Összevontan - könyvekről röviden #3

Egy újabb gyűjtő poszt, mivel ezt az elmaradást már soha, de valószínűleg soha nem tudom behozni. No meg, jelenleg a kissé szétszórt és botorka állapotomban olyan 1-2 hét alatt csak megírok egy ilyen posztot. Minden más, ha nem is esélytelen, de kisebb százalékban játszik.
A jelenlegi szórásban sci-fik és fantasyk kerültek terítékre. Ezúttal egy angol és három magyar olvasmányt hoztam. A különlegességük, hogy minden darab egy sorozat része, és elképesztően kellemes olvasmány.

Kevin Hearne: Besieged (The Iron Druid Chronicles #4.1, 4.2, 4.6, 4.7, 8.1, 8.6)

Tartalmat írni nem tudok, ez egy novellás kötet. A magam részéről a széria befejező részét vártam, de kiderült, hogy az majd jövőre érkezik. A köztes kis történetek túlnyomórészben élveztem, érdekes és izgalmas volt szinte mind. Bemutatja azokat az apróságokat, amik a korábbi részekben, a kötött sztori miatt talán nem derültek, nem is derülhettek ki. Kapunk némi képet pl. azokról az időszakról, amikor Atticus több mint egy évtizedig tanítja Granuaile-t. Két sztorit találtam picit gyengébbnek, köztük természetesen azt, amit a derék druida idegesítő tanítványa mesélt, de összességében így is szuper volt.
Titkon még reménykedek egy olyan gyűjtésben is, ami a korábban megírt kis sztorikat köti csokorba, mert ott van még elmaradásom, és mivel egy-két kivételtől eltekintve nem jelentek meg papír formában, szerintem lenne rá igény is. No de, ahogy mostanában gyakran hangoztatom, nem kapatunk meg mindent, amit szeretnénk.

9/10

Szergej Lukjanyenko, Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

A Nappali őrség egy regisztrálatlan másféle miatt összecsap az Éjszakai őrséggel, minek során Alisza felemészti erejének utolsó cseppjeit is. Pihenni küldik egy híres gyerektáborba, ahol a sors furcsa fintora miatt szerelembe esik. Apró drámáját ugyan látszólag nem érinti, de egy a másfélék egyensúlyát felborító ereklye ellopása következtében mégiscsak felbolydul az egész világa. Aki él és mozog, mind a nagy erejű tárgyat keresi, minek során a két őrség nem is túl finoman keresztezi egymás útját. 

Olyan rég olvastam már az Éjszakai őrséget, hogy egészen elfelejtettem, ki kivel van. Ennek ellenére fantasztikus élmény volt visszasüllyedni a világba. Ahogy haladtam, jöttek vissza sorra az ismerős karakterek, még akkor is, ha ezúttal a másik oldalon álltunk.
Lassan eszembe ötlött az is, hogy el első rész szerkesztésével akadt némi problémám, és épp ezért igazán megküzdöttem a sztoriért, most viszont szinte gondolkodás nélkül nyúltam volna a következőért. Persze nem tettem, mert szinte sosem jött még be az egymásutáni olvasás, de egyértelművé vált, hogy bizony zseniális. És igen remélem, hogy nem csak a társszerző tette,  mert a következő rész is a polcomon csücsül. Jó, bevallom, a következő kettő.
Visszacsöppenni ebbe az intrikában és szövetségesekben erős orosz fantasyvilágba több volt mint elvarázsoló. Az ábrázolásmód kicsit száraz, rideg és elképesztően életszerű. A neveket nehezemre esett megkülönböztetni egymástól, rég voltam már tini, és oroszt még régebben tanultam, viszont ez nem tántorított el. Titeket se tegye, muszáj olvasni és kész!

9/10

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj (Jean le Flambeur #1)

Jean le Flambeur élte némileg különös, egy virtuális börtönben halálos párbajokat vív saját másolatával. Önmagad kicselezni koránt sem egyszerű, de a mestertolvaj nem az a típus, aki könnyen feladná, főleg, hogy folyton a szabadulásán jár az esze. Amikor egy titokzatos lány megszükteti, nem sokat teketóriázik, rááll a kalandra. Irány a Mars, és bűnesetek, amik Flambeur elfelejtet régi életéhez és személyiségéhez kapcsolódnak. 

Iszonyú régen készülök erre a könyvre. Legalább azóta, hogy láttam az íróval egy ekultura interjút. Rajaniemi oly szimpatikus volt, amennyire egy író csak lehet, és nagyjából fél perc alatt eladta magát, meg persze a könyvét is. Aztán ült pár évet a polcon, mire kézbe vettem, és te jó ég! Zseniális volt!
Még úgy is, hogy az elején némileg megkavarodtam, úgy tűnt, nem is sci-fit, hanem csak egy annak álcázott szakirodalmat olvasok. Fel kellett nőni a könyvhöz, de megérte az erőfeszítést. Izgalmas volt, nagyon színes és élénk fantáziával megáldott író tollából született. És nem csak a sci-fi részére gondolok, hanem arra is, ahogy a derék mestertolvaj újra éli és építi a múltját. A kis közbenső sztorik, amik esetében ugyan érzed, hogy fontosak, de sokáig nem látod hol kapcsolódnak a történethez, számomra különösen izgalmasak voltak. Sajátos színt adtak az egész regénynek, s miután minden a helyére kerül, még magasabb szintre emelték.

10/10

James S. A. Corey: Kalibán háborúja (Térség #2)

Az idegen protonmolekula a Vénuszon megtelepedve átformálja az egész környezetét, közben a Föld és Mars ingatag békéjét veszélyezteti az a Ganymedesen történt támadás, aminek egyedüli túlélője egy marsi tengerészgyalogosnő. Bobbie-t a Földre hozzák, hogy beszámolhasson az esetről, a probléma csak az, hogy mintha senki sem lenne kíváncsi a mondanivalójára.  A Rocinante élén álló Holden belebotlik az információba, miszerint még mindig folynak titkos kísérletek, és ez felrázza amúgy is ingatag egyensúlyát, ezalatt Avasarala élete egyik legkeményebb politikai csatájára készül. 

A Térség sorozat első része mély benyomást gyakorolt rám, ezért biztosra vehettem, hogy ezt a részt is szeretni fogom. Persze tetemes lemaradással kullogok, de ez nem von le semmit az érékéből, sőt, ha lehet, a Kalibán háborúja még jobb volt, mint a Leviatán ébredése. A váltott szemszög mostanra állt össze, ahogy a sztori is valahogy mostanra fort egyé. Avasarala már az első részben is piszok szimpatikus volt, és Holden ide vagy oda, ezúttal gátlástalanul ellopta a showt. Imádtam a stílusát, a csavaros észjárását, ahogy a palira vevőt palira veszik - mindenkinek megvan ugyanis az ára. A történet fordulattokkal bővelkedő, izgalmas  olvasmány. Szépen, logikusan építkezik, és ha nem is lepett meg a vége, a sztori végig fogva tartott, ráadásul az ironikus humora is lehengerlő.

9/10