Blacksad egy régi szerelmét valaki brutálisan meggyilkolta, jóllehet az érzések már rég tovatűntek, hiányuk azért fáj még kicsit. A szálak magasra vezetnek, a rendőrség szerint nem kéne foglalkoznia az üggyel, de mint olaj a tűzre, úgy hat a segítőszándékú tanács. Ráadásul totálisan felesleges is.
Az 1950-es évek Amerikájában vagyunk, a világ még nem heverte ki a második világháború hatásait, sokan keresik az életük értelmét, benne önmagukat. Az újjáépítési hullám gazdasági fellendülést hozott, új embereknek, új álmokat, egy új, lassan vaduló, szabadulni vágyó valóságban. A lehetőségek országában minden szabad, és hogy egyes emberek mivé válhatnak egy ilyen szituációban, azt ebben a képregényben állati formában láthatjuk. A szereplők fizikai megjelenése már előre elárul néhány dolgot a karakter jelleméről, ez pedig nem csak érdekes, de izgalmas is. Kivéve a női karakterek esetén, mert ők igazi hibridek, inkább emberek. Vajon miért? (A kérdés szigorúan költői!)
Blacksad kandúr a javából - lehetek szexista, vagy a hímcica/cica/cicus jobban tetszene? -, és ezzel szerintem elárultam mindent. Öntörvényű, nem igazán hisz a szabályokba, és ha a helyzet úgy kívánja, kész elhasználni egy-két életet a készletből. Erősen védi a területér, ugyanakkor lerázhatatlan, ha eltökél valamit, azt mindenáron keresztülviszi. Néhány cicus vakmerő módon poharakat lök le az asztalról - a határozott tiltás ellenére-, főnösünk gyilkosokat kerget. Ugyan, mi a különbség?!
A történet nem túl összetett, viszont a képek elképesztőek! Sajátos hangulatot árasztanak, aprólékosak és gyönyörűek. Muszáj nézni őket még akkor is, amikor az ember lánya már rég átfutotta azt a kevéske buborékablakot, értelmezte a szituációt. Újabb és újabb részleteket fedezünk fel bennük, és igen, bár állatok a szereplők, mégis rendkívül életszerű.
Nos, azért elárulom, némileg sokkolt, mikor kézbe vettem. Hatalmas. Nem is igen értem, miért, és mivel hatalmas, keményborítós, az ára sem igen baráti - tudom, nem szép egy ajándék árát megnézni, mégis oka van annak, hogy nem vettem meg magamnak korábban. De eztán lepődtem meg igazán, nem fér be a könyvespolcra a többi képregény és manga mellé! Amikor könyvespolcokat csináltattam, eltérő méreteket adtam meg, azt tervezve előrelátóan, hogy a könyvek mérete sem egyforma, és a jobb helykihasználás értelmében minél kevesebb üres tér maradjon, de ebben az alakban Blacksad kizárólag az ismeretterjesztő, virág ápolási és szakácskönyvek mellé kerülhet, ami szomorú. Magánügy, tudom én, de erre egyszerűen nem készültem fel.
Az érzelmeim mindezek dacára egyértelműek, szerelem volt első látásra, s míg a többiek társasoztak - nagyjából az első tíz percben kiestem -, én átszellemülten olvastam, és csodáltam a kötetet. Képtelen voltam betelni vele, és még most is hasonlóan érzek.
Néhány képet szívesen látnék belőle a plakátként a falamon, és mivel nem vagyok egy plakátozós fajta, azt hiszem, ez is jelent valamit.
10/10
Magyar Kiadó: Pesti Könyv
Fordította: Nagy Krisztián
ilyen hatalmas? nem is gondoltam volna.
VálaszTörlésörülök, hogy ekkora sikert aratott.:) engem is képek nyűgöztek le a legjobban, tetszik, hogy ennyire aprólékosak és részletgazdagok. pedig én alapból nem nagyon bírom a képregényeket, utoljára azt hiszem, Rejtőt olvastam így, még gyerekként.
Igen, egészen nagy, jobban örültem volna egy képregény vagy manga formátumnak, de aligha kaphatunk meg mindent. ;)
TörlésRejtőt nem olvastam képregényben, ellenben ezer másik történetet igen, szóval szeretem a stílust, de az átlagos képregényekhez, a mangákhoz mérve meg pláne, sokkal részletesebb, aprólékosabb a kidolgozás. Tényleg élvezet lapozgatni. :) Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! ;)