Végre új könyvbe kezdtem! Valakinek, aki szeret olvasni kínszenvedés a tudat, hogy ott van elérhető közelségben a könyv, amire vágyott, mégsem ragadhatja kézbe. Bűntudattal feküdni esténként, hogy ma is csak három oldalt olvasott a villamosmegállóban, szintén borzalmas. Olyankor úgy érzi, valahol vár még rá sok-sok másik könyv, mégsem érheti el a saját reményeit. Don Quijote ként küzd az idő és energia szélmalmaival, csak hogy rájöjjön, sosem győzhet, nem nyerheti el Dulcinea kegyeit.
Ilyen és ehhez hasonló, mélyen nyomasztó gondolatok határozzák meg az életemet az utóbbi időben, így aztán különösen boldoggá tesz csupán az az egyszerű tény is, hogy új könyvbe kezdtem. Ez ugyanis azt jelenti, még ha lassan is, de haladok, az idő is csordogál, van még remény.
A drága Riyriákra pedig érdemes várni akármikor, akárhol és akármennyit.
- Látom, egyre jobban boldogulsz a kezed nélkül - biccentett Arista.
- Igyekszik az ember - felelte Ezrahaddon, és helyet foglalt a hercegnővel szemben.
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése