Leslie L. Lawrence: A gonosz és a fekete hercegnő

Őszintén megválva akadt némi problémám az olvasással, persze mostanság nem vagyok ezzel egyedül. Sokan panaszkodnak arról, hogy nem köti le őket az, amit korábban annyira szerettek. Két könyvet, két igen érdekes könyvet hagytam félbe, és hiába próbáltam másba kezdeni, nem rántott magába semmi. Véletlen akadt meg a szemem a polcon, ami teli van Leslie L. Lawrence könyvekkel, leginkább régebbi darabokkal, és mivel egyiket sem olvastam már évek óta, megrántottam a vállam, fogam közé haraptam a... Nos, nem pipázom, de a könyvet azért felütöttem.

Leslie L. Lawrence meghívást kap San Juan szigetére, Francis T. Drake, egy ritka könyvet kínál eladásra, a probléma csak az, hogy szakad az eső, senki sem várta, és egyedül kell feljutni a kastélyba. A taxis vonakodva, csak némi kényszerítés hatására hajlandó felvinni, és a helyi legenda a vérszívó várúrról és a fiatalon elhunyt feleségéről kellemesen meglapozza a hangulatát. Aztán a sofőrjét ismeretlenek karóba húzzák, és összeakad egy kísértettel, aki kis híján megöli, majd egy csapat filmessel is, akik pedig a Drake díjátadóra érkeznek. Ezen a ponton már meglehetősen biztos abban, hogy valami itt nagyon nem stimmel.

Persze tudom, hogy irodalmi szempontból Lőrincz L. László könyvein fanyalogni illik, de az itt nem lesz. Mármint fanyalgás. 13 évesen eltört az állkapcsom, és kórházba mentem néhány napra. Először voltam ilyen helyen, féltem és fájt az állam is. A bátyám elrohant a könyvesboltba, hogy legyen mit olvasnom, és több könyvvel, többek között a  Sindzse szemével jött haza (újra olvasnám, de nincs a birtokomban...), és persze lehet mondani, hogy nem kéne 13 évesen ilyesmit kézbe venni, de az van, hogy akkor már rég örök szerelembe este Drakulával, túl voltam a lakásban fellelhető összes krimin és kalandregények nagy részén is. Mégis, mi bajom lehetett?!

A sztori nem túl összetett, egy ismeretlen férfi összeterel egy rakat embert, hatalmas vihar közepén ülnek, távozásra nincs lehetőségük. Az utolsó pillanatban néhány nem várt vendég is tanyát ver a kastélyban. A vendéglátójuknak se híre se hamva, úgy tűnik, senki  nem is ismeri a titokzatos Mr. Drake-et, de némileg megváltoztatja a kissé különös légkört, amikor szisztematikusan elkezdik gyilkolni a vendégeket.

Az újonnan érkezettek között van Viorica Negrescu Dan két bátyjával, akik fekete mágia segítségével már évszázadok óta küzdenek a gonosszal, és San Juan bolond festője is, aki pedig ellenállhatatlan vágyat érez a tökéletes tehén kép megalkotására. Senki sem tud semmit, a vendéglátójuk sehol sincs, de zenészről gondoskodott, csak hogy élvezhessék a balkán kellemes siratóénekeit. Miközben a  kitüntetettek hullanak, valaki kísértetre is vadászik, és akkora a katyvasz, hogy senki sem tudja, ki kivel van, és az egyetlen cél a túlélés.

A poénok még mindig jól ülnek, oké, Lawrence karaktere néhány könyvben egy picit szexista, mindig folyik a viszki, a legjobb nővel fekszik le, és pipázni is szokott. Lehet kicsit sekélyes vagyok, de engem szórakoztat a ponyvasága, a laza gyilkosságszorzatokkal megtűzdelt cselekménye, miközben az is benne van, hogy szinte minden könyvből tanultam valamit. Néha Ázsiáról, máskor egyes rovarokról, ebben az esetben pedig egy erdélyi fejedelméről.

A regény elején még nem emlékeztem semmire, aztán úgy az ötvenedik oldalon beugrott egy csomó dolog, hogy miként fognak gyilkolni, és az is, ki lesz a gyilkos. Aztán ahogy jöttek a szereplők, azt is tudtam, ki lesz az áldozat, és ennek ellenére nagyon jól szórakoztam rajt. Laza felüdülés, nem igényel gondolkodást, összetett tevékenységeket. Néha kicsit sablonos, de nem akar többnek látszódni, mint ami, ez pedig üde színfolt az agyonhájpolt könyvdömpingben. Azt viszont elfelejtettem, mennyire pocsékok voltak a borítók, így erre újra és nem kis vidámsággal csodálkoztam rá.

9/10