Istennek dolgozni éppen olyan, mint bármelyik gyári munka, fárasztó! A Föld állandó felügyeletet kíván, hiszen folyton akad tenni való, ugyanis a bolygó nem képes magától működni. A tettvágyó Eliza új pozícióba kéri magát, valahova, ahol igazán tehet valamit. Kiderül, hogy az imák megválaszolására külön osztályt tartanak fent, ott viszont eddig csak egyetlen angyal, Craig dolgozott. A munkaerő száma megduplázódott ugyan, de a lelkes új kolléga nem törődik bele a teljesítőképességeik határába, minek hatására Isten eldönti, hogy felrobbantja az egész planétát. Elzára és Craigre vár a feladat, hogy megmentsék minden lakójával együtt, és ehhez csak egy lehetetlennek tűnő csodát kell valóra váltaniuk. Két félénk és visszahúzódó embert, Samet és Laurát kell összeboronálniuk. Pofon egyszerű!
Vagy mégsem. Mert hogy a csapat nem túl erős, az esélyek pedig majdnem egyenlőek a nullával. Isten (Steve Buscemi) a középkorúak válságán küzdi át magát - úgy az elmúlt 1-2 ezer évben -, nem érdekli semmi és senki. A költségvetést folyton meghúzzák, egy ilyen projekt ugyanis borzasztó sok pénzbe kerül. Elveszett a lelkesedés az életéből, már ha volt valaha, így aztán az embereit senki sem irányítja igazán. Az ügyvezető arkangyalt, Sanjay-t (Karan Soni) leköti, hogy segítsen és támogassa napi teendőiben, és elviselje, amikor pont úgy viselkedik, ahogy egy unatkozó és durcás három éves teszi.
Craig (Daniel Radcliffe) imádja a munkáját, de nem mer igazán nagy kockázatot vállalni, és az imák válaszolása, a mindennapi csodák el is viszik minden idejét és erejét. Nincs szociális élete, a többiek nem igazán ismerik, egy alaksorba dolgozik, teljesen begubózva és hatalmas szakállal, békésen, de kitartóan. Ezt a látszat nyugalmat borítja fel Eliza (Geraldine Viswanathan) érkezése. A lány meggondolatlan, az első napján több katasztrófát is okoz, mint a legtöbb angyal egy emberöltő alatt, viszont teli van tenni akarással és hajtja a lendület.
A cél érdekébe mindent bevetnek, és hogy mit áldoznak fel közben... Nos az szinte lényegtelen. A jó csodákhoz ugyanis idő kell, de éppen ebből állnak most a legrosszabbul. Azt viszont el kell mondjam, ezek miatt most egészen máshogy nézek a világra, a működésére és a véletlenekre is. Furcsamód arra készteti a nyitott, válását gyakorló embert, hogy a hitével kapcsolatban is feltegyen magának néhány kérdést. Jóllehet a történet tisztán fikció, valahogy mégis megerősödik bennünk, hogy Isten valóban a saját képére alkotta az embert. Ez viszont egyszerre borzasztóan vicces és elkeserítő. De ha másra nincs ilyen hatással, az egyáltalán nem baj, mivel ez nem szerepelt az elvárások között, a nevettetés azonban igen, és azt vallási meggyőződés nélkül képes ajánlani minden nézőnek.
A sorozat csupán hét részes, és nagyjából 19-21 perc közöttiek, szóval viszonylag hamar le lehet darálni az egészet. Viszont ez senkit se tévesszen meg, zseniális az ötlet és a kivitelezés is. Az alap sztori érdekes, és ahogy haladunk előre, úgy derülnek ki újabb és újabb dolgok a szereplőinkről. Elképesztően szórakoztató, vicces és ironikus. Görbe tükör a mai valósággal, de tulajdonképpen az egész emberi fajjal szemben.
Isten és a mennyország ábrázolása, néhány érzékeny lelkű keresztény testvéremnél valószínűleg kiveri a lécet, viszont a magam részéről nagyon élveztem. Mert hogy nem hiszek abban, hogy a vallással nem lehet humorizálni. A trágár káromlásokat nem szeretem, de az ironikus, szarkasztikus poénok rámutathatnak úgy is a hibákra - amikkel különben minden vallását gyakorló tisztában van, legfeljebb csak nem vallja be -, hogy elveszik a kijelentés élét, szórakoztatnak, de közben mégiscsak elgondolkodtatnak. És itt biza mindegyikből rengeteg akad.
A színészek zseniálisak, a sztori érdekes és vicces, szóval, ha rám hallgattok, hátradőltök és élvezitek a témából és a karakterek csetlő-botló akarásából eredő poénokat. Ki tudja?! Talán még élvezni is fogjátok.
10/10
De örülök, hogy végre megírtad, és hogy te is szeretted a sorozatot. :) Ahogy én is. Kb. szó szerint egyetértek azzal, amit írtál, és alig várom a 2. évadot, bár annak más lesz a témája, ami nem baj, ha ugyanilyen jó marad.
VálaszTörlésÉrdekes ez a vallással való viccelődés, sosem gondoltam, hogy az tilos lenne, de voltak határaim, hogy meddig, ámbár sokat enyhültem az utóbbi években. A Jézus szeret engem még most is sok (egyszerűen nem tudok elképzelni egy szerelmes Jézust, nem maga az alapötlet zavar), de ha hiszed, ha nem, csak pár hónapja tudtam rávenni magam a Brian életére, mert kb. 20 éve, az első próbálkozásomnál ízléstelennek találtam, és félbehagytam, most meg már nem éreztem ezt.
Hogy kinél és hol a határ, az természetesen egyedi, de Safier könyvében pont az volt szerintem a különösen jó, túl azon, hogy jókat nevettem rajta, hogy Jézus emberként jelent meg, nem Isten fiaként. Könnyebb elfogadni az önfeláldozását, mindent, amin átment, ha a ember végre felfogja, hogy hús és vér férfi volt a harmincas évei elején. És ezt nem kaphatod meg az evangéliumokból, mert a történet jelentős részét kihagyták.
TörlésA Brian élete az egyik kedvenc filmem, rengetegszer láttam már, és a megunhatatlan kategóriában van. Ahogy a Dogma is. :) Sok esetben meglévő problémákra mutatnak rá, olyasmikre, amit úgyis mind tudunk, csak legfeljebb nem akarjuk, de nekem ezektől fura módon mindig csak erősebb lesz a hitem, nem gyengébb. Ráadásul a földön tart, nem leszek bigott, fennhangon ítélkező, mert én is csak ember vagyok, a saját hibáimmal együtt. Amire persze gondosan fel is hívták a figyelmemet. :)
És persze mindenre meg kell érni is. ;)