Agatha Christie-ről egyszer régebben elméláztam, és ahhoz a poszthoz nem is igen tudnék hozzátenni - legfeljebb átírni. Érthető okokból nem jelentethet meg új könyveket, ezért találtam különösen kedvesnek ezt a gyűjtő kötet, amiben 4 ünnepi történet kapott helyet - egy regény, és három novella. Jóllehet ránézésre az összes sztorit ismerem már, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek. Aztán pikk-pakk a végére is jutottam, és nem bántam meg.
Rögtön megjegyezném, hogy a könyv gyönyörű: keményfedeles, karácsonyi színekben és mintákkal pompázó külső borítóval, de a fedlap maga zöld, fehér díszítéssel, ami a sarokmotívumokat leszámítva megegyezik a védőborítóval. Aztán ahogy kézbe vettem, iránta táplált heves érzelmeim azonnal fellángoltak, reszketve vártam, hogy végre ágyba bújhassunk.
Az első történet Hercule Poirot karácsonya címet viseli, és kedvenc belga nyomozónk egy rejtélyes sikollyal kísért, tengernyi vérrel megfröcskölt gyilkossági ügyben nyomoz. Nem zavart, hogy már a cím olvasásakor tudtam, ki a gyilkos, újra elvarázsolt a történet, és így, hogy már nincs titok, láttam azokat az apróságokat is, amiket annak idején, az első olvasáskor nem vettem észre. A véletleneket, elszólásokat, zavarokat, amik alapján persze korábban is össze lehetett volna tenni a képet, de akkor eszembe sem jutott gyanakodni a személyére.
A második és harmadik történet szempontjából azonban apró panasszal élnék. Már a regény olvasásának idején észrevetettem néhány apróságot, ami zavart - például egy kisbetűvel kezdődő második mondatrész előtt vessző helyett pont volt -, és néhány szóhasználat is különösnek tetszett. Szlengben talán elfogadott a "sosem is" használata, de leírva én még egyszer sem láttam... Talán a "nem is" szerencsésebb lett volna. Ennek ellenére ezeken mégsem hökkentem meg, csak átfutott a fejemen, hogy már az Európa sem a régi. Viszont teljesen más a helyzet a második történet - ami egy nyúlfarknyi novella -, a Karácsonyi kaland esetében, ami az első változata A karácsonyi puding esete néven megismert harmadik sztorinak.
A történet szerint Poirot egy nagyon híres és hatalmas rubin visszaszerzésén fáradozik, amit gaz csalók egy nősülés előtt álló, ismeretlenségbe burkolózó trónörököstől csaltak ki. Mindkét történt magja azonos, és ez rendben is lenne, csakhogy a Karácsonyi kaland hiába kapott utószót, amiben megmagyarázzák miről is van szó, engem mégis zavart, hogy kétszer olvasom egymás után ugyanazt. Ráadásul a második novella sokkal részletesebb, így az első kicsit sutácska, még akkor is, ha érdekes olvasni valaminek az első változatát. Legalábbis akkor, ha ennek tudatában vagyunk már olvasáskor.
A magam részéről felcseréltem volna a novellákat, és az utószót előszónak helyeztem volna el, így a bővebb történettel kezdtem volna, amit egy olyan előszó követ, ami elmeséli a novella történetét, és felhívja a figyelmemet arra, hogy most az eredeti változat következik.
Talán ebben a formában jobban tudtam volna értékelni az eltéréseket, mert hiába azonos a két novella, ezernyi részletben eltér egymástól. Külön hab volt a tortán, hogy az eredetit nem is ismertem korábban, de aztán furcsa érzésem támadt, mintha ezzel már találkoztam volna. Az csak a végén derült ki, nem bennem van a hiba. Ahogyan az okos lány, akit Mátyás királyunk magához hivatott, és fel is volt öltözve, meg nem is, gyalog is ment, meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is, úgy olvastam én ezt már korábban. Meg persze nem is. Csupán azt mondom, egészen más lett volna, ha erről előre tudok.
A harmadik novella, a Karácsonyi tragédia végre teret ad Jane Marple-nek, mégpedig egy felkavaró gyilkosság elbeszélésével. És itt következett az a meglepi, amire egyáltalán nem számítottam, kiderült, még sosem olvastam! Nem is igen értem, hogy történhette, de így van. Ez pedig, ha élhetek ezzel a fordulattal, nem várt csavar.
Összességében a könyv gyönyörű, olvasmányos, lebilincselő és érdekes, mégis lehetett volna ezt jobban is csinálni. Az említett hibák a hangulatomat nem rontotta el, inkább csak apró és pillanatnyi bosszúságot okoztak, de Agatha Christie zsenialitása most is átüt a lapokról. Igaz és tökéletes jelmondat a Christie-t karácsonyra! Csak annyit tennék még hozzá: mindenkinek!
9/10
Magyar kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordítók: Borbás Mária, Etédi Péter, Gálvölgyi Judit és Sipos Katalin
A második-harmadik történettel kapcsolatosan érdekes ez a felállás, tényleg kicsit elrontották így vele az élményt, pedig talán a jó (jobb) szerkesztés megoldotta volna a problémát.
VálaszTörlésA "sosem is" rémlik már Christie krimikből is, szerintem sajnos helyes régiesen, de biztosra nem tudom... Engem is zavar viszont.
Szép kis kötet lett, szerintem sokan megkapták-megvették karácsonyra, jó ötlet volt kihozni. :)
Igen, én is így gondolom, egy kis átszerkesztés, és sokkal jobb lett volna az élmény. :) Lehet, hogy régiesen helyes, de igazából a szövegkörnyezet nem indokolja. És valahogy úgy kilógott. De megnyugtat, hogy nem vagyok vele egyedül.
TörlésDe tényleg meseszép, és jó ötlet is volt! Nem véletlen kértem, és örültem, hogy megkaptam ;)