Egy kis statsztika

Pontosan egy évvel ezelőtt írtam meg az első bejegyzésemet. Aligha meglepő, de A negyedik című könyvről szólt. Érdekes, hogy mennyire máshogy írtam akkor, legalábbis formailag, de azt hiszem, ez így van rendjén. Lassan rátaláltam a stílusomra, vagy legalábbis elindultam azon az úton.

Azokban a időkben több történetet meséltem magamról, a múltamról vagy akár Eszti néniről. Eleinte még nem írtam kitalált történeteket, viszont jóval többet elmélkedtem. Aztán megszületett Acélpálma, és ezzel megváltozott minden.

Valahogy több dolog foglalkoztatott. Munkahelyet váltottam, úgyhogy maga a munka nem változott és ez is beköltözött a posztokba. Hálát adtam meg hálátlankodtam. Rászoktam a doramákra is, végkép elindultam a lejtőn.

Ezalatt az időszak alatt 3644 látogatója volt az oldalnak, akik összesen 7175 oldal megtekintetést folytattak le. Ezzel együtt 161 bejegyzés és 121 hozzászólás született. Igen, tudom, ez nem valami sok, van ahova naponta többen járnak, de én újra és újra rácsodálkozom, hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel az, amit írok.

Szóval ez egy nagyon eseménydús év volt. Tudom, hogy az olvasóim túlnyomó részben barátok, van aki a kezdetektől velem tart és akadtak szép számmal, akik eltűntek az elmúlt hónapokban. Van egy néhány fős kemény mag, akik hűségesen visszajárnak és nekik mondom, fontosak vagytok a számomra. Akkor is írnék, ha nem érkezne visszajelzés, mert ez egyfajta kényszer, de ha csak egy ember szívét elértem, ha csak egy olvasónak szerezem vidám, mélázós vagy akár borongós perceket, már bőven megérte. Boldoggá tettetek és cserébe én is ezt szeretném kívánni, adni nektek.

Köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok és néha még szavaztok, like-oltok is. Köszönöm, hogy elnézitek a helyesírási hibáimat, és őszintén remélem, maradtok ezután is.