Zen

Rendező(k):

John Alexander (Vendetta)
Christopher Menaul (Cabal)
Jon Jones (Ratking)

Szereplők:

Rufus Sewell
Caterina Murino
Julie Cox
Callum Blue
Valentina Cervi
Catherine Spaak
Ben Miles
Stanley Townsend
Ed Stoppard
Anthony Higgins

Már másodjára szegem meg azt a fogadalmamat, hogy csak ázsiai sorozatokról írok. Viszont a BBC újra bebizonyította, hogy tizenkilencre érdemes lapot húzni. A huszonegyedik században is van létjogosultsága  a klasszikus témáknak, helyszíneknek és karaktereknek.

A Michael Dibdin krimijein alapuló három részes minisorozat egy-egy könyvet dolgoz fel. Főhőse Aurelio Zen, a velencei származású olasz detektív. A feleségétől külön, anyjával pedig együtt élő, középkorú férfi tisztességes hírében áll. A könyvek '80'-as évek végén Itáliában kezdődnek, amikor napi szinten merültek fel korrupciós ügyek, ügyvédek, ügyészek, bírók tűntek el vagy haltak meg. Egy olyan országban, ahol még mindig nagy hatalmú erőt képvisel a maffia, nos ez a  becsületesség és rátermettség az, ami hősünket bajba keveri.

Olyan ügyeket bíznak rá, számítva a tudására, tapintatára, amiket el kell tusolni vagy pont ellenkezőleg, fel kell tárni. Akárhogy is nézi, az egymást keresztező érdekek során mindig épp a tűzvonalba kerül. Mindegy mit csinál, hogy alakul, vannak akiknek nem tetszik a megoldás. Így hát nincs más lehetősége, mint végezni becsülettel a munkáját és megtanulni játszani a nagyokkal, hiszen a világot a szívességek mozgatják.

Semmi modern kütyü, elcsépelt közhelyek. A munkát lábon oldják meg, a labort csak említik, nem mutatják. Hiába a modern környezet, a hangulat a klasszikus krimiket idézi, és a békebeli nyomozókat a '40-es és '60-as évekből.

A karakter már önmagában megfogott, de mindezek tetejében még Rufus Sewellre bízták a főszerepet. Rufus Sewelre, aki, hölgyeim cáfoljanak meg, de férfi. Semmi pipogyaság, sem kiragyogóan szép pofi, nem agyon- és kigyúrt és  szőr tekintetében itt-ott többel rendelkezik, mint a közízlés megkövetelné. Na de, ott van az érdekes zöld szeme, a rekedt hangja és komolyan mondom, nincs az a  szépfiú, akiért elcserélném. Most lehet sokan megköveznek, de én hagytam volna a csudába Heath Ledgert és a karjaiba menekültem volna. De komolyan! Aztán az Újraírtuk Shakespeare-t sorozat Makrancos hölgyében olyan Petruchio, hogy elaléltam, Tamás mesterkén megint új színt hozott. Már csak miatta is várom az Abraham Lincoln, a vámpírvadászt. Zen szerepe olyan, mint egy réteg bőr. Tökéletesen feszül rajta.

Tudom, három részben könnyű jó sorozatot csinálni. A tipikus Brit sorozatok normál alakban is minik, gyakran 3-6-8-10-13 részesek, de mindenkinek áll a zászló. A Zen esetében minden epizódhoz egy könyvet vettek alapul. Ugyanezt Amerikában tizenkét részig húzzák. Meg lehet nézni mit műveltek a True Blooddal. Annyi baromságot kevertek bele  a részekbe, hiszen minden könyvnek ki kellett húznia az évad végéig, hogy a negyedik évad elején elkaszáltam a sorozatot. Azt az évadot, amit Eric miatt a leginkább vártam, és amit már az első részben tönkrevertek. Szóval kösz nem, csak mondom, így kell ezt csinálni. Vannak olyan Agatha Christie könyvek, amit kettő, maximum három részben dolgoztak fel. Az még beleférne, de a túlzott hígítás pont az ellenkezőjét váltja ki. Szóval igen, néhány részben könnyű jó sorozatot készíteni, de mondhatjuk úgy is, az angoloknál van az ésszerűség labdája.

A BBC sajnos elkaszált a harmadik epizód után (Mer' túl sok nyomozgatós férfi karakter van. Most mondjam vagy mutassam? Bár felmerült, hogy más csatorna folytatja, de a tárgyalásokról semmit sem tudni, ezért logikus dolog temetni.) pedig vert majdnem mindent, amit az idén láttam(Igaz, 2011-es sorozat. Le vagyok maradva.). A Sherlockkal egyetemben üde színfoltjai a televíziózásnak. Több ilyet és gondolkodni képes vezetőket a csatornák élére! Csak ennyit szeretnék.

Ezentúl kénytelenen leszek a könyvekkel beérni, de Aurelio most már mindig úgy fog mosolyogni, akár csak Rufus Sewell.

10/10