Charlaine Harris: Dead Over a Fool (Aurora Teagarden Mysteries #5-6)

Aurora Teagarden kalandjai az első négy rész alapján, még akkor is, ha a negyedik picit gyengébbek sikerült, elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy folytassam. Nem vártam tőlük mást, mint egy kis laza szórakoztatást, némi gyilkossággal, fűnyírással, limonádé készítéssel, pletyókkal a könyvtárból, szóval csupa kisvárosi dolgot.

Dead Over Heels

Aurora szereti az új házát, még akkor is, ha hatalmas hátsó udvara van, ahol rendszeresen füvet kell nyírni. Nyár van és meleg, néhány jeges frissítő között könnyen megy a munka, leszámítva azt az apróságot, hogy derült égből villámcsapáskánt egy hulla landol az udvaron. A házat hamarosan megszállják a rendőrök, majd megérkezik a kisvárosba két ügynök is, és zen a ponton a szálak kissé összekuszálódnak.

Főhősnőnk szokatlan együgyűségről tesz tanúbizonyságot. Egy sereg dolgot úgy fogott fel, mint a véletlen összjátéka, és mire többen sejteni kezdik, valami nem stimmel ezzel a képpel, majdnem vége van a regénynek.
Ennek ellenére a szokásos módon szórakoztató volt. Aurora gondtalan semmittevése, részmunkaidős könyvtárosi állása ellenére is olyan tipikusan kisvárosi. Valahogy sosem keverednek egy szintre a férjével, de a korkülönbség ellenére boldog vele, ami leköti az életét, és természetesen minden figyelmét.

Eközben az emberek hullanak, akár a legyek. Jó kis krimi, persze valami a történettel nem stimmel. Még ha egy sereg dolog nyilvánvaló is, annyira... nem tudom máshogy mondani, gyengén írt - mintha nem is Harris műve lenne -, egyszerűen nyuszi a kalapból érzésem van.

Nem állítanám, hogy a gyilkos személye teljesen váratlan, de a mozgatórugói egyáltalán nem logikusak, és ezt a fajtát nem szeretem, mert egyszer csak úgy ott van, aztán örülj neki. Hát én most annyira nem örültem, de ez van. Aligha kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk.

6/10

A Fool and His Honey

Egy délután, teljesen váratlanul kopogtatnak, a küszöbön pedig nem más áll, mint Aurora férjének, Martinnak az unokahúga. Regina karján egy pér hetes baba, és mindketten bebocsáttatást kérnek. A család azon fele nem igazán kedveli az ifjú arát, de nem sokat lehet tenni, mindkettőjüket szívesen látják. Csak hogy Regina egy éjszaka nyomtalanul eltűnik, hátrahagyva a babáját és egy hullát. A rendőrség tanácstalan, Aurora kénytelen anyát játszani, és hamarosan kiderül, ha a végére akarnak járni mindennek, nincs más lehetőségük, maguk kezdenek nyomozásba. 

Ez már inkább nekem való kaland volt, még akkor is, ha Aurora bele akart halni olyan mindennapi dolgokba, amit nők milliói zokszó nélkül tesznek. Épp akkor, mikor úgy éreztem, a rinya kezd elviselhetetlen lenni, maga is elismeri, mennyire elkényeztetett élete van, és rejtély, mi a  csudáért fanyalog. De azért nyivákol tovább, és ahelyett, hogy idegesítő lenne, eljátszadoztam a gondolattal, mennyire sekélyes élete van egyeseknek, és hogy ez eddig nem tűnt fel. Aztán meg azzal, hogy ez a könyv olyan személyiségfejlődést hozott magával, amit remélni sem mertem. És akkor még nem is tudtam, mi lesz a vége...

Hát komolyan mondom, totálisan döbbenten ültem az ágyamban, éjszaka fél egykor, némi könny csorgott végig az arcomon, és totál döbbenten pislogtam, A szereplőinket nem különösen sokkolták a történet hirtelen fordulatai, ezért úgy éreztem, egyedül maradtam, fiktív hőseim elhagytak.

Tudom, én hogy ez így érthetetlenen, no de, nem fogom leírni a legnagyobb húzást! Ami miatt még most, ennyi idő után is értetlenkedem. Hogyan tehette ezt Charlaine Harris velem? Vagyis velünk olvasókkal. És igen, kétségkívül elismerem, zseniális lehetőségek százai sorakoznak fel elmém hátsó zegeiben és zugaiban, de vajon nem lett volna erre más módszer? Egész biztosan, de az nem adott volna ekkora lendületet a következő részeknek, amit őszintén remélek, különben felesleges volt az egész cécó.

7/10

No, összegezve, nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a szériába. Könnyed kis krimik, felszínes szereplőkkel, titkokkal, közönséges bűnökkel, ráadásul hullámzó szinttel, mégis megérte.