Miss Fisher's Murder Mysteries 2. évad

13 részes ausztrál krimisorozat, 2013

szereplők:

• Essie Davis
• Nathan Page
• Hugo Johnstone-Burt
• Ashleigh Cummings

Akik olvasták az első évadról szóló írásomat, nem hiszem hogy meglepődnek, mivel végre megnéztem a folytatást is. Nos, tegnap reggeltől nagyjából ma éjszaka egyig tartó maratont nyomtam le, és komolyan mondnom nem értem, mi a csudára vártam eddig. Jobb volt, mint amire számítottam, pedig nem kevés elvárást dédelgetem. Lazán megugrotta.

Miss. Marple óta nem volt olyan kisasszony, aki annyi gyilkosságot vonzott volna az életébe, mint az elbájoló és tiszteletreméltó Miss. Phryne Fisher. Bármerre is megy, legalább egy hullán átbotlik, és úgy tűnik, a nyomozói tevékenysége is egyre jobban felfut. Azok számára, akik ismerik, nem jelent gondot a női detektív szimatolása, de ha mégis megakad a férfiközpontú társadalom gáncsoskodó lábában, John "Jack" Robinson minidig ott van, hogy felsegítse.


Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan nyomozó páros, amelyik ennyire vibrált volna, mint Phryne és Jack. Tudom, hogy írtam már, de a helyzet az, hogy minden résszel erősödött bennem, hogy senki, egyszerűen senki nem jó ennyire, még Beckett és Castle sem, pedig ebben a kategóriában sokáig ők voltak  a kedvenceim. Csakhogy adott a két háború közötti felszabadult, lüktető világ,tele újdonsággal és veszélyekkel, és adott két ember, az egyikük úgy él, ahogy neki tetszik, a másik pedig a jófiú, aki minidig azt teszi, ami helyes. Vagy legalábbis majdnem mindig. És akkor még nem beszéltünk a társadalmi korlátokról, az elvárásokról, de ugye itt van a két karakterünk, akik élettel töltik meg a képernyőt, mégpedig úgy, hogy egyikük sem szólal meg, csak jelen vannak.

Jack elfogadta, hogy egy olyan modern nő segítője, aki sosem lesz otthonülő, rendes feleség, Phryne pedig tudja, hogy egyszer fiatal, egyszer él, és ráér még megkomolyodni. Majd... valamikor...talán. A köztük lévő szexuális feszültség kézzel tapintható, és nem csak ők, de a környezetük is tisztában van ezzel. Mindenesetre a férfi tisztességes, talán már nem annyira régimódi, mint az első évadban, de még változatlanul konzervatív, a nő pedig továbbra is leszakít minden virágot, amit csak megkíván. Mintha felcserélődtek volna a szerepek. És akármennyire működik is köztük a kémia, túl nagy köztük a távolság. Ennyi! Egyelőre legalábbis. 

A készítők megoldották a regény/rész feldolgozási arányt, idén alig, alig csúszott be könyvfeldolgozás a szériába, talán ezért indult nehezebben. Nem tudom, de egy-két részen keresztül úgy éreztem, túl kényelmessé tették a dolgunkat azzal, hogy egyszerűen kiiktatták az első évad zavaró tényezőit. Ahogy azonban haladt a történet, kiderül, ezzel biza nem oldottak meg semmit, a fejben lévő korlátokat nem lehet átlépni. A harmadik résztől megint úgy beszippantott a sorozat, hogy azon kaptam magam, már órák óta egy helyben ülök.
Jöttek a kötelező hullák, a főszereplőink magukat adták, megismertünk új karaktereket, és hőseink némi változáson is átmennek. Kis karakterfejlődések ezek, de jelentősek.

Számra két aprócska jelenet volt, talán 3-4 mondat összesen, ami tökéletesen összefoglalja az évadot, és amiken mint valami tini, hangosan kacagtam itt egymagam. 
1. - Ne legyen ilyen bűnbánó, Mrs. Fisher, teljesen összezavar vele.
2. - Mi történt?
    - Dot vakációzni ment Mrs. Fisherrel.
    - Meghalt már valaki? 
    - Eddig csak egyvalaki, uram.

Folyton készülök Kerry Greenwood könyveire, de sosem jut rá időm, viszont van egy olyan gyanúm, hogy ezt a párost nem élvezhetném ennyire, a hölgynek ugyanis állandó szeretője van, ami ugyan nem jelent semmit, Jack elvégre nős, de biztosan más. Ennek ellenére nagyon szeretném, ha kézbe kaphatnám. Hamarosan.

Most már biztos, hogy lesz harmadik évad. Az is biztos, hogy az összes főszereplő visszatér, sőt, valami esküvőről is rebesgetnek a madarak. Szóval izgatottan várom, mert olyan szuper kis sori ez, amiből kevés akad.
Tehát ha szeretitek a jófajta, régimódi krimit, a kotnyeles kisasszonyokat, és a csendes férfi karaktereket, ez a ti sorozatotok. De ha nevetni vágytok egy jót, akkor is a tietek. Ha csak a detektív párosok közti vibrálás kelti fel az érdeklődéseteket, akkor sem választhattok mást - de nem romantikus sorozat, semmiképp sem az - , és ha szeretitek a két háború közti felszabadult, színes és élénk világot, ne is keresgéljetek tovább. A széria szimplán zseniális, szórakoztató és izgalmas egyszerre, néha olyan fordulatokkal, amiért valakinek kijárna néhány nyaklevet, de ezekért is szeretjük.  Én legalábbis imádom.