A múltheti könyvemből öt oldalt olvastam összesen. Képtelen voltam ráhangolódni, mert kiderült, mégsem vagyok alkalmas a bővített mondatokban való gondolkodásra. És mivel ez ezen a héten is hasonlóan alakul, Vámos Miklós pedig nem érdemli meg, hogy ide-oda pakoljam, fájó szívvel, de félretettem. Már nem is akarom, de tényleg! Jó, ez nem igaz, viszont nem vágyom görcsölni és bűntudatot érezni azért, mert a megúszós és könnyebb utat választom. Most erre futja.
Az eheti választottam meglepően sokat várt. Sokan az egekig magasztaltak, és belőlem ez, még ha vonzónak is találtam a témát, inkább ellenkezést váltott ki. Viszont az a tömeg, akik dicsérték, azt is írták, lehet rajta jókat nevetni. Nos, akkor ez az én könyvem. Nevetni akarok!
Ez a része sikerült, még akkor is, ha vannak problémáim On Sai könyvével. Ráadásul nem is kevés, de a mérleg nyelve hol ide, hol oda billen, és eddig egy könnyed, nem mély vagy bonyolult szórakoztató ponyvának bizonyult, apróbb huppanókkal.
Nincs jobb, mint pszichológust verni. Calderon úgy vélte, máris sokat tett a mentális egészségéért.
On Sai: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése