2011. október 5., szerda

Ikemen Desu Ne

Ikemen Desu Ne


(美男ですね ) romantikus vígjáték, 2011

Részek száma: 11

Nos, ez a variáció egy témára, mégpedig a You're Beautifulra. Kíváncsi voltam a feldolgozásra, mert japán. Nem is tagadom. Az ázsiai nyelvek közül ez az egyik kedvencem, zenét, animét, doramát nézek ezen a nyelven, így ha másért nem, ezért kötelezővé tettem magamnak.  Persze, azért tartottam is egy kicsit tőle, de megnyugtatott azon kommentek sora, amelyekben azt bizonygatták, mennyire megszerették. Hát, mi bajom lehet?

Az alaptörténet adott. Miko, az ifjú novícia, hogy megmentse bátyja álmát, beáll egy együttesbe, az A.N.JELL. -be. Fiúnak, Mionak teteti magát, bajt, bajra halmoz, ezzel az őrületbe kergeti Rent, a banda vezetőjét. Mire észreveszik mi történik körülöttünk, egymásba szeretnek. Menetközben pedig alaposan felforgatja minden bandatag életét. Hatása letagadhatatlan, ami számos problémának a gyökere és megoldása is egyben.

Már a szereplőkkel volt bajom. Mio(eredetileg Go Mi Nam) és Ren(eredetileg Hwang Tae Kyung) rendben van. A lány bájos, a srác jóképű, de a többieken néha nevetnem kellett. Shu (eredetileg Shin Woo) meg sem közelíti kinézetben azt a szintet, amit elvárnék egy ilyen szereptől. Bájos, de nem tudtam elképzelni róla, azt a fajta csendes támogatót, ahogy eredetileg megjelent. Yuki (eredetileg Jeremy) fogai totálisan csámpásak. Vékony, nem igazán érződik a karaktere, a vicces mindenkit megnevettető alakja. Nana ( eredetileg Yoo He Yi) cselszövő szerepe pedig elég gyengének tűnt. A nőnek akkora lapát fülei vannak, hogy Dumbó szégyenében elbujdosna.

Erre gondoltam először, aztán nagyon furcsa dolog történt. Valahogy nem zavart többet. Sok jelenetet átvettek, van amit gyakorlatilag szóról szóra, akad, amit kihagytak, átírtak és bizony vannak benne újak is. Az érzelmi hullámzása egyáltalán nem szélsőséges, sőt, alig, alig van, mégis nagyon bájosnak találtam.

A szereplők sokkal inkább átlagemberek, nem hibátlannak látszó szépségek, művileg tökéletesített idolok. Könnyebb velük azonosulni.

Mivel a japán doramák rövidebbek koreai testvériknél,  átlagosan 45 perc körüliek, és eleve csak tizenegy részből áll a sorozat(az első epizód ugyan dupla), sejtettem, hogy lesznek jócskán kurtítások. Néhány kedvenc jelenetem áldozatul esett a forgatókönyvírók tollának, de ezek helyett kárpótlásul szolgáltak az újak.  A fiúk eredetileg szerintem nem zenészek, mert alig-alig énekeltek. Jang Geun Suk hangja hiányzott, de érdekes módon a jelenléte nem. Elfogadtam, hogy mások a karakterek. Külön értékeltem, hogy meg sem próbálták  leutánozni az eredeti színészeket. Ki tudná felülmúlni JGS bájos mosolyát, idegbeteg csücsörítését? Senki. Maradt belőle némi szájhúzás, csúnya nézés. Mio néha felfújja az arcát, de korántsem annyit és úgy. Ren karaktere különben nem lett annyira szélsőséges. Minden szereplőnél éreztem, hogy nem teljesen kibontott. Mivel az idő jóval rövidebb volt, egyszerűn nem fértek bele. Valamit valamiért. Viszont az igazgató személyén sokat változtattak, és meg kell mondjam, sokkal szimpatikusabb lett.

A végén rengeteg dolgot máshogy oldottak meg, a konfliktust okozó nóta helyére teljesen új került. Nem annyira dallamos, mint a koreai cimborája, de bizonyos szempontból, a nyugodtabb hangvételű sorozathoz jobban passzolt.

Összességében kicsit lassabb, kevésbé szélsőséges feldolgozás lett. A végén azért csak eltört a mécses, pityeregtem egy kicsit, ahogy normális filmeknél szokás, ahol csak a végén jön a csattanó.

Nem bántam meg. Ha nem ismertem volna az eredetit, most teljes hangerővel áradoznék róla. Így csak annyit mondok, érdemes megnézni, ráadásul Jang Geun Suk feltűnik egy rövid, öt perc elejéig.

8/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...