Teljesen más, mint a filmsorozat, és mi sem példázza jobban a sikerét, hogy a tökéletes különbségek ellenére mind két műfaj évek óta növekvő rajongói bázissal rendelkezik. Tehát, mivel már egy ideje kijött magyarul az ötödik rész is, ideje szót ejteni a negyedikről. Annál is inkább, mert ez a könyv újra, sőt bitangul jó volt.
Temperance Brennant egy repülőgép szerencsétlenség helyszínére hívják. Ismeri jól a protokollt, pontosan tudja, mire számíthat. Jóllehet a reggeltől estig tartó munka nem, más dolgok azonban mégis meglepetéssel szolgálnak.
A helyszínen felbukkan Ryan, a jó ég tudja mi dolga ott, és a helyszíntől kicsit távolabb egy olyan testrész, amin látszólag nem tartozik senkihez. Mivel azonban a vadállatok érkeznek mindig elsőnek, és igyekeznek széthordani a maradványokat, ez még nem gyanús. Az azonosítás ugyanis kemény, és szívós feladat, ahogyan pedig nő a tömeg, és egyre több szakember dolgozik a kimerülés szélén, Tempe azzal szembesül, rá mintha nem is lenne semmi szükség. És ha nem ért a szép szóból, hát a fejére olvassák, hogyan tette tönkre a helyszínt.
Már a kezdés is erős volt, Brennan bizarrul szétégett, kicsavarodott testrészek között sétál, tehát mind a helyszín, mind a kezdés egyaránt sokkoló és markáns. Újra visszaköszönnek az első és második részben megismert és szeretett hátborzongatóan részletes ismertetők. Nem feltétlen akartam tudni az oszlás különböző fázisait, de pont ezektől az aprólékos leírásoktól lesz annyira ütős minden Brennan regény. Az ember szinte érzi és látja maga előtt az egészet. És ez az, amit sok könyv képtelen visszaadni.
Ryan felbukkanása némileg megzavart, nem értettem, mit keres ott, és maga Temperance sem kényeztet el minket. Elmeséli, hogy most hogy áll a kapcsolatuk, de addig úgy éreztem, mintha kihagytam volna egy kötetet. Cserében viszont megismerkedünk a volt férjjel, és ennek tükrében sok dolog értelmet nyer. A történetben különben pont ezek a magántermészetű szálak a mellékvágányok, de ezek azok is, amik megmutatják hősnőnk igazi karakterét. Azt a fajta küzdőszellemet, ami a munkájában az alaposságában mutatkozik meg.
A fordítás szép, könnyen olvasható, gördülékeny, mégis hű az eddigi darabokhoz. A borító elsőre furcsának tűnt az Ulpiusosok után - azokon koncepció volt a fekete-fehér alap, és egy szín, ami kiemel egy-egy részletet-, de minél többet néztem, annál inkább megbarátkoztam vele. Bizonyos szempontból egyszerűbbnek, mégis sokkal részletesebbnek tűnik. Szerintem ha marad ez az irány, szeretni fogom.
Újra és újra elképeszt a sorozat hangulata, az a kicsit száraz, gyakran érzelemmentes felszín, ami alatt rengeteg esemény zajlik forrongva, igazán életszerű. Bár ha jobban belegondolok, azért némileg furcsa, milyen erősen vágyik az ember a valósághűen visszataszító dolgokra. Azt hiszem ez is az olvasás varázsa, és az ősi elnyomott kényszer miatt lehet, amiért tudatosan vagy akár tudat alatt imádunk rettegni. Az pedig határozott tény, Kathy Reichs maradéktalanul hozza a kötelező elvárást, sőt, igazából többet is. Megvannak azok az emberi szálak, melyek változása, fejlődése épp úgy érdekel, mint a széria alapját adó törvényszéki antropológia. No meg a hullák.
9/10
Magyar kiadó: Fumax Kiadó
Fordította: Béresi Csilla
A könyvet ezúttal is köszönöm a Fumaxnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése