És ami kimaradt - könyvekről röviden #1

Nem tartom kizártnak, hogy rovat lesz ebből a tömörítő posztból, mert van néhány könyv, amiről szándékoztam írni, néhányat el is kezdtem, de valamiért sosem került rájuk sor. No nem azért, mert mondjuk valamelyik rossz lett volna, inkább csak az az oka, hogy annyi idő eltelt az olvasás óta, esetleg nem is emlékszem már mindenre - hiszen jegyzeteket nem készítek.

Néhány könyv ezek közül nagyon is megérdemelne egy önálló bejegyzést, de ilyen az élet! A poszt igen vegyes és szerteágazó, több írót, stílust foglal magába. Mindenki mazsolázhat belőle kedvére.

Derek Landy: Dark Days (Skulduggery Pleasant #4)

Skulduggery Pleasant úgy tűnik végleg egy párhuzamos dimenzióban ragadt, de ezt Valkyrie képtelen elfogadni. Mindent megtesz barátja megmentéséért, csak az a bökkenő, hogy  ehhez kéne a feje, amit a csontváz már rég, szószerint elvesztett, közben egy csapat gengszter el akarja pusztítani a Menedéket (Sanctuary), és néhányan egyenesen meg akarják ölni Valkyrie-t.  

No, tipikus példája annak, hogy külön bejegyzést érdemelne valami, de még 2014 decemberében olvastam, szóval aligha tudnék mindent pontosan visszaidézni, mégis meglepő dolgokra emlékszem belőle. Ez pedig azt jelenti, érdemes a folytatásra.
Az biztos, hogy a hangulat kicsit sötétebb volt, és lassan-lassan bontakozni kezd a jóslat iránya is. Igaz, kevesebb a poén, legalábbis az elején, aztán lassan visszakerül minden a rendes kerékvágásba.

Örömteli hír, hogy a kiadó becsölődése után újra kiadták az első részt, és nemrégiben megjelent magyarul a második is. Olvassátok, megéri!

9/10

Scott Westerfeld: Góliát (Leviatán #3)

A leviatánnak némi kitérőt kell tennie, hogy Szibériában felvehesse Nikola Teslát, aki szerint Góliát nevű találmánya véget vethet a háborúnak. Sándor és Deryn barátsága kiállt minden próbát, a fiú lassan feltárja a lány legmélyebb titkait is, miközben versenyt futnak az idővel, és próbálnak véget vetni az őrületnek. 

Nagyon különös, hogy a második részre úgy emlékszem, mintha most olvastam volna, a harmadiknak a csak az eleje és a vége van meg, és ezek egy részéről nem beszélhetek, hiszen lelőném a poént. Arra azért tökéletesen emlékszem, hogy akkor nagyon tetszett, úgy gondoltam, néhány év múlva tökéletes lesz újraolvastára. A képek változatlanul szépek, ez a steampunkos hangulat, a kevert valós történelmi tényekkel, és a totál fikcióval együtt elképesztett. Igazi nekem való, jóféle ifjúsági irodalom.Remélem, találok majd valami hasonlót, idővel, még akkor is, ha 9+-os a besorolása.

9/10

Neil Gaiman: Amerikai istenek

Árnyék épp csak kiszabadul a börtönből, máris eltemetheti a feleségét. A hazafelé úton munkát ajánlanak neki, és bár megpróbál válasz nélkül távozni, új alkalmazója megtalálja, és elindul egy totálisan képtelen úton, ahol halottak sétálnak, a hit ereje isteneket teremt, a régiek pedig ragaszkodnak a helyükhöz. Háború közeleg.

Igazán szégyen, hogy februárban nem írtam róla, most meg már nincs kedvem nagyon belemenni, mert elképesztően zseniális volt. Annyira képtelen és mégis totálisan hihető, szóval tipikus Gaiman. 

A könyv két szálon fur, egyfelől Árnyék útját kísérjük figyelemmel, ahogy egyre furcsább dolgokba keveredik, és lassan rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. Sőt, a sorsa már gyermekkorában eldőlt.
A másik szálat azonban azok a kis történetek - novellácskák, ha úgy tetszik - teszik ki, amik azzal foglalkoznak, hogyan kerülnek a régi istenek Amerikába, mikor, milyen körülmények között, és hogyan jelennek meg, mit tesznek, amikor odaérnek. Na, ha lehet, ezeket még inkább szerettem, mert ezenkívül még ott volt az is, hogyan változtak az idő során. A legtöbben koránt sem azok már, mint voltak az Óhazában, személyiségben és képességben is különböznek, amit elképesztő volt látni. 

Nem állítom, hogy nem találtam benne némi kiszámíthatóságot, de az univerzum, amit Gaiman épített, a különálló történetek, az újonnan születő elképesztően gőgös istenek, és Árnyék kalandjai egyaránt magával ragadtak, így aztán, ha valamit előre ki is találtam, kárpótolt érte a következő oldal, és a következő, és a következő. 

10/10  

Daniel Kraus - Guillermo del Toro: Trollvadászok (Trollhunters #1)

Jim nem a legnépszerűbb fiú az iskolában. Nyilván nem segít rajta az sem, hogy apja egy igazi különc. A széltől is óvja, biztonsági rendszerek tucatját szereli a házukra, mert bátyja 45 évvel korábban nyomtalanul eltűnt, több más gyerekkel együtt. Csakhogy az eltűnések újra kezdődtek, és a fiú hamarosan azon kapja magát, hogy versenyt fút az idővel, és felveszi a harcot valami ellen, aminek nem is lenne szabad léteznie. 

Szörnyek márpedig léteznek! És ennyi. A történet elég erősen kezd, kicsit csodálkoztam is, hogy egy 9-12 korosztálynak szóló regénybe ez nem átlagos, de aztán sajnos nem tartotta meg ezt a szintet. Úgy tűnik, minden népszerűtlen kölyöknek kell hogy legyen egy túlsúlyos barátja, és mindkettőjüket zaklatják az iskolába. A történet sajnos, bár könnyen olvasható, és sok érdekes ötletet vett fel, a végére rendkívül sablonossá vált.

del Toro szörnyei mindig is érdekesek voltak, a többi azonban nem igen váltotta be a reményeimet. Kiderült, hogy rajzfilmsorozatot készítenek belőle, abba belenézek, mert volt itt poén, dráma és kaland is bőven, de azt hiszem, valóban 9-12 évesnek kell lenni hozzá.

6/10

Trollvadaszok - részlet by msreeat on Scribd