Jonathan Stroud: The Whispering Skull (Lockwood & Co. #2)

A 2016-os év első értékelése mi más is lehetne, mint egy ifjúsági regény, méghozzá a kiváló fajtából. Jonathan Strouddal csupán most ismerkedem, és bár bőven akad behozni valóm, a Lockwood & Co. példásan bizonyítja, a jó dolgokra érdemes várni.

Amikor egy temetőket biztonságossá tévő társaság a segítségüket kéri egy illegális sír feltárásához, a trió igent mond. A munka rutinnak tűnik, az eset érdekes, aztán kiderül, egyenesen veszélyes, amikor a feltárás után a koporsót sírrablók fosztják ki, és elvisznek egy különös tükröt. És az intő jelek csak szaporodnak. A csapatnak nem sok lehetősége van, a DEPRAC (Department of Psychical Research and Control) megkeresését nem illik visszautasítani, még akkor sem, ha a leginkább utált Quill Kippsszel, és csapatával kell együttműködniük. A Scotland Yard keretei között működő szervezet ezúttal, nem állítja őket a falhoz, bűnbakot sem farag belőlük, ellenben fizetést ígér a munkájukért, amivel csodálatos módon esélyt kínálnak arra is, hogy bebizonyítsák, mennyivel jobbak a Fittes ügynököknél. Amikor az első hulla előkerül, a dolgok némileg felgyorsulnak.

Az Sikító lépcső esete után bekövetkezett szerencsés sajtóvisszhang hozzásegítette a Lockwood & Co.-t a fennmaradáshoz, bár még mindig egy nagyon apró cég, ezért több energiájuk marad minden másra. Az olvasók nagy örömére.

Az átélt kalandok ellenére nem sokat változott a csapat, és hőseink hozzáállása, ami biztos garancia a tökéletes szórakozásra. Lucy hallóképessége egyre jobb és jobb lesz, megtörténik az a csoda is, hogy egy hármastípusú látogatóval eszmecserét folytat, még akkor is, ha ebben nem sok örömet talál. Lockwood annyi titkot őriz, hogy azt már szinte lehetetlen tolerálni. A fiú zárkózottabb mint valaha, ráadásul a kilétét őrző koponya olyasmiket állít róla, amik cseppet sem megnyugtatóak. Ami Cubbinst illeti, nos ő alapban is furcsa, ezt fokozni már nemigen lehet, de még most is képes olyasmiket elkövetni, ami kiviszi társainál a lécet. Maga a koponya, egy szarkasztikus, minden jóindulatot nélkülöző lény, aki rendre szállítja a veszélyt és a mókát is.

A történet szinte az első pillanattól gőzerővel pörög. Nem volt egyetlen olyan mozzanat sem, amit laposnak, vagy egysíkúnak éreztem volna. Már az elején szembetaláljuk magunkat rengeteg igazán veszélyes látogatóval, és egyértelmű, még ha a cég élete nem is forog veszélyben, az ügynökeié állandóan. Ahogy a nyomozás halad, úgy ugranak helyére a dolgok, amik most sem leptek meg különösen - hiszen nem én lennék a korcsoport -, mégis élveztem elejétől a végéig.

Stroud stílusa szórakoztató, és a megteremtett világ magával ragadó. Rengeteg típusú jelenés létezik, amiket előre kidolgozott, és ezektől minden kötet tartalmaz egy rövid ismertetőt a végén elhelyezett szógyűjteményben. Így aztán nem gond, ha nem emlékszel minden mozzanatra az előző részből - az ifjúsági irodalom egyik alappillére ez, hiszen gyakran annyira összetett a cselekmény, és rengeteg az újdonság, hogy menet közben elveszítenénk a fonalat.

Nevettem és izgultam felváltva. Az aktívabbá váló koponya sok vidám pillanatot tartogat, a második részre egészen kinőtte magát. A trió mostanra teljesen összeszokott, ez azonban nem zárja ki az esetleges konfliktusokat. Kaland, kalandot követ, egyes és rengeteg kettes típusú jelenés váltja egymást, bizony az emberek sem sokkal különbek, és jó néhány alkalommal előkerülnek a párbajtőrök, vasláncok, görögtüzek és más hasonló érdekességek.
Lazító, izgalmas és mókás olvasmány, de most hosszasan várakozhatok a harmadik kötet olcsóbb kiadására.

9/10

ui: Most vettem észre a borítón, hogy rajta van a Disney emblémája. Szóval megvették a jogokat... Vajon mikor teszik tönkre ezt is, mint a Percy Jacksont? Csak kérdezem... 

WhisperingSkull Excerpt 1-42 by msreeat on Scribd