Rick Riordan: Csata a labirintusban

Nehezen szedem össze a gondolataimat, mert... nagyon jó volt! Nincs itt semmi ellentmondás! Annyira ütősre sikerült, hogy nehezen fogom vissza magam, nehogy kimerítően elmeséljek minden apróságot. Ami ellenkezne ugyan az elveimmel, de mit számítanak az elvek, ha az ember lányának lehetősége van arról beszélni, amit szeret? Ráadásul ez a bizonyos személy szeret és tud is beszélni... A kísértés igen nagy, én viszont erővel legyőzöm a késztetésem és csak a rövid ismertetőre hagyatkozom. Vagy nem!

Percynek ismét új iskolába csöngetnének be szeptembertől. A lehetőség édesanyja új szerelmétől származik, aki mit ad isten, épp a kérdéses középiskolában tanít. Hősünknek nincs más dolga, mint még nyáron ellátogatni az iskola nyílt napjára, és lehetőség szerint nem lerombolni az egész épületet.

Na, eddig jó a terv! Csakhogy szegény Percy tervez, a kegyetlen párkák végeznek, azaz fonnak, és mindig kezük ügyében tartják az ollót. Először is meglátja Rachel Elisabeth Dare-t, a lányt, aki átlát a ködön, aztán összefut két empuszával, majd hogy, hogy nem, kigyullad az iskola... kicsit.

A fiú inkább menekülőre fogja a dolgot és összefut Annabeth-szel. Közös programjukat elhalasztva egyből a Félvér Tábor felé veszik az irányt, ahol nem sok jóval kecsegtetik őket. Kecskepajtás meghallgatása nem alakul épp a legjobban, ráadásul Luke bármikor támadhat a mindenhova elérő labirintuson keresztül. Nincs más esélyük, mint egy újabb, veszélyesebb küldetésre indulni. A tét nem csupán az életük, a hanem a tábor megmentése is. A háború immár elkerülhetetlennek látszik.

Újabb szereplők bukkannak fel. Szörnyek, kisistenek egyaránt. Ez szinte természetes, hiszen hősünknek miért lenne könnyebb dolga, mint korábban. Ráadásul most egy sereg új érzéssel is meg kell birkóznia. Az ismeretlen minden oldalról közelít.

Az események olyan örült tempóban haladnak, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, ki fogja behúzni a vészféket. Mintha mindenféle előkészítés nélkül indulnánk a F1-en. Ha valami csoda folytán nem ájulunk el futam közben, kiszállni már biztosan  nem tudunk. Ez az a könyv, aminek a hangulata kétségkívül előre vetíti a befejezést. Fantasztikus, hogy Riordan hogyan képes mindig újabb lapáttal tenni az amúgy is várakozásokkal telített hangulatra, növelni a tétet, miközben teljesen hű a sorozathoz, annak hangulatához és minden karakterhez.

Alig várom az ötödik részt! Míg eddig könnyedén tartottam magam a szabályaimhoz, most egy kicsit megingott az elhatározásom, hogy magyarul fejezem be, ha már így kezdtem el. A gondolat, hogy ha szerencsés vagyok nyár körül kijön a bejező kötet(Elvileg április közepén jelenik meg, de láttunk már karón varjút...), több mint izgalmas, hiszen így talán nem kell újabb évet várnom. Az előjelek alapján lazán lesz vagy tizenegy a tízből.

9,5/10

Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fordította: Acsai Roland