Tudtam, hogy létezik. Hallottam már róla és természetesen elhatároztam, hogy mint lelkes Dr. Csont fan, el is olvasom. Azt is tudtam, hogy már régebben megjelent. Nem vártam csodát, semmiképpen sem az ismert Booth és Tempe párost kerestem benne. Túl jól ismerem a sorozatba való átültetéseket. Dexter barátunk példáján sokat okultam. Amit viszont elvártam, az a szórakoztatás. Feltétel nélkül, no meg a borzongatós fajtából. És tudjátok mi van? Megkaptam!Dr. Temperance Brennan Kanadában dolgozik, mint törtvényszéki patológus. Épp lezárná a múltját, meg az egész zűrzavart, amit az előző házasságából cipelt magával. Új életet kezd, a munkáját szereti, nem esik nehezére a váltás. Amikor helyszínre küldik, már tudja, hogy oda a gondosan megtervezett kirándulás, viszont azt még csak nem is sejti, hamarosan nyakik lesz egy olyan ügyben, amiről visít, hogy az elkövető egy sorozatgyilkos.
Az a bökkenő, hogy erről nem tudja meggyőzni a rendkívüli módon kiállhatatlan természetű Claudelt. Szimpátiájuk kölcsönös, a nyomozó tajtékzik a dühtől, mert a nő túl sokat enged meg magának. A jó doktornak szövetségest kell találnia. Talán Ryannel több szerencséje lesz.
Pont ahogyan sejtettem. Mivel azzal tisztában voltam, hogy az ősztől 8. évadjához érkező sorozat később született, mint a könyvek, komolyan meg sem lepett, hogy csak az alapokat vették át.
Vagyis adott egy törvényszéki antropológus. És nagyjából itt a vége. Nincs FBI és Booth, hiszen a helyszín Kanada. A mi jó doktorunk nem szenved antiszociális megnyilvánulok sokaságától. Vagyis ő a sorozatban sem szenved, csak a környezetét sokkolja időről időre. Éppen hogy érzelmileg rendkívül ingadozó, teljesen normális középkorú női karakter, volt alkoholista és nagyon - nagyon makacs.
A férfi karaktereket egyből megkedveltem. Mind a morgós Claudel, mind a nagyon szép szemű Ryan tartogat izgalmas pillanatokat. Nem is tudom, kit szeretnék jobban...
Jó, az tagadhatatlan tény, hogy nem aludtam egész éljel és nagyjából kétharmadát le is tudtam a könyvnek. A történet erősen nyit. Néhány oldal után belekeveredünk az események sűrűjébe és Reichs oly szépen szemlélteti nekünk a különböző mozzanatokat, hogy az agyamban egymás után tűntek fel a kifordult, darabolt testrészek, inak, izmok és egyéb szövetek. Láttam a boncolást magam előtt, tudtam miről beszél, amikor a csontok felületén található nyomokat elemezte. Igen, bizonyára hasznos volt az elmúlt évadok figyelemmel kísérése is, de az aprólékos leírást semmi sem pótolhatja.
Nyilván azért sikerült ez ennyire jól, mert a hölgy, amikor nem bestsellereket ír, akkor bűnügyi antropológus, azaz ismeri a dörgést. Atyaég, de hogy!
Higgy nekem, de megérteni csak akkor fogod, ha már olvastad. Gyenge idegzetűeknek szigorúan tilos! Én magam sem tudom eldönteni, az izgalom, vagy a sokk tartott távol Álomföldétől, de akármi is volt, működött.
A történet jól felépített, logikusan halad előre. Nincsenek eltitkolt nyomok, mivel hősnőnkkel egyszerre haladunk. Amire rájön, arra mi magunk is ráeszmélhetnék csak túlságosan lekötnek az események. Ha valamit nem tud, az azért van, mert ő maga sem vette észre. Nem utaztat feleslegesen, bár néha tévútra visz, de csak mert ő maga is tévelyeg.
Két párhuzamos szálon haladunk előre, sokáig csak sejtve, hogy ennek majd lesz valami értelme, köze egymáshoz. Folyton megzavartak a pasik, mert akaratlanul is Seelyt kerestem bennük, hiába tudtam, hogy nincs ott. Folyton elkalandoztam, hogy melyik lesz az, aki a jövőben majd... egyszer... És persze már választottam is. Reménytelen vagyok!
Érdekes, az utóbbi időben szinte csak brutális leárazásokon vásárolok könyvet, ez is nagyjából a felébe került, de hogy megérte az árát, az fix. Számomra hiánypótló mű. Nem klasszikus krimi, és nem is horror. A kettő tökéletes keveréke, thriller. Létezik néhány jó író ebben a műfajban, de nálam sokan elbuknak. Pontosan azért, mert hihetetlennek találok bizonyos szituációkat.
Nos, ez annyira beteg, annyira emberi, hogy teljesen valóságos. A mélyen eltemetett vadállati ösztön pedig élvezettel temetkezik bele a véres részletekbe. Azért örömmel jöttem rá, hogy még sincs minden veszve. Bár gyerekkorom óta Drakulának drukkolok, itt mégis egyértelműen a gyilkos a közellenség. Sőt, még az enyém is!
Végig izgultam. Idén az egyik legjobb, amit ebben a műfajban olvastam. Szeretem a részletekre kiterjedő aprólékosságát, fanyar humorát és a feszültségfokozását. Ha van is benne némi kis kiszámíthatóság, azt hajlamos vagyok elnézni, mert visszavonhatatlanul rajongó lettem.
Amikor kézbe vettem már tudtam, hiszen egyértelmű, hogy elkapják a csúnya bácsit. Azonban az odáig vezető út az, ami mindig érdekes, és Reichs végig mesterien terelget. Egyértelmű pontszám. Már alig várom a következő részt.
10/10
Magyar kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó (Azért meg kell jegyeznem, hogy a Szó Kiadó is forgalmazza A holtak beszélnek. Majd kétszáz oldallal karcsúbban, olcsóbban, és más fordította.)
Fordította: Szabados Tamás (Kukkos Kázmér, mi? Feltételezem, hogy a Peeping Tom helyet van, de ettől még mindig kész vagyok. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése