2020. április 23., csütörtök

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró #1)

Már fogalmam sincs, hogy mióta és hány posztot, örömujjongást, akármit olvastam 2019 őszén, miszerint jön A tükörjáró 3. része, erről viszont az is eszembe jutott, hogy hányan imádták az első és második könyvet. Mint mindig, amikor valamit nagyon éljeneznek, ösztönös ellenéreztem alakul ki, azaz: hátralépek kettővel. Így aztán csak némi lemaradással, idén kezdtem bele az első kötetbe.

Ophélie szereti az életét Animán, a múzeumvezetésnek és különleges olvasási képességének él. Mint a lakosok szinte mindegyike, különleges képességükkel a tárgyak lelkét fürkészik,  mind rokonai egymásnak, és nem tévedés azt állítani, hogy az összes távoli és közeli családtagja úgy érzi, a lány egy pindurit különc. Így amikor a Matrónák vőlegényt találnak számára a távoli Sarkról, nem sok beleszólást engednek az ügybe. Thorn épp olyan fagyos, mint a világ, ahonnan érkezett, de az egyességből kihátrálni nem lehet. A messzi Légvárba csak keresztanyja kíséri el, az egyetlen ember abból a múltból, amit visszasír, de érzelgősségre sem idő sem alkalma nem nyílik, ugyanis hamarosan kiderül, nem bízhat senkiben, ha meg szeretné élni az esküvőjét.  

Őszintén, nem tudom megfogalmazni, hogy mi a bajom, hogy miért nem kapott el úgy, ahogy másokat. A téma érdekes, a világ kellően különös és furcsa, a karakterek jók, a maguk sajátos módján tulajdonképpen hétköznapiak, Thorn a hosszú lábaival, az elfojtott indulataival, Ophélie visszahúzódó szürkeségével, no meg az animisták és a sarkiak különleges képességével minden adott. És mégis, vagy mégse... A valaha egységes földből darabok, úgynevezett szilánkok szakadnak ki, ott élnek az emberek, akiket különleges képességeik és szilánkjuknak az elhelyezkedése határoz meg. S persze alapvetően ez is egy disztopikus világban játszódik, talán ezért nem kapott el, de nem tudom biztosan.

Thorn nem tanult meg diplomatikusan kommunikálni, az életben maradás már születésétől kezdve lekötötte, de ez nem viszi előre a menyasszonyához fűződő kapcsolatában. Több árulkodó jelből is kiderül, hogy vannak érzései, de olyan szinten kontrollálja magát, ami egész biztosan nem normális. Azt már ezen a ponton lehet sejteni, hogy lesz majd itt szerelem, de hogy miként, azt elképzelni sem tudom, a menyasszonyát ugyanis nem olyan fából faragták, mint ahogy egy ártatlan animaitól várná az új családja. Szerencsére, mert a Sark hierarchiája és az őslakosok mind akarnak valamit, és ez a valami befolyás, hatalom, ami azzal jár, hogy Thort nem csak a saját klánja, de a szilánk szinte minden lakosa szívből gyűlöli.

Ophélie alapvetően az olvasásnak szentelte az életét, amit nem a szeme, hanem 10  kecses kis ujjacskája tesz lehetővé. Amikor megfog egy tárgyat, látja annak előzményeit, a tulajdonosait, érzi, amit ők éreznek, látja, amit ők látnak. A sajátjai közül is kiemelkedik, olyan mélységekig nézz vissza időben, ami más számára elképzelhetetlen, és ráadásként képes a tükrök között közlekedni is. Elkápráztató lehetőségei ellenére semmi mást nem akar, csak vezetni a múzeumát. Az egyéni szabadsága arra még kiterjed, hogy visszautasítsa azokat a szerencsétlenek, akik a családjából merik megkérni a kezét, de arra már nem, hogy kibújjon az érdekházasság terhei alól. Amiből természetesen többen profitálnak, épp csak az ő sorsa nem érdekel senkit. Feláldozható gyalog lett egy ismeretlen sakktáblán - ahol még a szabályos sem ugyanazok-, ez pedig egyáltalán nincs ínyére.

A Sarkon minden nemes gyűlöletes, Anima viszont teli van bolondokkal és habókosokkal, s mivel mindketten más-más dolgokat tartanak fontosan, ezért hőseink ennél távolabb már nem is állhatnának egymástól. Nem túlzás azt mondani, hogy még a kölcsönös bizalmat sem látom kialakulni, nemhogy a szerelmet. Thornból alig kapunk valamit, fogalmunk sincs arról, mit és miért akar. Biztosan ki fog derülni  majd egy ponton, hogy bár mások voltak a szándékai, beleszeretett a kis olvasóba, és meg akarta védeni mindenáron, de ez persze nem mondja el neki, így szépen nő majd az ellenérzés és a félreértések sora is. És ha ez nem lenne elég, néha úgy érzetem, ha még egyszer el kell azt olvasnom, Thorn hogyan hajtogatta maga alá a hosszú lábait, hát én megfojtok valakit.

Magas, sőt, elkepesztően magas, a menyasszonya nyakába beleáll a fájdalom és a zsibbadás, ha fel kell rá néznie. Miért? 3 méter 25, Ophélie meg 125 centi? Innen súgnám, lépj egyet hátrébb, ha nem elég, még egyet, és ha ez sem, akkor állj fel a rohadt székre! Hiába jó a sztori, ha annyi elcsépelt és visszatérő pont van benne. Nem volt egy normális szerkesztő, aki legalább átíratta volna ezeket a részeket egy kicsit?! De ha egyszer kétszer lemaradtok róla, akkor sincs semmi gond, mert Thorn szinte összes jelenetében elolvashatjátok majd, ahogy azt is, mennyire mások fölé tornyosul. Szerintem a pali gólyalábakon jár.

Az összegzéssel és a pontozással bajban vagyok, mert ez a könyv is azon kevés közé tartozik, amik egyszerre idegesítenek és érdekelnek - Vampire Academy... Szeretném tudni, mi lesz a vége, komolyan, mert minden hibája ellenére kedvelhető, sőt, elképesztő, de ha most találnék egy oldalt, ahol tömören, afféle olvasónaplószerűen összefoglalnák melyik részben mi történik, beérném ennyivel is. Míg olvasnám, bőszen sóhajtoznék, hogy áh, úh és vége. Mert akármennyire szórakoztat, ha közben csak úgy falhoz vágnád. Egyszer-százszor...

6/10

2 megjegyzés:

  1. Nem csodálom, hogy neked nem tetszett, valahogy nem érzem, hogy neked való lenne.

    Iiiigen, ez a folytonos lábhajtogatás egy kicsit uncsi volt valóban, mivel nem tudom, folytatod-e valaha, inkább nem mondom el, engem mi idegesített a 2. részben. :D Mind igaz, amit írsz Ophélie-ről és Thornról, de engem pont az érdekelt, hogyan fejlődik a kapcsolatuk, hogy megtanulnak-e bízni egymásban, stb. És a 2. részben a lány sokkal "tökösebb" lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem ennyire egyértelmű, mert voltak részek, amiket szerettem, és voltak, amiktől ideges lettem.

      Kénytelen leszek folytatni, mert megvan az első három rész. És valóban, innen csak fejlődni tud, mert ez egy normál kapcsolattól baromi messze van. Te jó ég, méééég? Jó, akkor attól vagy olvashatatlan lesz, vagy sokkal jobb. :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...