Lochdubh nyugodt városkájában rendszeresen megjelennek
a turisták, hogy megtanuljanak legyezőhorgászni. Így az új csapat megérkezése önmagában még nem lenne különös, de ezen a tanfolyamon igen vegyes
társaság gyűlt össze, és Lady Jane Winters jelleme erősen felkavarja az
állóvizet. A hölgy egy volt munkáspárti főrend özvegye, és szemmel láthatóan
nem vágyik egyetemes népszerűségre. Olyannyira elviselhetetlen, hogy amikor a
holttestét kifogják, Hamish Macbethe-nek, aki már jó előre látta közeledni a
bajt, fel kell vennie a munkát, mert a központból küldött nyomozók nincsenek éppen a helyzet magaslatán.
Nem tudom pontosan, mit vártam ettől a sorozattól de tudat alatt valami hasonlót ahhoz, amit már ismertem. Ehhez képest valami mást kaptam. Azért ez nem feltétlen baj, de hogy szoknunk kell még egymást, az biztos.
Hamish hét gyerek közül a legidősebb, azt várják tőle, hogy támogassa a családját. Érzelmeket táplál egy helyi földesúr lánya iránt, és Priscilla Halburton-Smythe sem tűnik elutasítónak. A kisvárosi rendőri élet nem kimondottan izgalmas, viszont biztos, szolgálati házzal jár, és mivel a kisváros lakosai szerint a helyi hekus úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen, nem akar feltétlen rácáfolni az elvárásokra. A kellemes életét azonban feldúlja a Lady halála.
Már előre balsejtelmek nyomasztották, mivel a hölgy mindent megtesz annak érdekében, hogy magára haragítsa a tanfolyamon résztvevő társait, de még Hamish-t, és a csapat egyetlen gyerekét sem kímélte. A kisvárosi rendőr alaposan lát munkához, mégsem lepődik meg, amikor a nagyvárosból érkező kollégák félreállítják. Persze a róla kialakult kép ellenére folytatja a nyomozást.
A karakterek sokfélék, ebből adódóan okoznak némi kavarodást. Nem tagadom, hogy szórakoztatóak, jóllehet kicsit sablonosak. Hamish nem szerepel annyit, mint amit elvártam, viszont néhány szereplő közvetlenül jelenik meg, az ő gondolataikat és reményeiket ismerjük. Az egyik karakter számomra különösen szánalmasnak és idegesítőnek tűnt, bár bolond lennék nem észre venni, hogy a kislányos reményei és vágyai, a józan ész időszakos hiánya hasonlatossá teszik valaki máshoz...
Akadt olyan szál, amit feleslegesnek és idegesítőnek tartottam, mert pontosan tudtam mi lesz a vége, és előre utáltam az egészet. Mert hogy ezekhez az oldalágakhoz nem volt elég hosszú a könyv. A főszereplőnk nem emelkedik annyira ki, sem a személyisége, sem a hozzáállása nem teszi kimagaslóvá, különlegesé, de még csak különösebben egyedivé sem.
Antony Ferguson narrálása kimért, igazán kellemesen angolos, a hangszíne tökéletes, és a skót Hamish kiejtése elképesztő. Eleinte erősen koncentrálnom kellett, hogy megértsem, de aztán egészen belejöttem, ami, azt hiszem ez annak köszönhető, hogy Ferguson ügyesen egyensúlyban tartja a különböző akcentusokat.
Tagadnám, ha nem vallanám be, hogy egy picit csalódás volt. Látom benne a lehetőséget, átcsillog néha a humor, és alapvetően szórakoztató is volt, csak valahogy többet, és mást vártam. Talán majd a folytatásokban, mert a hűséges olvasók pontozásai alapján stabil 7-8 pontos sorozatról beszélünk. Van benne valami, ami megfogott, de az érzéseim ezen a ponton még vegyesek, mégis biztosan folytatni fogom. De most csak:
6/10
Itt hallgathattok bele!
Már előre balsejtelmek nyomasztották, mivel a hölgy mindent megtesz annak érdekében, hogy magára haragítsa a tanfolyamon résztvevő társait, de még Hamish-t, és a csapat egyetlen gyerekét sem kímélte. A kisvárosi rendőr alaposan lát munkához, mégsem lepődik meg, amikor a nagyvárosból érkező kollégák félreállítják. Persze a róla kialakult kép ellenére folytatja a nyomozást.
A karakterek sokfélék, ebből adódóan okoznak némi kavarodást. Nem tagadom, hogy szórakoztatóak, jóllehet kicsit sablonosak. Hamish nem szerepel annyit, mint amit elvártam, viszont néhány szereplő közvetlenül jelenik meg, az ő gondolataikat és reményeiket ismerjük. Az egyik karakter számomra különösen szánalmasnak és idegesítőnek tűnt, bár bolond lennék nem észre venni, hogy a kislányos reményei és vágyai, a józan ész időszakos hiánya hasonlatossá teszik valaki máshoz...
Akadt olyan szál, amit feleslegesnek és idegesítőnek tartottam, mert pontosan tudtam mi lesz a vége, és előre utáltam az egészet. Mert hogy ezekhez az oldalágakhoz nem volt elég hosszú a könyv. A főszereplőnk nem emelkedik annyira ki, sem a személyisége, sem a hozzáállása nem teszi kimagaslóvá, különlegesé, de még csak különösebben egyedivé sem.
Antony Ferguson narrálása kimért, igazán kellemesen angolos, a hangszíne tökéletes, és a skót Hamish kiejtése elképesztő. Eleinte erősen koncentrálnom kellett, hogy megértsem, de aztán egészen belejöttem, ami, azt hiszem ez annak köszönhető, hogy Ferguson ügyesen egyensúlyban tartja a különböző akcentusokat.
Tagadnám, ha nem vallanám be, hogy egy picit csalódás volt. Látom benne a lehetőséget, átcsillog néha a humor, és alapvetően szórakoztató is volt, csak valahogy többet, és mást vártam. Talán majd a folytatásokban, mert a hűséges olvasók pontozásai alapján stabil 7-8 pontos sorozatról beszélünk. Van benne valami, ami megfogott, de az érzéseim ezen a ponton még vegyesek, mégis biztosan folytatni fogom. De most csak:
6/10
Itt hallgathattok bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése