Sherlock Holmes nevében

színes, magyar ifjúsági kalandfilm, 100 perc, 2011

rendező: Bernáth Zsolt
zeneszerző: Gulya Róbert
operatőr: Szentkúti Tamás
producer: Váczy Károly
gyártásvezető: Milka Julianna
vágó: Bernáth Zsolt, Végh Zoltán

szereplő(k):
Szénási Kristóf (Holmes)
Ungvár Ádám (Watson)
Kugler Nikolett (Ica)
Karalyos Gábor (Padlizsán)
Gáspár Tibor (Somnius)
Kiss Attila (Karbantartó)
Tahi Tóth László (Öreg)
Deli Dániel (Goldi)

Tudom, az én szégyenem, de teljesen kimaradt ez a film az életemből. Mondhatnánk azt is, az ismeretlenre mondtam igen, de nem bántam meg.

Watsont, a csodabogarat, már csak hagyományból is el akarják gyepálni néhányan, amikor Holmesba botlik a díszes társaság. Mivel a fiú kiáll érte, egyből árnyékává lép elő és elkíséri Sherlockot a mamájához, akinél a nyarat készül tölteni, és aki történetesen a Pék utcában lakik.

A srácokat nagyon izgatja a kisvárosban eltűnt, majd megkerült gyerekek rejtélye. Amikor Adler Ica is belekeveredik a képbe, egyértelművé válik, mozgalmas nyárnak néznek elébe.

Igazi klasszikus elemekkel operál a film. Bár felsejlik némi misztikum, nekem mégis a Keménykalap és krumpliorr jutott róla eszembe. Csak ugye ott állatok tűntek el, de cirkusz, az itt is van.

A szereplők magyarok, Holmes és Watson csupán az a név, ahogy egymást szólítják. Nem derül ki, kik is ők ténylegesen, azért mégis van bennük valami közös, a szülők hiánya. Watson szülei ugyan megjelennek, de nem túlzottan érnek rá csemetéjükre, Sherlock ősei elküldik őt egész nyárra a mamához (majd kiderül az is, miért) és Icát a nagyija neveli.

Hemzseg a Sherlock Holmes utalásoktól, még a zenét is beépítették. Watson pólóján a feliratok plusz pontot érdemelnek, az atmoszféra pedig csillagos ötös.

Bár a 21.században járunk, a film akár a hetvenes-nyolcvanas években is játszódhatna. Sehol semmi modern kütyü, csak újságok, képek, nagyító és a jó öreg logika. Kimondottan üdítő, amikor valami ennyire visszanyúlik a gyökerekhez. Épp ezért egy ez igazi ifjúsági film. Olyasféle, mint amiken én nőttem fel, és amilyeneket nem csinálnak mostanában. Remélem azért visszakanyarodunk ezekhez a munkákhoz is. Jó dolog a látvány, de korántsem minden. Nem pótolhatja a képzeletet. Ha készen kapujuk a dolgokat, nem marad semmi az elménknek, és én azt hiszem, bár nem vagyok szakértő, hogy ezért olvasnak egyre kevesebbet a gyerekek.

A gyerekszínészek kiválasztására azért szánhattak volna több időt. Szénási Kristóf teljesen rendben volt. Éreztem ugyan valami zavart, de beletalált a szerepébe. Ungvár Ádámmal sem volt nagy baj. Néha hangsúlyozási, túljátszási problémák léptek fel, de a hajtekergetős, ügyetlen, odaadó barát karakterét rászabták. Kugler Nikolett viszont kicsit idegesített. Majdnem minden jelenetében volt valami apróság.

Ettől függetlenül nem szabad nagyon szigorúan megítélni őket. Egyszerűen arról van szó, innen még van hova fejlődni, és ha lesz folytatás(Be jó is lenne!), ezt be is bizonyíthatják!

A kiszolgált igények korában ez egy igazán frissítő magyar alkotás. Aki teheti nézze meg! Az Uránia már önmagában gyönyörű épület. A jegy 790 forint, a székek kényelmesek, nagy hely van, a hosszú lábúak is elférnek; ráadásul olyan régi, recsegős fasorok, amik már sehol máshol nincsenek. A hangulat felbecsülhetetlen, az átépítés valami mesésen sikerült. Az indiai teázó szép, illatos, a kávézóban finom a kávé, mosolygós a pincér és a környezete káprázatos. Minden adott egy kellemes délutánhoz vagy estéhez.

9/10