Nem nagy titok, de egyszerűen imádom a krimiket, és ha már
krimik, akkor a hangulatos, talán kicsit lassabban csordogáló, „lábmunkát
igénylő” darabokat élvezem igazán. Ahol a sztori szépen építi magát, és nem
guglizza ki senki sem a perdöntő bizonyítékokat, ahogy nyuszikat sem rántanak elő a
kalapból. Az agy szedegeti a földre hullott mozaikokat, és próbálja szépen a
helyükre illeszteni azokat. Szerencsémre épp ilyennek ígérkezett J. M.
Gulvin új szériájának bevezető darabja.
A vietnámi háború gőz erővel robog, az országban egymást
érik a háborúellenes tüntetések, ezért a létező összes rendvédelmi erőt a
várható vagy aktuális zavargások helyszínére vezérlik. Így esik, hogy amikor
egy rendőrt félig agyonvernek a saját gumibotjával Winfieldben, ami bőven túl
van az államhatáron, Texasból küldenek rangert. John Q. az odavezető úton
belebotlik egy állítólagos öngyilkosságba. A nyomokat figyelembe véve azonban
úgy véli, gyilkosság történt. Hamarosan azon kapja magát, hogy üldözi a rendőr
támadóját, aki elvakult ámokfutásában hullákat hagy maga mögött, ugyanakkor
szívén viseli az „öngyilkos” ügyét is, akinek a fia, Isaac nem rég tért haza
Vietnámból arra a hírre, hogy az apja halott, a fivére pedig eltűnt. Sok
feldolgozandó hír egy napra...
A pontos dátum nem derül ki, de valahol a hatvanas évek
közepén-végén lehetünk. John a koreai háború veteránja, igazi régimódi fazon,
aki felesége halála óta egyedül neveli fiát, és érdekes adalék, hogy a legjobb
barátja színes bőrű. Sőt, nem elég, hogy jó barát, nem átallt kegyelemért folyamodni
az érdekében. Ez olyannyira elüt a faji megkülönböztetés általános
gyakorlatától, hogy már csak ezért a tettéért különcnek tűnik. Ugyanakkor nem
fél a kemény munkától, és híres ranger felmenője munkásságát követi.
Tapasztalt, sokat látott, talán kicsit makacs, de inkább csak arról van szó,
hogy őszintén hisz saját értékítéletében, s ezt támasztja alá az a tény is,
hogy ritkán téved. Tökéletes anyag egy krimihez.
Az első negyven oldalon kicsit furán éreztem magam, hirtelen
váltottunk a jelenetek között, és mivel az elején még nem hallottam a történet
hívását, fogalmam sem volt arról, merre tartunk. Ezen a ponton, bevallom,
éreztem némi kétséget, ugyanakkor fura módon az első pillanattól kezdve
szerettem, hogy váltakozó szemszögből követjük nyomon az eseményeket. Igazi
ellentmondás ez, mert korántsem szokatlan ábrázolásmód, rengeteg könyvben
olvashattunk már hasonlót, de igazán kevésben írták meg komolyan jól, és
a Hosszú számolásban egészen kellemes. A mérleg serpenyője nem billen
el egyik szereplőnk súlya alatt sem, jól kiegészítették egymás.
A történet jól építkezik, folyamatosan halad, s miközben a
szálak szépen futnak egymás mellett, az olvasmányos történet magával sodor.
Nos, a kis puzzle-darabok, épp azért, mert agyban kell őket összerakni, és
mivel hiányoznak a semmiből elővarázsolt kártyalapok, viszonylag korán
összeállnak. El kell ismernem, a történet nem túl eredeti, no de a legtöbb
krimiben nem az, attól lesz valami tényleg jó, ha érdeklődve várjuk, mit hoz a
könyv vége. És itt ez is megvan. A hangulata elragad, és a stílusát igazán
kényelmesnek találtam. Semmi rohangálás, semmi kapkodás, a ranger nagyon is jól
tudja, mi a dolga.
A sorozat bevezető kötete nem ígér semmi mást vagy
különlegeset, mint amit elsőre mutat: egy nem különösen összetett, ugyanakkor
kellemes szórakozást. Nyugodtan mondhatom, hogy stílusának kiváló darabja,
könnyen olvasható, érdekes történet volt. Csak remélni tudom, hogy a kiadó
folytatni fogja John Q kalandjait.
8/10
Magyar kiadó: Gabo Könyvkiadó
Fordító: Turcsányi Jakab
A bejegyzés az ekultura részét képezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése