M. C . Beaton: Agatha Raisin and the Witch Fairies from Hell - Agatha Raisin 9-11.

Agatha Raisin a szívem egyik kicsike csücske. Valahogy mindig képes elterelni a figyelmemet, úgy kényszerít összpontosításra, hogy igazából nem is kell rá figyelnem. Érzem én, hogy ez kissé furán hangzik, de valahol az negyedik és a nyolcadik rész között a részemé vált. Egyszerűen csak értem az összes esetlen csetlését és botlását, minden idegesítő szokását, megbocsájtom esendőségét és hagyom, hogy szórakoztasson.

Spoileres lehet az előző részekre!

Agatha Raisin and the Witch of Wyckhadden 

Agatha az erősen megkopott hajkoronáját és sérült lelkét ápolva Wyckhaddenbe keres menedéket. A helyi boszorkánytól kap egy szert a fejére, és ha nem is türelmesen, de várja, hogy tincsei ismét sűrűsödjenek. Szép, ámbár kissé megkopott fényű szálódában száll meg, ahol rengeteg az idős és az eltemette titok. Amikor a banyát váratlanul agyonütik, ismét szimatolni kezd, egyrészt mert kíváncsi, no meg unatkozik is. Aztán ott van Jimmy Jessop felügyelő, aki láthatóan csapja neki a szelet.

Az ember azt hinné, főhősnőnk már-már révbe ér, de persze az ő útja totális rejtélyek sorozatából áll. A gyilkosság, a nyomozás, az új karakterek mind-mind jót tettek a szériának, ami miatt ismét nagyon élveztem az olvasást. Persze nem történik minden úgy, ahogy szeretnénk, és akad olyan momentum is, amit bár előre tudtam, mégsem akartam megérteni. Akkor, hazudnék, ha mást írnék, kicsit még dühített is, de most a 11. rész után ki merem jelenteni, határozottan kellett. Szerettem!

 8/10


Agatha Raisin and the Fairies of Fryfam 

Viszonya Jamesszel biztosan nem fog már rendeződni, az ex-üzletasszony dúl-fúl mérgében, aztán elutazik
Fryfambe, mert egy jóslat szerint ott találja meg az igaz szerelmet. Hát, ha azt nem is, de néhány kópé kis tündérre a telke végében már az első este rálel, akik hajlamosak kisebb dolgokat meglovasítani gyanútlan telekszomszédjuktól. 
A két lábbal a földön álló Agatha persze egy pillanatra sem hisz a helyi legendában, de a halott földbirtokos mégsem tündérmesékbe illő kép. Hamarosan féltékenység, egy ellopott festmény és több halálos veszély keresztezi az útját. Többször is hazamenne, de muszáj maradnia, hogy tisztázza magát. És természetesen ezúttal is akad valaki, akik segítő jobbot nyújt a nyomozásban. 

Ez a rész már egyértelműen visszahozta a kezdeti hangulatot. Pörög, hiszen az új helyszín ismét csak lendített a sztorin, és a kedvenc hősnőnk olyan, mint régen: erőszakos, bicskanyitogató szinten erőszakos, ezért a nyomozó párja, ahogy rendszerint sokat tompít rajta. Látszólag visszanyerte régi énjét is, de ez koránt sincs így. Azok a kérdések, amik a második kötet óta kísérik csak időlegesen hagyják magára, és ez a szál, meglepő módon működik. Feszültebb és éhesebb lesz tőle, mohón vágyik a sikerre, de persze képtelen meghazudtolni önmagát. És miért kéne? Most először, négy kötet útán éreztem megint úgy, minden úgy történik, ahogy kell. M. C . Beaton tudja mit csinál, látja, hova, merre halad  a történet, és kész! Tessék hátradőlni és élvezni!

9/10


Agatha Raisin and the Love from Hell

A frigy megköttetett, de James Laceyvel hamar elmúlnak a mézeshetek. A párocska kisvártatva torokra megy, és a kölcsönösen egymás fejére olvasott vádak magasabb falat ékelnek közéjük, mint az elmúlt évek botrányai. Az élet pedig, csak hogy rácáfoljon a hitre, miszerint a dolgok nem lehetnek ennél rosszabbak, elnyeli Jamest. Dulakodás és vérnyomok tanúskodnak arról, hogy ebben az eltűnésben valami nem stimmel, de amikor Agatha megtalálja régi ellenlábasának kihűlt tetemét, nem csak első számú gyanúsított, de iszonyúan kétségbeesett is lesz.  

Há! Vigyázzon az ember, hogy mit kíván, mert megkaphatja! Ez az a lecke, amit az amatőr nyomozónk élesen és arcba kap. Ennek ellenére, vagy épp ezért elképesztően szórakoztató. Annyi minden történik, Agatha annyi tyúkszemre lép rá és annyi falnak ront fejjel, mint talán még soha. Miközben az élet pofonokat, a barátok támogatást nyújtanak, de van az a helyzet, ami csak citrom és víz marad, sosem lesz limonádé. Mert csak nem! Közben a nyomozás nyilván halad, és olyan dolgokra is fény derül, amit hősnőnk nem akart tudni. Csakhogy már nincs vissza út.
De ég volt ez ennyire jó!

10/10

Ilyen pontot talán az első részekre adtam, és igen, ez azért van, mert korábban pár kötetig egy helyben toporogtunk, most végre elindultunk valamerre. A 11. részig az egyetlen átívelő szál minden esetben az volt, hogy Agatha megszállottan rajong Jamesért. És ha ezt elvesszük, mégis mi marad? Egyáltalán megfosztható ettől az irreális szerelemtől?
Nos, ezt nem tudom, mert éppen itt tartok, de arra bárki nyugodtan vehet, egye csuda, akár mérget is, hogy ezt a kérdést körüljárom! Nyugodtan vehetitek fenyegetésnek.
Az a helyzet, hogy jelenleg úgy érzem, kimondottan nőt a szórakoztató faktor, ahogyan a sorozatban rejlő lehetőségek tárháza is, és alig várom, hogy kiaknázhassam. Az előjeleket tekintve már most tudom, újra eljön majd az a pillanat, amikor megint nem érdekel semmi, nem tudok olvasni sem. Viszont a feladat most adott, addigra be kell szereznem eme zsémbes nőszemély elkövetkező kalandjait, hogy egyszerre csaljon mosolyt és berzenkedést a szívembe. Mert én így szeretem.