Men in Black - Sötét zsaruk 3.

Men in Black III

színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 106 perc, 2012

rendező: Barry Sonnenfeld
író: Lowell Cunningham
forgatókönyvíró: Etan Cohen
zeneszerző: Danny Elfman
operatőr: Bill Pope
producer: Laurie MacDonald
vágó: Wayne Wahrman, Don Zimmerman

szereplő(k):
Will Smith (J ügynök)
Josh Brolin (fiatal K)
Tommy Lee Jones (K ügynök)
Emma Thompson (O)
Alice Eve (fiatal O)
Bill Hader (Andy Warhol)
Nicole Scherzinger (Lilly)
Jemaine Clement (Boris)
Rip Torn (Zed)
Michael Stuhlbarg (Griffin)
Yuri Lowenthal (Knuckles)

A második rész kicsit gyengébbre sikerült, ennek ellenére nagyon vártam a hármat. Talán mert soha nem tanulok, vagy mert van néhány sorozat, melyeknek minden részét megtanultam egyformán értékelni. Jólehet egyik sem olyan, mint az első volt, de a Lethal Weapon, a Die Hard vagy akár a Highlander minden részét szerettem. És a lista így még koránt sem teljes.  Tehát egyértelmű volt, nekem ezt látni kell.

J és K ügynökök kapcsolata az eltelt tizenöt évben egy cseppet sem lett gördülékenyebb.  J ugyan szeretné megtörni a jeget, de teljesen reménytelen. Mikor a kimondottan számára épített börtönből Boris megszökik, a helyzet még tarthatatlanabbá válik. Vadállat Boris ugyanis bosszút esküszik, J barátunk pedig egy nap hirtelen arra ébred, hogy K eltűnt, és rajta kívül senkinek nem is hiányzik. Visszautazik tehát 1969-be, hogy megakadályozza mogorva társa halálát és közben fellebben a fátyol néhány furcsaságról, titokról.

Klasszisokkal jobb volt a második résznél. Valójában inkább az elsővel állították párhuzamba, és valóban számtalan olyan utalást találunk, ami csak erősíti ezt a véleményt.

Sajnos az eleje kicsit furcsára sikerült. Boriszból az én igényeimnek túl sok jutott és éreztem némi bizonytalanságot is. Mintha nem állt volna még össze a forgatókönyv. A haladási irány bizony nem látszódott, azaz nem tartott semerre, pedig épp a konfliktus kibontásán fáradoztak. Mondjuk épp ez volt a baj. Egyébként sem a gonosz volt fontos. Kihagyhatatlan, hiszen ő indítja el az eseményeket, de épp ez a szál tűnik a leggyengébbnek is.  

A poénok ültek, sőt, ütöttek. Tempójában sokkal inkább az elsőre hajaz. A '69-es év sok olyan lehetőséget rejtett magába, amit nem tudtak, vagy inkább mertek kibontani. Ott van például a színes bőrű kérdés, no meg a végén is egy jelentős momentum, amit inkább nem spoilereznék el, és egyéb apróságok. Mivel a film célja egyértelműen a szórakoztatás és nem az ismeretterjesztő, tényfeltáró dokumentálás, nem is igen róható fel hibának.

Bővelkedünk új lényekben, újabb sor hírességről derül ki, hogy bizony nem e bolygó szülötte, és bár már elcsépelt ez a trükk, még mindig mulattat, esetleg meg is lep.

A film jelentős része Will Smith vállán nyugszik, aki J szerepében egy cseppet sem változott az elmúlt években. Tommy Lee Jones gyakorlatilag epizód szerepet kapott,  amiért némileg aggódtam is, de Josh Brolin hozta a figurát, ráadásul némi plusszal, így nem éreztem igazán a hiányát.

Az előzetesek nem ígértek többet annál, amit kaptunk, és nem lőtték el az összes poént sem. Ritka madár ez mostanában. Az IMAX most sajnos kimaradt, de azzal vigasztalom magam, hogy amúgy is csak néhány jelenetnél lett volna értelme. A tizenhatos karikát kicsit túlzásnak tartom. Mondjuk ehhez sem igen értek, de az tény, hogy néhány filmismertető inkább indokolta a korhatáros húzást, mint maga az MIB.

Nálam, az átlaghoz képest, magasabb pontszámot ért el, mert szórakoztató volt, hű az első részhez. Imádtam a visszautalásokat, az új-régi kütyüket, a zenét és még a szinkronra sem lehet egy rossza szavam sem, leszámítva egy-két nyakatekertnek tetsző mondatot.

8,5/10