2011. október 19., szerda

Hanna - Gyilkos természet

(Hanna)


színes, feliratos, amerikai-angol-német akcióthriller, 111 perc, 2011

rendező: Joe Wright
író: Seth Lochhead
forgatókönyvíró: David Farr, Joe Penhall, Joe Wright
zeneszerző: Tom Rowlands, Ed Simons
operatőr: Alwin H. Kuchler
producer: Marty Adelstein, Leslie Holleran, Scott Nemes
vágó: Paul Tothill

szereplő(k):
Saoirse Ronan (Hanna)
Cate Blanchett (Marissa Wiegler)
Eric Bana (Erik Heller)
Olivia Williams (Rachel)
Michelle Dockery (Ál-Marissa)
Tom Hollander (Isaacs)
Jessica Barden (Sophie)

Nos, vannak olyan filmek, amik dacára a bennük rejlő lehetőségeknek, nem érik meg az elhasznált nyersanyagot sem. Azt hiszem, csak egyféleképpen lehetne még rosszabb, ha közös vetítésen szerepeltetnék az Elhurcolva című zseniális alkotással. Akkor kanálba, kardba, esernyőbe dőlnék. Teljesen mindegy, csak legyen vége a szenvedésnek.

Az ötlet azonban egész jónak látszott. Hanna apjával együtt, Finnország legészakibb, mindentől elhagyott területén él. Létezésesnek egyetlen értelme a folyamatos edzés és felkészítés,  a titokzatos Marissa Wieglerrel szembeni harcra. A papa, mint volt CIA-s, tökéletes ismeretekkel látja el, mind az ölés, mind a túlélés tekintetében. Amikor elérkezik az idő, Hanna hozzálát, hogy keresztülvigye küldetését egy olyan világban, amit csak könyvekből ismer, és nem különösebben érdekli hányan halnak meg közben.

Na, azt értem, hogy egy törékeny, szöszke, kék szemű lánykára volt szükség. Vagy mondjuk, értem, de sajnos ebben a tiniben pont az nincs meg, ami kellene egy iylen karakterhez. Erő.  Az akciókban bővelkedő filmet gondosan építették köré. Nagyjából ezen a ponton bukott meg. Mint gyereknek, az lenne a szerepe, hogy ártatlansága miatt senki ne gyanítsa, mikre is képes. A gond csak annyi, hogy én hiába láttam az ezres fordulaton pörgő jelenetekben, így sem hittem el.

Sok női karakter, törékenysége ellenére, képes megmutatni, mi is az erő, Saoirse Ronannak nem sikerült. Hiteltelen a karakter, unalmas ahogy mozgatják a filmben. Vagyis ahogyan menekül és menekül, öl, meg öl. A vékonyka kis csontozata tökéletes hosszútávfutóvá teszi, de hogy öljön? Különböző fegyverekkel még el is hinném, de puszta kézzel? Minden mozdulatából hiányzik az erő. A lendület nem csap falhoz egy száz kilós embert, és nem töri ki roppant izmos nyakát. Igen, tudom, használd az ellenfeled lendületét, de könyörgöm, ez nem egy keleti, győzedelmeskedj az ellen felett ésszel, film. Pont, hogy az ellenkezője, üsd vágd, belezd ki, négyeld fel! Nem ártana, ha legalább azt elhihetném, egy pisztolyt meg tud tartani.

A szenvtelenség nem azonos az eltökéltséggel. Az ölés vágya a gyilkossággal. Ráadásul az egészet úgy akarják lenyomni a torkomon, hogy holmi rejtélyes genetikai kísérletre fogják. Ugyan már! A kislány nem Rozsomák, nem adamantium van a csontjai helyén, mégis érinthetetlen.

Legalább Eric Bana hiteles és jól néz ki, bár számomra komoly rejtély, hogy Cate Blanchett miként keveredett bele, de ezt aligha fogom már megtudni.

Az alapötlet jó, akadt néhány érdekes megoldás, de összességében ez nagyon kevés volt.

5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...