Paplan alatt (Variálós vasárnap #55)

Téma szerint arról kéne írnom, hogy milyen könyvek segítenek visszatérni önmagamhoz, megnyugodni ebben a káoszban. Hogy mik azok az alapművek, melyeket valahányszor kézbe veszek, magukhoz emelnek. Otthonosan, melegen, meghitten. Mint kiderült, létezik erre egy mindenki által használt és ismert kifejezés, Amedeának köszönhetően, mégpedig a kabátkönyvek. Nos, már az elején elakadtam, ugyanis nem értettem a kifejezést. Nekem ugyanis a kabát, mint olyan, utcai felsőruházatra kerülő valami, amit akkor viselsz, amikor távozni készül valahonnan, viszont, és nyilván ez nézőpont kérdése, a maradás lenne most a lényeg. Lehorgonyozni valahol, egy világban, lubickolni a varázsában, alámerülni finoman, puhán, így a saját értelmezésem szerint, ahogy igen régen gondolok rájuk, ezek a paplan-, vagy dunnakönyvek, megtestesítve azokat a napokat, amikor nincs kedvem felkelni, csak feküdnék a takarom alatt, és lustálkodnék. És hogy ezt tisztáztam magamnak, már jöhetne is a felsorolás...

Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert szinte biztos vagyok abban, hogy a legtöbb bloggerina kolleginánál, sok egyéb mellett, elő fog kerülni J.K. Rowling teljes vagy részleges munkássága, de nálam erre ne számítsatok. Sőt, felsorolásra sem. Mert hogy kit mi lazít el, az egyedi. Nem vagyunk egyformák, és nem is elvárás ez sehol sem. Legalábbis az én világomban nem az. Így aztán sok bölcsességgel nem szolgálhatok azoknak, akik azt gondolták, valami használható tanáccsal, de legalább egy ötlettel távozhatnak tőlem.

Mivel egy meglehetősen hosszú posztban már elemeztem a jelenlegi helyzetet, az új kihívásokat és feladatokat, erre nem kívánok újra kitérni, viszont a csillagok együttállása miatt viszonylag nehezen olvasok. Nem nagyon köt le semmi, több könyvbe kezdtem bele, vagy választottam ki következőnek, mint az elmúlt években összesen, de amikor olvasásra került volna a sor, néhány oldal, esetleg bekezdés után száj húzva félreraktam. Mivel hangoskönyveket utazás közben hallgattam, most azok is kiestek - próbálkozom azért, viszont egyenlőre még nem nagy sikerrel -, és tényleg szerettem volna elmerülni a régen annyira imádott, soha meg nem unt világokba, csakhogy ez sem ment.

A szokásos melengető könyvel nem érdekelnek, kiesett J.K. Rowling, Rick Riordan, Murakami Haruki, és a másik ezer író, akikről sokat és sokszor írtam. És akkor ki maradt? Mondhatnám nagy lelkesen, hogy belső sugallatra hallgatva, de leginkább csak a véletlennek köszönhetően belevágtam egy régen olvasott Lesli L. Lawrence könyvbe, amit azóta még két ismétlés, és egy elsőre forgatott könyve követett, ezekkel pedig kimaxoltam a lefekvés előtti időszakokat - szigorúan ágyban, paplan alatt. Újra olvastam Charlotte Brontë klasszikusát, és Jane Eyre tagadhatatlanul kellemesen betakart és álomba ringatott. És nagyjából ennyi. Jóllehet egy két korábbi olvasmány postja kikerült, vagy éppen vár még a csőben, de ez ne zavarjon meg senkit, kizárólag ezeket olvastam az elmúlt hetekben, és nem is igen tervezek semmi mást, mert pontosan tudom, hogy a tervek kicsit vonakodva ugyan, mégis szép ívben ugranak majd fejest egy víztelen betonmedencébe.

Az időt viszont csak el kell ütni valamivel, így az elmúlt hónapban kétszer vettem részt a Be Smart Klub előadásain, elmerülök a National Theatre közvetítésekben - szerencsére egyre több magyar színház oldalán is akad néznivaló. Feliratkoztam a Maradj Otthon Fesztiválra, és bár hazudnék, ha azt mondanám, minden bejelentkező érdekel, azért találtam köztük lebilincselő tartalmat. Rájöttem, sokkal több előadásra, konferenciára, koncertre járnék, ha nem kéne ténylegesen elmenni, szóval tetszik ez az irány.
Borzasztó sok You Tube videót nézek, mindenfélét, és persze Podcastok tömkelegét hallgatom. Filmeket, néha-néha sorozatokat is bevállalok, egyre szorosabb kapcsolatot ápolok a krimikkel, de sok esetben azokat is ismétlem. Például a Szoknyás zsarut most is épp annyira élveztem, mint néhány éve, és a Jack Ryan első évadja után, amit ezzel együtt már háromszor láttam, belekezdtem a 2 évadba, amit viszont még csak egyszer, és ez olyan igazságtalanság, ami nem maradhat szó nélkül!

Kicsit ingerszegény lett az élet, még úgy is, hogy heti 2-3 alkalommal bejárok dolgozni, ezért próbálom pótolni azt, amit csak tudok. S miközben ez teljesen érthető, felmerül a kérdés, ha már nem ajánlottam semmit, mégis miért írtam? Mert nincs semmi baj akkor sem, ha az olvasás nem a legfontosabb. Nem egyformán dolgozzuk fel a különböző szituációkat, nem egyformán éljük meg, de mindenki a saját szintjén küzd, így aztán az is teljesen oké, ha az én helyzetemhez hasonlóan lenne kedvetek olvasni, de nem köt le igazán semmi. Majd kialakul, próbálkozni kell, kinyúlni a komfortzónánkon túlra, hátha... Vagy nem, és ez is rendben van.

A magam részéről új dolgok után kutatok, dolgok és nem könyvek után. Otthon is begyűjthető élményeket keresek, amik építenek, mert az a helyzet, hogy elég sok dolog miatt aggódom, és ezek között a COVID-19 már nem is feltétlen áll az első helyen - ez lehet majd egy újabb téma a következő VV bejegyzéshez. Sokan tanulnak, és igen, ha tudsz koncentrálni, elvonatkoztatni dolgoktól, soha jobb időt nem találsz az új ismeretek begyűjtésére, de nekem hosszú távon ez sem megy, és alighanem ezért nem köt le az olvasás sem. Talán most arra van szükségem, hogy megéljem a saját életemet, szorongásomat, ahelyett, hogy belemerülök valaki máséba.

Olyan időben élünk, amikor nem érdemes hosszasan hordozni a vélt és valós sérelmeinket, hiszen idővel minden csak mélyebb és fájóbb lesz, a szüntelen változás pedig épp elég munkát ad. Meg kell próbálnunk kibeszélni, kiírni, kiugrálni, futni, táncolni magunkból, kinek-kinek vérmérséklete szerint, és ami engem illet, a mindennapi apró örömöknek még inkább elismeréssel adózom. Tegyétek ti is ezt, és ne felejtsétek, ha nem könyv, akkor más, a lényeg, hogy teljenek a napok, és ha lehet, értelmesen.



Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás. 

Matt Haig

A témázásban résztvevők (és nyilván annak megfelelő posztokat készítők) listája:
PuPilla;
Nima;
Sister;
Theodora;
Nita;
Zakant;
Zenka.

A linkek folyamatosan frissülnek.

Útóvéd(ek):
Heloise