Kicsit könnyedebbre vettem a tempót. Eldöntöttem, hogy idén nem feszülök rá a heti egy könyvre, ahogy esik, úgy puffan. Valahogy a könyvek most nem játszanak oly nagy szerepet az életemben. Többször előfordult, hogy a munkahelyemen hagytam az aktuális kedvencet, és nem is sírtam utána. Olvasás helyett megnéztem egy filmet, szigorúan félig, aztán pedig elaludtam. És nem volt lelkiismeret furdalásom miatta!
Ilyen fokú lázadáshoz nem szoktam én magam sem hozzá, ezért fogjuk fel úgy, épp a késői dackorszakomat élem. Tehát csak azért is kalandregényt választottam. Méghozzá rengeteg és fondorlatos összeesküvéssel, meneküléssel, pénzzel, politikával meg minden mással, ami hozzátartozik a műfajhoz.
A New York-i államügyész viszont azonnal minden résztvevőt arra szólított fel, hogy őrizzék meg a vacsorán kézzel teleírt jegyzetpapírjaikat, és mostantól tilos törölniük az e-mailjeiket.
De ez Görögországon már nem segített.
Frei Tamás: A bankár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése