Az űr a legvégső határ... Variálós vasárnap (#39), egy kicsit másként

Közeledik a Star Trek harmadik része, aminek kapcsán elméláztam a közelmúltban látott néhány filmen. Azaz egyetlen egyen, de az bőven elég is volt. Már kifejtettem, nagyon tömören, mi volt a bajom a Star Wars 7. részével - Németh Beatrix néven megtaláljátok -, de ha újra össze kéne foglalnom, azt mondanám, nagyjából a történet kétharmada, azaz majdnem minden. Pedig olyan gyönyörűen elterveztem, hogy az ünnepek alatt letolom újra az egész szériát - még akkor is, ha az utolsó ismétlés óta nem telt el fél év sem -, és a féktelem öröm helyett minden ismerősömtől, mindenkitől, akik az én korosztályomból került ki (jó, azért néhány fiatalabbtól is), azaz 35-45 közötti, ráadásul elkötelezett rajongó, a tulajdon gondolataimat hallottam vissza.
Sokan azok közül, akik most huszonévesek, nem érti, nem is érthetik, mit jelent nekünk Lucas sci-fi szüleménye, nem csak kultikus lett, ezen nőttünk fel, kalózfelvételeken néztük és videómozikban, egysíkú alánarrálással, néha német nyelven. Az átkosban gyereknek, tininek lenni még csak nem is hasonlított arra, ami ma van. '83 tájékán még színes tévénk sem volt, nem hogy videónk - A DVD még nem létezett -, és hétfőnként adás sem. Egyébiránt összesen két csatorna volt, meg néha egy cseh adó, ha jól tekertük az antennát. Amikor gyerek voltam, ezekről a különbségekről beszéltek az öregek oly felsőbbségesen, amit hallgatni is szörnyű volt, erre most hirtelen megértettem! Az egy egészen más világ volt, és mivel az utolsó rész megjelenése idején csak hatéves voltam, moziban nem láthattam, mégis ismerem, szeretem és rajongom érte.

A munkám miatt mostanában gyakran elhagyja a számat az EOV-koordináta kifejezés, ami helyett
kezdetben, a főnököm rá a tanúm, jó negyed évig ewokot mondtam. A facebook profilképemen évekig a karbonitba fagyasztott Han Solo oldalán feszítettem, és rendszeresen kaptam a barátaimtól olyan képet, ami a témához illik. A játékboltban Darth Vader maszkokat és fénykardokat néztem, és minden gyerek a környezetemben kapott már legalább egy x-szárnyút, birodalmi lépegetőt vagy rohamosztagost. Most meg itt ülök, és nincs kedvem hozzá. J.J. Abrams egy jó időre elvette a kedvem a Star Wars univerzumtól. Oly mérhetetlenül vagyok csalódott, hogy még csak szavakba sem tudom önteni! Annyira meg tudtam volna ütni valakit ezért a borzalomért, és esküszöm, bár nem vagyok egy erőszakos alkat, nagyon-nagyon jól esett volna. De akkor is, még így is imádom az űroperákat, és ezért a második szerelmemhez fordultam vigaszért. Szerencsére a Star Trek univerzum örömmel kapott karjaiba. Tudom, illene választani, mégis kihez húz jobban a szívem, és lehet, a közelmúlt után végre nem is lenne nehéz dönteni, de nem akarok, ahogyan soha nem is akartam.

Természetes beszélhetünk csak az új filmekről is, mivel a Star Trekben legalább megtették azt a szívességet, hogy egy alternatív valóságot teremtettek, és még ha ugyanazt is mesélik el, akkor is minden egy kicsit másként van. Chris Pine annyira Kirk lett, amennyire  William Shatner volt - ő maga is azt mondta, ez volt a logikus döntés, egy másik verziót létrehozni minden idők leghíresebb kapitányából. Az ég szerelmére, még a félmosolya, a hintázó járása, és egy két egyéb gesztusa is megvan, és ráadásul mindez úgy, hogy nem hat másolásnak! De beszélhetnénk Zachary Quintoról, aki a lehető legjobb Spock, vagy akár a Scottyt alakító Simon Peggről, és a Dr. McCoyt eljátszó Karl Urbanról is. Tökéletes szereposztás, nem tudok belekötni. Jó, Khanba egy picit, de meg tudom bocsájtani, mert legalább Cumberbatch... És bár a két széria összehasonlíthatatlan, azért mégis csak érdekes, hogy ugyanaz a rendező mit tett a másik szerelemmel. Eltiporta!

Szóval Star Trek, az új filmek után újra belekezdek a sorozatba is - kiderül, meddig jutok -, hogy mire kijön az új széria 3. része, képben legyek minden gonosszal. Tudom, hogy nem dönt majd olyan csúcsokat, mint a Star Wars, de valószínűleg nem is akadok ki utána annyira. Jelenleg, valahányszor szóba kerülnek a jedik, olyan feszült leszek, amivel képtelen vagyok bármit is kezdeni - már a sötét oldal sem fogadna be. Nem tudom, mennyi idő kell a megbocsájtáshoz, de még határozottan nem megy. Ellenben a Csillagflotta azért csodálatos, mert alapvetően egy olyan világról van szó, ahol eredetileg az űr kutatása, felderítése a cél, és hogy közben mindig akadt valami megmenti való, az csupán a véletlenek összjátéka! Nem pusztítottuk el a földet és/vagy önmagunkat sem, az igazi varázsa mégiscsak az újítás utáni vágy, a felfedezés, a fejlődés, a segíteni akarás. Az ártatlanság, ami megmarad akkor is, amikor egy csapat szőrös gombóc önti el az USS Enterprise-t, amikor a klingonok az univerzum állandó problémái, amikor a romunlánok folyton kavarnak, vagy a borgnak ellenállni hasztalan. És a móka, mert a dráma mellett mindig is volt helye a vidámságnak. Ezért lesznek az új filmek mindig is jobbak, mint a Star Wars részei. Mielőtt megvernétek, a szívem egyik pitvara mindig is a Lucas filmeké marad, de egyszerűen hálátlan hozzányúlni, ha egyszer hozzátenni már nem lehet! Igaz, akad több száz könyv, amik közül jó néhány megtenné, de nem, lenyúltak egy ötletet, azt is kicsit átírták, azaz elrontották, és a film maradékát pedig átemelték az eredetiből.

Visszajutottam megint oda, hogy ugyanaz a rendező, de még másolni sem tud rendesen! Aztán rájöttem, igazságtalan vagyok, talán csak arról van szó, hogy könnyebb alkotni abban az univerzumban, ami tágabb nézőpontból szemlél mindent, no meg megteremtette a klingonokat. Új nyelv született, így tanulhatjuk vagy akár olvashatunk Shakespeare-t, és megnézhetjük minden idők legtöbbet töltött koreai popszámát is - természetesen klingonul.



Találunk on-line szótárat is, mintha bármikor szükségünk lehetne rá! És valóban, sosem lehet tudni! Különben ha meg lehetne tanulni egy éjszaka alatt, hát én megtanulnám!

Ebben a világban is sok pénz van, sőt, rengeteg, Gene Roddenberry révén megszületett és azóta is száguldó legsikeresebb szériáról, és annak hajtásairól beszélünk, de míg a Star Trek felnevel, addig Star Wars tudatosan belenevel. Vajon érzitek-e a különbséget úgy, ahogyan én érzem?
Az első a tág gondolkodásra és kalandvágyra ösztönöz, a második, szigorúan az utóbbi években, el akarja hitetni velünk, hogy csak panelekben lehet létezni. A felfedezés szabadsága kontra fogyasztói társadalom, tényleg ennyi lenne?!

Azért az döbbenetes mennyire ütősre sikeredett a Star Wars trailer. Annyira, hogy amikor tegnap éjszaka újra néztem, ismét éreztem a késztetést, hogy elvándoroljak a moziba, és akkor az eszembe ötlött: Hát bolond vagyok én?! Mikor soha ki nem törölhető sérüléseket szenvedtem ettől az epizódtól?! Nagyon bízom abban, hogy a nyolcadik részt rendező, író Rian Johnson kreatívabb lesz. De ha Rey Luke lánya, unokatestvére avagy unokahúga, az elveszett, amnéziás féltestvérétől - mert tudjátok, Anakin anyukája, Shmi még fiatal volt, éppen szülhetett egy tucat gyereket is -, esetleg maga  a féltestvére, hát én valakit biztosan megütök.

Közben pedig annyira jó a Star Trek Beyond trailere is - Justin Lin rendezésével, több közelharcra számítok -, hogy már most úgy érzem, sosem lesz nyár. Sosem!



Maradjunk annyiban, rajongó vagyok, akinek nem lehet eleget tenni, viszont aki pont ezért lejjebb szállította az elvárásait is, de ha már ezt sem lehet megugrani, akkor itt komoly bajok vannak.

És különben, csak úgy mellékesem mondom, 2016-ban beköltözöm a mozikba, és baromira nem jövök ki, vagy majd csak 2018 táján. Jönnek a szuperhősök - DC és Marvel fronton egyaránt - és a mutánsok. A mutánsok!