Hírek, változások és a papírzacskók

No, bizonyára sokaknak feltűnt, hogy nem igazán vagyok aktív. Ez részben időhiány, részben személyes lustaság miatt alakult így. Elég hosszú ideje ez az első olyan péntekem, ami szabad, és mielőtt bárki azt hinné, panaszkodom, gyorsan leszögezem, rendkívül boldoggá tesz, hogy ma este lustulhatok, és amennyire lesz lehetőségem, az elkövetkezendőkben is ezt az irányt kívánom követni.
De azért van pár történés az életemben, emészt néhány gondolat és alkottam megint pár dolgot, tehát íme egy kis beszámoló.

Ha a blog és írója vonalát nézem, akkor számomra az egyik legfontosabb mostanság az, hogy ezentúl olvashattok majd az ekultura égisze alatt is. No nem kell semmi különlegesre gondolni, épp olyan ajánlókat írok majd, amilyeneket ide is hozok. Jó, nem egészen, mert ott van szerkesztőm is, aki kijavít, akivel küzdhetek egy-egy kifejezésért, és akivel kellemes kompromisszumokat köthetek. Persze nincs könnyű dolga. Az elgépeléseimet is ki kell gyapálnia, a gyatra helyleírásom is szolgál számára némi kihívással, de remélem, hogy idővel még fejlődöm. A különbség, hogy ott a saját nevem alatt írok majd és hát nyilván egy kicsit más a formátum is. Egy régóta sikeresen működő, összeszokott társaságba beilleszkedni, még ha csak havi egy-két bejegyzés erejére is, nem feltétlenül egyszerű, de aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy megilletődő fajta, még a szavam is csak ritkán akad el. A főnökség és a kis közösség azon tagjai, akikkel már találkoztam nagyon lelkesen fogadtak, ösztönöztek, javasoltak és kértek tőlem dolgokat, amivel inspiráltak és egyúttal kihívások elé állítottak. Ezt pedig igen izgalmasnak találtam, azon kívül is, hogy nagyon boldoggá tettek a megkeresésükkel.


És még mindig blog vonalon: végre sikerült beimportálnom az összes bejegyzésemet. Tegnapelőtt lelkesen kitöröltem mindent. Tulajdonképpen véletlen volt. Ne kérdezzétek, nem tudom! Csak megtörtént. Először még voltak bejegyzéseim, aztán mire észbe kaptam, már nem találtam semmit sem. Szerencsére volt blogmentésem, mindenkinek ajánlom, mert sosem lehet tudni, ki és melyik nap kel bal lábbal( én szinte mindennap), tehát nagy tragédia nem történt, csak a már kijavított, szépen beszerkesztett begyegyezéseim lettek oda, és néhány bejegyzés (majdnem az összes) szétesett. Egy párat már javítgattam, de ugye ez is idő kérdése, szóval nem tudom, hogy mikor lesz belőle érdemben valami. Talán ez miatt történt, hogy nem működik rendesen a keresés sem, és különben sem szűr megfelelően, valamint megnőttek a címkeszámok, azaz égetően szükségem lenne egy normális menürendszerre. Nem adom fel a reményt, hogy a főoldal mellett létrejöhetnek majd a kategóriáim, de egyenlőre ötletem sincs.
Egyszóval az oldal sem kinézetében, sem funkciójában nem áll még a helyzet magaslatán, azonban ez ne tántorítson el senkit: Tessék turkálni a régi és jobbnál jobb bejegyzések között! Elképesztően szerény vagyok ma…  

Más téma ugyan, viszont nyakunkon a könyvhét, tehát minden lelkes könyvoholista bújja a friss megjelenéseket, mégpedig igen aktív nyáladzással kísérve. Éppen ezt elkerülendő nem vagyok hajlandó ilyen listákat nézegetni. Egyre kevesebb pénzt költök magyar könyvekre, mert a vásárlásaimat igyekszem az épp aktuális ajándékkártyámról megoldani. Nem olyan rég fejtegettem, miért is érdemes idegen nyelven olvasni, és ez most újra megerősödött bennem. A blog tumblr oldalán örvendeztem Kevin Hearne: The Iron Druid Chronicles első kötetének megjelenése felett, bár már akkor is voltak aggályaim, és igaz, hogy nem állt szándékomban nyelvet váltani, de nagyszerű sorozat, ami sokak számára lehet igazi kedvenc. És persze pont most fogytak ki a papírból, ahogy ezt Nima már olyan jól megírta. Pont most, de a sok szemetet azért kiadják. Ezzel kettőre növekedett azon kiadók száma, akiket kis nehezteléssel fogadok. Az elsőt már teljesen kizártam az életemből, leszámítva a polcomon ülő könyveiket és a magyar  íróikat, de kezd viszketni a tenyerem.
Néhány kiadó nem vesz figyelembe egy nagyon fontos dolgot, a mostani gyerekek és tinik jelentős része érettségiig két vagy három nyelven fog folyékonyan beszélni, és bizony olvasni is. A magyar nyelv elkorcsosodik, elamerikanizálódik, egyre többen írják a napokat, hónapokat, apát, anyát és a többit nagybetűvel, hiába helytelen. Ők bizony már angolul gondolkodnak, ha most nem szoktatják hozzá őket a magyar nyelvhez, hamarosan nem lesz kit, mert bizony megveszik majd külföldről az olcsóbb, kisebb könyveket.

Még ha az idegen nyelven olvasók száma jelenleg nem is jelent veszélyt, tíz éven belül komoly gond lehet. Egyre több ismerősöm olvas angolul, akiknél, ahogyan nálam is, még a magyar könyvek állnak az elő helyen, de folyamatosan nő azon könyvek szám, amit inkább angolul szerzünk be. Ellenben nyomos okok hatására, mint például, hogy hülyének néznek, egyre gyakrabban nyúlok az angol polc felé. Uff!

És végül egy totálisan érdektelen, de engem nagyon szórakoztató apróság: ma papírzacskó kidurrantási
felmérést tartottam.
Íme a helyezettek:
3. A McDonald's-os zacsi nem szól nagyot, és van benne anyag rendesen. Ha ki akarod csinálni, igen nagyot kell ütni, de szórakoztató eredménnyel szolgál.
2. A Candy King csodálatos színes papírzacskókat ad az édességeikhez, jó minőségű, vastag papírból, már majdnem megfelelő hangerővel durran. Szerettem.
1. És végezetül az Avon papírtasakról kell ejtenem egy-két szót. Nálam győzött hangerő szempontjából, habár kétszer futottam neki a feladatnak, mert elsőre csak kilehelte a levegőt. A végén, az én legnagyobb örömömre, megadta magát és ezzel befutott az első helyre is.  

Na, nagyjából ennyi! Kiírtam mindent, ami a fejemben van, vagy ami bánt, és még csak este sem lett közben. De mivel meglepően fáradt vagyok, lehet, leheveredem most kicsit korábban. Kb. azon a szinten álldogálok (Hahó! Önként teszteltem papírzacsikat. Szerintetek?), mint tegnap a szabóságban az egyik hölgy, aki megkérdezte, hogy jó lett-e szoknya.
Mondtam, nem tudom, mert nadrág volt. Bár nem kizárt, hogy otthon szoknya lesz belőle, mindezt úgy, hogy fel is próbáltam. Nálam ugyanis semmi sem kizárt, tehát elfogadom a lehetetlen lehetőségét.