Ryan Hardy újra szerelmes, Mike Weston az egész világot bejárva űzi az életben marad iker, Mark Gray nyomát. Max Hardy csatlakozott az FBI-hoz, Joe Carroll a kivégzésére vár, és tanára/mestere, Dr. Arthur Strauss kilátásai sem túl fényesek.
A második évadhoz hasonlóan bizony kellett néhány rész, míg bemelegedtünk, és bár elvesztetett az első évad vitalitását, többé nem ünnepelte a sorozatgyilkolás csodáját, még mindig félelmetes aprólékossággal szőtték a szálakat. Olyan jellemfejlődéseket mutatott be, amire sok, sőt, rengeteg agyondicsért sorozat soha nem volt képes, rendszerint kaptunk egy főnöst, ilyen-olyan személyiséggel, ami kitart az utolsó részig. Nos, itt nem. A főszereplőink és mellékszereplőin egyaránt változtak, képesek voltak kilépni a maguk alkotta korlátok közül, hihetetlenül életszerűvé teve ezt az amúgy is megdöbbentő szériát.
Joe Carroll visszatér ugyan, de fájdalmasan keveset van jelen, hattyúdala azonban megborzongat minden tényleges és hatodik érzéket. Hatással van az összes karakterre, legyen az a barikád jobb,- vagy baloldalán, kisugárzása magával ragadó, bár ő maga is változik, némileg egyszerübb formában tér vissza, elvitathatatlan a nagysága. Próbálják a helyét mással betölteni, és ahogyan a második évadban sem ment, úgy a harmadikban sem sikerült maradandóan. Ha James Purefoy a színen van, képtelen vagy másra figyelni. Még Kevin Bacon is elhalványul mellette, pedig ő aztán kimondottan zseniális.
Ryan Hardy érzelmi hullámvasutak sorozatát élte meg az elmúlt évadokban, és nincs ez másként a harmadikban sem. A szakadék szélétől óvatos lépésekkel araszol befele, készen arra, hogy beomlik alatta a föld. Elképesztő!
Át és át kacsint a fehérből a szürke tartományba, és még ha meg is bocsájtható minden tette, az ember azért tudja, morális értelemben semmiképpen sem védhető.
És bár Carroll karaktere majdnem hogy pótolhatatlan, Michael Ealy által életre keltett Theo már majdnem ott van, egy új, szokatlan szint hoz, valami sokkal modernebbet és hétköznapit. Szívesen néztem volna még, könnyen vált érthetővé, és majdnem hogy sajnálni is kezdtem, mert mások játszmájába oly alávaló módon rángatták bele. No persze ő is élvezettel gyilkolászik, de senki sem lehet tökéletes.
Ki kell még emelnem Sam Underwoodot az ikrekért, és Shawn Ashmore-t, az útkereső Mike Weston ügynök szerepéért. Mindkét színész karaktere sok viszontagságon ment keresztül, és ezek a próbatételek nem múltak el nyom nélkül.
Maga a történet nagyjából onnan folytatódik, ahonnan a másodikban elköszöntünk, csak nagyjából, mert van ott némi időugrás, de ezeket nem találtam zavarónak. Minden szereplőről megtudjuk merre járt, mit csinált abban az időben. Egy ígéretes új szállal és gonosszal bővül a paletta, ebből kifolyólag, jóllehet nem nélkülözi a kiszámíthatóságot, mégiscsak képes meglepetéssel szolgálni. Izgalmas, fordulatokban bővelkedő évad, másképp felkavaró ugyan, mint az első volt, de azért helyenként meglehetősen sokkoló.
A csúcson kell abbahagyni, mondják, és így is történ, a harmadik évad néhány résszel rövidebb lett a tervezetnél, és hatalmas függővéget hagytak ránk a készítők, viszont ígéretet kaptunk egy nagy tévéfilmre lezárás gyanánt. Erről semmi hír sincs, jómagam lassan le is tettem róla, mégsem bántam meg, hogy kitartottam a végsőkig. A történet maga lezárult, az, hogy az engedélyünk nélkül belekezdtek egy következőben, nem csorbítja az előzmények izgalmát, a forgatókönyvírók zsenialitását, és nem bagatellizálja el a kitűnő színészi játékokban bővelkedő palettát. Minden évad képes volt valami új színt hozni. Nincs rá más kifejezés, élvezetes, izgalmas darab, és csak ismételni tudom magam a tekintetben, mégis ki volt az a degenerált, aki elkaszálta?!
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése