem, hogy ekkora hülyeséget még életemben nem olvastam. :D Nem sok kedvem lett Moore más könyveivel próbálkozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ő pont ebből él, a hülyeségből :D Én sem rajongom feltétlenül, de pl. ebből a sztoriból zseniális kis vígjátékot lehetne írni. Mármint filmre. :D A Biff evangéliuma mondjuk színpadi darab lett. Szóval az alapok szerintem nagyon jók, csak a karakterekkel kéne kezdenünk valamit. :D

      Törlés
    2. Nincs bajom a hülyeséggel, ha van valami értelme, de ennek se füle, se farka nem volt, ráadásul nem is volt vicces, inkább idegesítő.
      Nem jöhet be mindenkinek minden. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...