A letűnt korok dicsőségén merengve, a luxuskörülmények között élő ex bankár némi haragot érez a magyar miniszterelnök iránt, mivel az a fejébe vette, hogy hazaviteti Jamaicáról. Ráadásul példát is akar statuálni rajta azért a vacak néhány milliárdért.
Genovában André végre megtalálta a helyét Adrienn mellett, az új, közös életük lehetőségét zúzza szét az az orosz bérgyilkos, aki kis híján kivégzi mindkettőjüket. A férfinek nincs sok választása, maga mögött kell hagynia korábbi életét, benne a kedvesét is, hogy kiderítse, miért törnek ismét az életére.
A történet két különböző főszálon fut egyszerre - és még akad néhány, sokszor alig jelentéktelenebb oldalág is -, és ez az a momentum, amit különösen szeretek a kalandregényekben, persze ha csak jól írják meg azokat. Szeretek szereplőről szereplőre ugrálni, összerakni a különböző mozgató rúgókat, érteni, átérezni. Vagy legalább megpróbálni.
Azért azt elismerem, hogy Frei karakterábrázolása kétségkívül némileg szokatlan, nem tapasztalok szignifikáns különbséget sok szereplő között, és az alighanem a különös, mesélő stílus miatt alakul így. Kicsit távolságtartóan, kívülről közelít mindenkihez, amit azoknak, akik nem ismerik szokni kell, számomra azonban tinikorom hangja, otthonos és ismerős. Tulajdonképpen az összes szereplővel tudok azonosulni bizonyos fokig, mindenkinek értem a mozgatórugóit, akkor is ha céltudatos gyilkosok, vagy pénzéhes bankárok, egyetlen személy kivétel, és ő Adrienn.
Jó néhány jelenetben idegesített, és ő volt az, aki miatt majdnem letettem a könyvet. Kissé bosszantó volt, mert annyira érdekelt a sztori, de arra gondoltam, ha még egy sort olvasnom kell róla, hát én megütök valakit. Aztán erre is kapunk majd némi magyarázatot, de sajnos ő rontotta az olvasás élményét. Az ember el sem hiszi, hogy ugyanaz a nő, mint az első részben volt, szerencsére túl vagyok rajta.
Különben a sztori szokás szerint összetett, még mindig maradtak nyitott kérdések, még akkor is, ha látszólag André kicsit közelebb kerül a múltjához. Eközben Frei Tamás írói stílusa úgy változott, hogy megőrizte korábbi stílusát, így az olvasás élménye egyértelműen csak jobb lett. Folytatom a sorozatot, kövezzetek meg érte, engem érdekel, mégsem adhatok annyi pontot, mint az elsőre. A karakterek tekintetében ugyanis még mindig érzek egy kis hiányérzetet, és ott volt ugye Adrienn is... De a történet stabil lábakon áll, izgalmas, érdekes, összetett és az elejétől pörög. Ha szeretitek ezt a stílust, szerintem érdemes megpróbálni.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése