Lee Child: Tripwire (Jack Reacher #3) - A pók hálójában

Nem állítanám, hogy gyorsan haladok Lee Child hírhedt Jack Reacher sorozatával - két évente egy rész, messze sem sebes -, de folyton visszatérek hozzá, mert egyszerűen csak van valami a történetben, a karakterben, amitől nem lehet elszakadni. Így akárhogyan is történik, de végül csak csoszogok előre.

Reacher nyugodtan éldegél Key Westen, szokásaitól eltérően már jó néhány hónapja, és az biztos, nem fázik. Két munkája is van, napközben úszómedencéket ás egy csapattal, esténként kidobó egy bárban. Mivel meg kívánja tartani ezt a fajta nyugodt életet, amikor egy Costello nevű magánnyomozó név szerint keresi, kitér a kérdések elől, és letagadja magát. Aztán a nyomozó holtan végzi, és mivel felelősnek érzi magát, azt teszi, amihez a legjobban ért, New Yorkba utazik hogy megkeresse a megbízót és megtudja, ki és mit akar tőle. Eközben Victor "Kampó" Hobie élete legnagyobb húzására késül, és nem engedi, hogy bármi is keresztülhúzza a számításait. 

Reacher nyomozása során eljut a volt mentora lányához, de Jodie Garbernek épp úgy nincs fogalma arról, hogy miért ölhették meg a nyomozót, mint neki. Később ugyanilyen értetlenséggel fogadja azt is, hogy valaki az életére tőr. Sikeres ügyvéd, nagyon jó hírű cégnél van, az egyetlen dolog, amiben biztos, hogy az apja halála előtt dolgozott valamin, amiben Costello besegített. Kevés a nyom, de a szálak egészen a vietnami háborúig nyúlnak vissza. 

Ez az a téma, ami az amerikaiakat még most, több mint ötven évvel az események után is képes megosztani. Rengetegen tiltakoztak ellene, a békemozgalmak átsöpörtek az egész országon, a gerillaháborút folytató ellenséges csapatok kegyetlensége, a rengeteg amerikai halott, az elhúzódó harcok és a politikai csatározások mély nyomokat hagytak. Jóllehet manapság talán már kevesebbet emlegetik, de amíg élnek túlélők, addig nem csak a történelemkönyvekre tartozik.

Reacher túl fiatal, sosem vett részt benne, de sokakat ismert, akik igen. Találkozott olyanokkal, akiknek a hozzátartozója nyomtalanul eltűnt, de most, ebben az egész sztoriban valami egyszerre nagyon ismerős és különös. Ahogy a szálak bonyolódnak, egyre értelmetlenek lesznek, hiszen van egy nagyon fontos ember, akivel még nem találkozott, és ez nem más mint Hobie. 

Az ellenfele agyafúrt és kegyetlen, az eltorzult személyiségét pedig egy eltorzult test egészíti ki. Reménykedem benne, hogy Child részéről ez csak képletes, mert ha nem az, akkor igen erős sztereotípia a fő gonoszt ocsmánynak is ábrázolni. A férfi fél arca csúnyán megégett, az egyik karját könyöktől lefelé elveszítette, és a hiányzó végtagot egy kampóval pótolta. Csodásan eredeti...

Reacher fejében lenni még mindig érdekes, a karakter semmit sem vesztette a varázsából, ebben az esetben azonban a könyv egy bizonyos részén meglehetősen sokat gondolkodik Jodie-ról és az iránta táplált érzéseiről. Végig úgy éreztem, valami nem stimmel ezzel a képpel, valami nem tartozik ide, és ettől az érzéstől nem tudtam szabadulni. B kategóriás húzások sorozatát sorakoztat fel az a néhány oldal, ami miatt, mi tagadás, némi csalódást érzek.

Ugyanakkor a másik oldal, Hobie gondolatai,a körmönfont, könyörtelenen jelleme, valamint az üzletember Chester és az okos felsége, Marilyn Stone története - a kölcsön, ami megváltoztat mindent, ahogy a feleség megpróbál elébe menni a dolgoknak, és a férj, aki meg akar kímélni mindenkit, de rossz döntéseket hoz -, no és találkozásaik Hobie-val sokkal érdekesebbek voltak, mint Reacher és Jodie együttvéve. Kicsit mások, változatosabbak, szívesen olvastam volna belőlük többet.  

A történet különben szép dinamikával építkezik, bár tagadhatatlanul kiszámítható, viszont ez abból is adódik, hogy párhuzamosan halad a két szál, és sokszor kiegészítik vagy rájátszanak egymásra. Felvet elég sok kérdést Reacher jövőjével kapcsolatban, amikre nem feltétlen vártam választ, és szerencsére nem is kaptam. A történet vége megváltoztathatna mindent az ex katonai rendőr számára, de gyanús, hogy nem fogja. Viszont ez csak a 4. részből derül majd ki. 

A pontozás egy picit alacsonyabb, az az irány, ami felé hősünk tarthatna nem kedvemre való, kár tagadni. Ahogyan azt is, Child ettől többre képes - és a karaktere is. Persze megismertük Reacher egy olyan oldalát is, amire nem volt korábban példa, és biztos vagyok abban, hogy sokaknak tetszett, nekem azonban most nem annyira. Semmi baj, majd a következő!

6/10