Az ábécés gyilkos

The Alphabet Killer

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 94 perc, 2008

rendező: Rob Schmidt
forgatókönyvíró: Tom Malloy
zeneszerző: Eric Perlmutter
operatőr: Joe DeSalvo
producer: Tom Malloy, Isen Robbins, Aimee Schoof
vágó: Frank Reynolds

szereplő(k):
Eliza Dushku (Megan Paige)
Cary Elwes (Kenneth Shine)
Timothy Hutton (Richard Ledge)
Michael Ironside (Nathan Norcross kapitány)
Bill Moseley (Carl Tanner)
Tom Noonan (Gullikson kapitány)

Ez egy igen különös, valós történetet feldolgozó film. Persze becsapott a címe. Azt hittem egy Poirot gyöngyszem, de hamar kiderült, hogy egészen másról van szó. Nos, épp ezért is félretettem. Nem voltam felkészülve egy újabb drámára. Aztán csak győzött a kíváncsiság. A  hosszú éjszaka, a szükség, meg a nincs más kényszerített mégis a megnézésére.

Hű! Nagyjából ezt mondtam a végénél. Mert kérem szépen kellően felkavaró a történet, furcsa szemlélet és igazán letaglózó végkifejlet.

Paige nyomozó egy kislány gyilkossági ügyében nyomoz, amiről hamar kialakul egy bizonyos véleménye, mégpedig, hogy nincsenek véletlenek a nap alatt és ez bizony egy sorozatgyilkosság. Ezzel még nem is lenne semmi baj, leszámítva, hogy más nem osztja a nézeteit, és ő maga szépen lassan megszállottjává válik az esetnek.  Már korábban is voltak furcsa víziói, de ezután hangokat kezd hallani és kísérti a halott gyermek szelleme. Koránt sem meglepő, hogy innen egyenes út vezet a kórház zárt osztályára. Ugyanis ez az élet, nem húz elő a kalapból senki, egy "halott embereket látok" lapot.

Eltelik néhány év és a hősnőnk hamarosan újra szemben találja magát az esettel. Vagyis egy másikkal, ami megerősíti a korábbi elképzelését, és ezúttal nem marad teljesen magára sem.

Nos ha valaki abban a kényszerképzetben ringatná magát, hogy ez egy krimi, azt ki kell ábrándítanom. A thriller elemeket ötvöző drámában igazán jól bánnak a feszültséggel, miközben amit látunk, az nem más, mint egy tényleges összeomlás története. Hús- vér karakteré, aki bár görcsösen vágyik az irányításra, mégsem képes másra, mint a sodródásra enyhe kormánymozdulatokkal.

Az élet és a képzelet összemosódása nem alkot Alice csodaországban élményeket, sokkal inkább egyfajta sötét valóságképet.
Néhányunk már omlott össze, vesztette el a talajt a lába alól, ha átmeneti időre is, ezért azonosulni a karakterrel nem jelent problémát. Tény, hogy lassan ő maga sem tudja mi valóság és mi nem az, majd a lassú zavarból állandó téboly kerekedik. Na de, ez sem ilyen egyértelmű!

Tulajdonképpen semmi sem egyértelmű a gyilkosságokat leszámítva. Annyira nem, hogy a végén már én sem tudtam elválasztani a képzeletet a realitástól.
Jó lenne tudni, a történet mely részei valóságosak, illetve meddig azok.  Szerintem, ezeknek az információknak az ismeretében válna ténylegesen sokkolóvá, bár a döbbeneteknek így is se szeri se száma.

A szereposztásra egy rossz szavam sem lehet. Mindenkihez passzolt a kölcsön bőr. A poszter elég figyelemfelkeltő. Minden bizonnyal így próbálták eladni szélesebb körben de ez akkor is az marad, ami, egy pszichodráma.
Összegezve: lekötött, meglepet, elborzasztott, földbe döngölt és összezavart. Hát nem tökéletes?

7,8/10