Negyedik kicsit tanácstalan. Nem tudja, mit kellene tenniük, már abban sem biztos, hogy alkalmas-e vezetőnek, egyáltalán szükségük van vezetőre? De mint sok esetben, az élet dönt helyette is.
Ötödik üzeneteket hagy számukra, és találkozóra hívja őket. Az üzenetei azonban nagyon amatőrök, gabonaköröket rajzolni talán jó móka, de meglehetősen feltűnő, így megindul a versenyfutás az idővel.
Nekik kell előbb ötödikhez érniük, jóval előbb, még a mogadoriak előtt, mert a bájos játszópajtások nem mentek sehova. Még mindig le akarják igázni a földet, és ennek érdekében továbbra is feltett szándékuk a drága lorinok kivégzése.
Hát kérem, csak a szokásos: egyes szám első személy, jelenidő, különböző fejekben ugrálás, váltott szemszög fejezetenként és fejezeten belül is, amik miatt felmerül bennem a kérdés: akkor mégis miért élvezem ezt annyira, ha látszólag nem változott semmi?!
Nos, mert James Frey és Jobie Hughes ismételten megérdemelne egy baráti vállveregetést. Képesek voltak tovább emelni a szintet, és bár a történet maga némileg kiszámítható, még mindig varázslatosan szórakoztató.
Képtelen vagyok szabadulni a hangulatától, attól a hangulattól, ami miatt első pillanatban beleszerettem, és ami eldöntötte, hogy én a tied, te az enyém, holtodig- és holtomiglan, meg más hasonló dolgok. Mert ezúttal is filmet láttam, annyira élénken, hogy bármelyiküket, Kilencediket, Negyediket, Tizediket, Nyolcadikat és így tovább meg tudnám rajzolni. Itt ugrálnak a szemem előtt és integetnek, mert teli vannak élettel.
Folyik a harc, továbbra is hatalmas a tét, egy lépéssel sem jutottunk közelebb a megoldáshoz, de most komolyan: Kit érdekel!?
Még az sem szegte kedvemet, hogy egy lelkes olvasóm elspoilerezte a könyv egyik fontos fordulatát. Miközben olvastam a levelét, emlékszem, kikerekedett a szemem, aztán kézbe vettem a könyvet és arra gondoltam, marhára nem számít, az utazás a lényeg, nem a megérkezés.
A karaktereket ezúttal is könnyedén el lehet különíteni egymástól, mert minden védőnek saját egyénisége van, és bár Negyedik és Hetedik gondolatai esetében valóban egyszerűen ment, hála a különböző betűtípusoknak, de a harmadik hangot néhány mondat erejéig mindig Negyediknek hittem.
A fordítóváltás szerencsére nem érződik ki, ez nyilván a szoros szerkezetnek köszönhető, de azért én jobban szeretem, ha ugyanaz visz végig egy sorozatot. Valószínűleg ez sznobság, és még csak meg sem tudom indokolni, de így szeretem és kész. Mindenesetre elismerésem, szép munka.
A borító... Nos, maradtak a régi koncepciónál, azaz a filmes borítóra hajazó hangulattal operálnak, amit alapban még mindig nem szeretek, de el kell ismernem, hogy mind a színvilág, mind az apró momentumok, mint a föld vagy a sötétebb vonalak és árnyékaik összességében meglepően jól működtek.
A tapintás továbbra is kellemes, és a puha kartonborító a visszahajtott füleivel egyértelműen a kedvencem, ahogyan a hátsó borítóról leválasztható könyvjelző is. Egyszerűen imádom, hogy minden részhez kapok egy külön, másra át nem ruházható könyvjelzőt.
Ami a könyv nagy fordulatát illeti, nem a spoilert, hanem egy másikat, már a könyv felénél megmondtam, de mint ahogy írtam fentebb: "az utazás a lényeg". Pont a nézőpont változások miatt egy szituációt több helyről, több szempontból is megismerhetünk, ezért aztán valójában nem számít semmi. Annak sem lenne jelentősége, ha most egy erős találgatással felvázolnám a hatodik regényt, és esetleg még be is jönne.
Mint ahogyan az sem hat rám, hogy néhányan lassúnak titulálják. Mert nem az. Nekem nem. Szeretem Negyedik tépelődéseit, csak úgy, mint Hetedik meglátásait, és Kilencedik idegesítő természetét. Úgy ahogy van, nekem készült.
Azért kicsit aggódom. Egyrészről még két rész van hátra, de én még mindig nem látom, hogy közelítene a lezárás, másfelől a harmadik és ötödik könyv között megint egy rahedli mini ebook jött ki, amit viszont rettenetesen utálok. Mármint azt, hogy ezek most már négy különálló könyvet is megtöltenének - 12 történetről beszélünk-, és itthon mégsem adta ki azokat senki. Még tavaly azt az infót kaptam, ha jól fogynak a könyvek, akkor kiadják az Elveszett file-okat, de egyenlőre nincs semmi hírem róla. Mindenesetre tényleg klassz lenne...
Szóval változatlanul rajongom az ifjúsági sci-fi eme darabjáért, mert egyszerűen nem lehetek elég idős egy jó és fordulatokban bővelkedő történethez - akármilyen korosztály számára készült-, és hiába látom továbbra is a széria hibáit, nálem ez még minig:
10/10
Magyar kiadó: Cartaphilus Kiadó
Fordította: Havadi Krisztina
Az elmúlt időszakban kijött rövid történetek(a címek spoileresek lehetnek...): I Am Number Four: The Lost Files: The Last Days of Lorien ;
I Am Number Four: The Lost Files: The Forgotten Ones ;
I Am Number Four: The Lost Files: Secret Histories;
I Am Number Four: Eight's Origin;
I Am Number Four: The Lost Files: Five's Legacy;
I Am Number Four: The Lost Files: Return to Paradise (idén áprilisban jött ki);
I Am Number Four: The Lost Files: Five's Betrayal (júliusra várható).
Nem mindegyik mini sztori éri el a 100 oldalt, akad, amelyik csak 11-re rúg, afféle kerettörténet a szereplők hátteréhez, de nem lenne klassz az összeset olvasni? És nem angolul...
A széria ötödik része Amerikában augusztusban érkezik, és a sokat sejtető The Revenge of Seven címet kapta. Én már repesve várom. És ti?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése