Harry Potter 7.2

Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész

(Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2.)

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 131 perc, 2011

rendező: David Yates
forgatókönyvíró: Steve Kloves
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Eduardo Serra

szereplő(k):
Daniel Radcliffe (Harry Potter)
Ralph Fiennes (Voldemort)
Emma Watson (Hermione Granger)
Rupert Grint (Ron Weasley)
Michael Gambon (Albus Dumbledore)
Alan Rickman (Perselus Piton)
Helena Bonham Carter (Bellatrix Lestrange)
Tom Felton (Draco Malfoy)
Gary Oldman (Sirius Black)
Bonnie Wright (Ginny Weasley)
Jason Isaacs (Lucius Malfoy)

Hát vannak problémáim. Már rég leszoktam arról, hogy a filmeket összevessem a könyvekkel, mert menthetetlenül elbuknának. Nem azért, mert a fantáziavilágomat nem tudták megteremteni. Érdekes módon a képi világ rendben van. Sokkal inkább azért, mert kihagynak egy csomó lényeges, behoznak egy sereg lényegtelen elemet.

Szerintem, a forgatókönyvírok sokszor azt sem tudják mit csinálnak. Olyan részleteket változtatnak meg, aminek a végkifejlet szempontjából jelentősége van és olyan karakterekkel alkotnak új jelenetet, aminek semmi, de semmi értelme.  Rengeteg példát tudnék mondani, de inkább nem teszem, tekintettel arra, hogy sokan még nem látták.

Az egész film, ahogyan a könyv fele, az iskolában zajló jelenetekre van kiélezve és kétségkívül fantasztikus lett. Már megszokhattuk, hogy a mai trükkök mellett, kedvenc varázslónk történetei szinte realisztikusan peregnek.  Néhány helyen szabályosan felsóhajtottam és arra gondoltam: de jó lenne ez most 3D-ben!

A fényképezés gyönyörű ugyan, de néhol mintha szétcsúszott volna. Akad néhány jelenet, ahol a fókuszpontban nincs senki. Csak ha kancsal lennék, akkor tudtam volna jól követni a széleken zajló eseményeket.

Figyelembe véve, hogy a hetedik minden bizonnyal a legdarkosabb könyv, nem értettem sok poén meglétét. Viccesek voltak ugyan, nevettem is,  mégis a többségük kilógott, akkor is, ha abban a pillanatban helyénvalónak éreztem. A legvégén ténylegesen megírtakat viszont bele sem vették, ettől a zárójelenet rémesen csöpögős és sorozatidegen lett.

Természetesen a papírzsepik használatban voltak. Én a magam részéről megsirattam mindenkit, azt is, akit nem kellett volna. Az érzelmi töltés ebből következően rendben volt.

Nem Ralph Fiennes hibája, amiért Voldemort kissé vérszegényre sikeredett. Ismételten a forgatókönyvíróké, akik olyan dolgokat írtak, aztán játszatták el vele, amik nem, azaz nem történnek meg. Miért kellett gyengíteni a karaktert? Rejtély ráadásul az érthetetlen fajtából.

Nem a könyvhöz viszonyított átírásokról beszélek, hanem megint csak a karakteridegen, értelmetlen változtatásokról.

Hogy az előző részből kihagyták az egész Dumbledore-os tépelődős részt, azt megértem. Hely és időhiány, akkor is, ha Harry lelki agóniájának igen fontos eleme, na de magyarázza már meg nekem valaki, hogy akkor most  Alberforth-nak minek kellett megemlíteni? Egy mondat, megint csak nem illik sehova, megint nincs előzménye és lezárás nélkül lóg a levegőben.

Azonban sikeresen kárpótoltak mindenért. A jelenetek dinamikája kitűnő, sodornak az események, nincs pihenés, nincs idő gondolkodni. Akkor is, ha a film eleje kissé lassúra sikeredett, de bevezetnek ideális volt.

Többször hangoztattam már, de fenntartom a véleményem, hogy Tim Burton jót tett volna a sorozatnak. Legalább az utolsó két résznek.  Ő biztosan megmerte volna tenni, hogy olyan sötétnek jelenítse meg az egészet, amilyen ténylegesen. Bár az ősellenség, mint forgatókönyvíró, őt sem kímélte volna.

A szinkron... Mondjuk, hogy rendben volt, bár egy szófordulatnál, a társ tettesnél, felkaptam a fejem. Nem inkább tettestárs?

Ha a könyvvel kellene összevetnem, hat pontnál többet nem érne  a sok értékelhetetlen átírás miatt. Így, figyelemebe véve a hangulatát, a film lendületét, a mesésen fantasztikus megjelenítést, az érzelmi telítettséget és a kitűnő színészeket, sokkal magasabbra kúszott az a pontszám.

Jó tanácsként mondanám minden rajongónak, felejtse el a könyveket. Ha megteszi nemcsak élvezni fogja, de  hatalmas élménnyel gazdagodva hagyja el a nézőteret. Ugyanis vitán felül a leglátványosabb, a legpörgősebb és legeseménydúsabb adaptáció mind közül.

A zenék kitűnően támogatják a látottakat, nincs széthúzás, nincs értetlenkedés. Hullámvasút ez a javából, ahol nem mi irányítunk és ez rendben is van.

Mindent összevetve, érdemes rászánni azt a kicsit több mint két órát. Nem unatkoztam. Lekötött, szórakoztatott és csak néha morgolódtam. Inkább a film végén meséltem el a problémáimat, de menet közben nem zökkentem ki a hangulatból. Ez, hogy mondjak valami jót is, egyértelműen a filmkészítőket dicséri, mert a székhez tudtak ragasztani úgy, hogy talán kétszer nyújtottam vagy éppen húztam vissza a lábam, azaz szinte mozdulatlanul néztem végig az egészet.

Egy nagyszerű korszak epikus lezárulását láthattam tegnap (megjegyzem, nézem meg ma este is). Véget ért valami, ami sok kellemes percet okozott. Hiányozni fognak a filmek. Min fogok morgolódni ezentúl? Ismétlek majd szorgalmasan...

8,8/10

U.i.:

No és akkor, mivel vasárnap van,  a 3D-hez is pipa került. Nekem tetszett! Szerintem teljességgel támogatja  a látványt, hiszen sokkal realisztikusabb valami, amit térben látsz, mintha csak síkban jelenne meg. A szereplők távolsága egymáshoz, a korlát elhelyezkedése a többi tereptárgyhoz és még sorolhatnám,  azt erősítik, hogy minden kézzelfogható.

Valósághűbbé tette akkor is, ha a vászonról kikacsintó jelenet ténylegesen alig akad. A beleélés, a történet sodrásának szempontjából nagyszerű dolog. Én pártolom, és nem tartom kidobott pénznek sem.