Fejvadászok

Hodejegerne

színes, feliratos, norvég thriller, 100 perc, 2011

rendező: Morten Tyldum
író: Jo Nesbo
forgatókönyvíró: Lars Gudmestad, Ulf Ryberg
operatőr: John Andreas Andersen
producer: Marianne Gray, Asle Vatn
vágó: Vidar Flataukan

szereplő(k):
Aksel Hennie (Roger Brown)
Nikolaj Coster-Waldau (Clas Greve)
Julie R. Olgaard (Lotte)
Synnove Macody Lund (Diana Brown)
Kyrre Haugen Sydness (Jeremias Lander)
Baard Owe (Sindre Aa)
Joachim Rafaelsen (Brugd)
Nils Jorgen Kaalstad (Stig)

Azt mondták, van egy marhajó svéd cucc. Néhány művészfilm és A tetovált lány óta jó emlékeim vannak erről az életérzésről, mondtam: akkor nézzük meg. Hát nem svéd, és az is rejtély, miért kellett egy évet várni a bemutatásra, de ha már így alakult, kukkancsuk meg, mert ebbe a dög melegbe én haza nem megyek!

Roger Brown foglalkozására nézve fejvadász. Nem is akármilyen. Olyan magas beosztásokra keres jelölteket, akik nem jelentkezhetnek a helyi újság apróhirdetésére, mivel ezek bizalmi, vezető pozíciók. A cég elmondja, mire vágyik, Roger pedig szállítja az ideális embert. Ebben ő a legjobb.

Hősünk szép házban és egy fantasztikus feleséggel él. Egy baj van csak, e kettő fenntartása meghaladja a nem kevés fizetését, tehát másodállása is van. Műkincstolvaj, egyenesen imádja a festményeket. Csupán véletlen, hogy felesége épp a galériája megnyitóját tartja, majd az is, hogy bemutatja neki Clas Greve-et, aki tökéletes jelölt lenne egy munkára, és akinek egy százmilliós kép lóg a falán. A dolgok kezdenek kicsit elfajulni, mert emberünk ezúttal nem akárkivel húzott ujjat, és még csak nem is tud mindenről. 

Jo Nesbo több bestsellerrel is megörvendeztette a világot. Szerencsére már itthon is lehet kapni a könyveit és bár bevallom, hogy még nem olvastam egyet sem, de már egy jó ideje készülök rá. Van bennük valami, ami már a tartalom olvasásánál elkap, ezért különösen örültem annak, hogy az egyik könyvét dolgozták fel. Remek lehetőség ez az ismerkedésre, hiszen a könyvek általában jobbak.

Norvég filmet sem igen láttam még, így a színészeket sem ismertem, de Aksel Hennie-t a szívembe záram.  A karakter igazán szerethető minden esetlensége ellenére, pedig koránt sem jó, sem nem szép vagy megkapó.  Teljesen tipikus, gyarló ember. Lehet kedvelni a hibái ellenére, és lehet drukkolni érte a végsőkig, de aki azért mégsem egy elveszett lélek. Megvan a magához való esze, különben nem lehetne sikeres.

Az első fél óra bevezetés. Megismerkedünk hősünkkel, mindennapjaival, az elveivel és sorra bemutatják  a szereplőket. Nagyon értékeltem, hogy nem egyszerre zúdítottak a nyakunkba egy tucat embert, hanem fokozatosan rakják egymásra a téglákat. Láttuk, éreztük, hogy merre haladunk és furcsa mód növekszik az izgalom is, miközben látszólag alig történik valami. Az alapok stabilak.

Aztán hirtelen felpörögnek az események, és csak néha, egy-egy pillanatra állnak meg. A vége előtt van egy pindurit hosszabb levegős rész, aminek nagy szerepe van a végkifejlet és hősünk életének szempontjából. Amikor szembenéz magával, a hibáival és a félelmeivel, de mivel mi azok nagy részét már jól ismerjük, nem ismétlik el még egyszer, ezzel sem húzzák az időt.  Pedig akár ezzel is megnövelhették volna az egy óra negyven perc játékidőt kettőre is. Nyilván sok dolog kimaradt így is a könyvhöz képest, de nem hiszem, hogy egy olyan hossz belefért volna. Pont így jók az arányok.

A vége hagyott egy kis űrt bennem. Nem tudom miért. A szálakat gondosan eldolgozták, mindent lezártak, megmagyaráztak. Talán pont ez volt a bajom, nem maradt semmi a képzeletemnek. Mondjuk egy thrillernek ez nem feltétlen feladata, ezért ezt hajlamos vagyok elnézni.

A norvég naturista ábrázolás már nem sokkolt a finn és a svéd ismeretében, de azért van néhány jelenet, amitől felszaladt a szemöldököm.  Eleinte kicsit zavart a szinkron hiánya is.  Tessék érte megkövezni, nekem a norvég nem egy szép nyelv az első néhány percben többször elvesztettem a felirat és a hang között. Most tudtam igazán értékelni a 2*30 karakteres táblákat, mert megkönnyítették a dolgomat.

Maga a film szépen épített, lekötött elejétől fogva és a tizenhatos karikát is jogosnak tartom. Egyáltalán nem bántam meg a kiruccanást, izgalmas, szórakoztató és pörgős film volt. Szerintem nyugodtan jöhet a többi könyv megfilmesítése.

8/10