Ez a harmadik és egyben befejező kötete a Palota sorozatnak. Talán éppen ezért húztam az időt. Mindig volt valami, amit olvashattam és csak nézegettem a csodaszép, kiabáló lilával gazdagított borítóját. A Pongrác kiadó könyveire általában igaz, hogy izgalmas a grafika, élénkek a színek. Feltehetően azért, mert a megcélzott korcsoport számára különösen fontos a látvány. Azonban ez egy mese. Akkor is, ha tizenhármas karikát visel.Charmain elég ingerszegény életében a könyvek jelentenek mindent. Édesanyja a széltől is óvja, így aztán rengeteg dologról fogalma sincs. Édesapja az ország legjobb cukrászdáját vezeti, és látszólag teljesen egyetért feleségével, ezért a felkérés, hogy vigyázzon a betegeskedő William bácsi házára, komolyan kapóra jön. Régóta szeretne elszabadulni ebből az aranykalitkából. Megír egy levelet, amire korábban nem volt bátorsága, majd Sempronia néni kíséretében megérkezik a felügyeletére bízott varázslatos portára.
A bácsi épp indulóban van, így a lánynak egyből nyakába szakad a ház. Teli mosatlan edénnyel, szennyes ruhával és Lelenccel együtt, aki egy rendkívüli módon falánk, hihetetlenül apró kutyus.
Chairman elkezdi felfedezni a házat, elvégez néhány bűbájt, ismeretséget köt Rollóval, a kobolddal és egy lubokkal, egyiknek sem örül különösebben, valamint kénytelen beengedni a házba Petert, aki teljesen elázik az esőben; és ez még csak az első nap!
Több szempontból is jobban szerettem ezt a könyvet, mint az első kettőt, pedig van némi különbség A vándorló vagy akár Az égi palotához képest. Példának okáért főhősnőnk édesapja él és virul, valamint nem igen találtam benne nevetni valót. Legalábbis nagyjából a feléig, és akkor sem Chairman miatt mosolyogtam. Miközben látszólag ő a legszíntelenebb az összes szereplő közül, épp az ő jellemfejlődése a legszembetűnőbb.
Az összes könyvre igaz a kicsit szárazabb nyelvezet. Valójában ez az angol nyelv sajátossága, amit én különösen kedvelek és szerintem ez is vonzó volt ebben a sorozatban. Hiába az ifjúsági regény jelző, ahogyan már írtam fentebb, ez egy ízig vérig mese. Egyetlen apró momentumtól eltekintve bátran felolvasható lenne pöttöm közönségnek is. Az az apróság különben úgy ahogy van kilóg a könyvből, de az egész sorozatból is. Már a második részben is volt olyan dolog, amin rezgett a léc, nem véletlen kapott kevesebb pontot, de akkor arról csak beszéltek, utólag említést tettek, itt viszont aprólékosan kidolgozott, szépen leírt jelenet. Ami hiba. Így ifjúsági regénynek túl mese, gyerekmesének pedig nehezen eladható. Még csak fantasy jelzővel sem illetném. Egyértelmű a műfaji besorolás.
Ezektől függetlenül nagyon szerettem. Visszaköszön benne az első rész könnyedsége, a második különös tarkasága, és az új szereplőknek hála, tovább színesedik a paletta.
A szerkesztésben megint találtam néhány hibát. Tulajdonképpen különös, hogy egyáltalán észrevettem, mert rendszerint nem tűnnek fel. Az első részben ugye szembeötlő volt a magyarázatok más oldalra kerülése, itt azonban semmi ilyen nem történt. Két esetben egy adott szó kezdőbetűje az előtte lévő végéhez ragadt. Valószínűleg elkerüli a figyelmemet, ha nem éppen egy olyan résznél tartok, amiről sejtettem, hogy ez fontos lesz. Vannak szituációk, amikor tudod, amit olvasol később majd nagy jelentőséggel bír. Első könyv esetén is előfordul, de ha egy írótól több könyvet olvasott már az ember, némileg megismeri a stílusát és egyszerűen csak tudja: most jobban oda kell figyelnem. Én pedig két ilyen esetben bele is futottam egy-egy hibába. Megbocsájtható, csak ugye ott van...
Sajnálatosan megint nem éri el a maximum pontszámot. Az a bizonyos furcsaság engem kizökkentett és bizony újfent csalódást okozott. Hogy egy példával éljek, az ezerszer áldott és átkozott Harry Potter sorozat eleinte mese-fantasy keverék, de ahogy halad a történet fokozatosan komolyabbra fordul. Az unokaöcsémet el is tanácsoltam még a negyedik résztől, főleg a vége miatt. Viszont ott tudtam, mire számíthatok. Itt, mivel ez a sorozat egyértelmű szintet mutatott és nem is fejlődött tovább, megdöbbentett a nem várt fordulat. Mégis biztosan újra és többször olvasott darab lesz. Különben könnyen megeshet, hogy csak én vagyok túlérzékeny.
9/10
Magyar kiadó: Pongrác Kiadó
Fordította: Laukó Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése