Charlie N. Holmberg: The Master Magician (The Paper Magician Trilogy #3)

A trilógia vége sok izgalmat ígért, hála a részeken átívelő szálaknak. Ennek ellenére nem voltak magas elvárásaim, Holmberg világteremtése, fantáziája magával ragadott, de ami a kidolgozást illeti, nos nem rendelkezik erős írói kvalitásokkal.

Húsz hónap telt el, mióta Ceony találkozott az üvegmágussal, húsz hosszú hónapja hordozza magában a titkot, ami megváltoztathatna mindent. Néha még vannak rémálmai arról az éjszakáról, és olyankor Emery segíti át a nehezén. A mágus igazi úriember, sosem halad tovább az illendőség határánál, de nem tagadja azt sem, gyengéd szerelmük némi vigaszt nyújt nyughatatlan természetének. Mindketten abban bíznak, hogy a lány a második év végén sikeresen vizsgázik, és ennek érdekében Thane legkedvesebb tanítványát egy másik, rivális papírmágusra bízza. A békés felkészülést azonban keresztül húzza Saraj rendkívüli szökése, és a lánynak meggyőződése, hogy a gyilkos rá és a családjára vadászik.

És helyben is vagyunk, Ceony húsz hónapja hazudik az általa annyira csodált és imádott férfinek, és ha nem lenne elég konfliktus az életében, még a húgával is meggyűlik a baja. Ez az egész lehetne érdekes is, de nem az. És a nevetséges félreértések a hazugságok csak rontják a helyzetet. Ugyan mi a csudáért eredne Saraj egy általa nem is ismert nő után? Ha már nem menekül, miért nem áll bosszút inkább azokon, akik elfogták? Ceony nem csak hogy túl sokat gondol magáról, de egyenesen képtelen józanul gondolkodni.

Nem tagadom, könnyed szórakoztatást nyújtott, néhány poén mulattatott, de úgy érzetem, nincs a könyvnek cselekménye. No már azt leszámítva, hogy a szerelmespár hazudik egymásnak, és amikor kiderül az igazság, mindenki megbocsájt mindenkinek. Félreértések, B kategóriás húzások, és kihagyott töménytelenen lehetőség.

A könyv egyharmadánál még bosszankodtam kicsit, aztán korholtam magam, mivel nem is értettem, mit vártam Holmbergtől... Mégsem válhat Rowlingá! És mikor eljutottam eddig, el is engedtem minden elvárást, amiből különben sem volt sok, és ez segített. Persze érthetetlen, hogy miért kellett belevonni ebbe az alig 200 oldalas kis könyvbe egyéb konfliktusokat, mikor a jelenlegik felett is konkrétan átlép mindenki, de mint utólag kiderült minden a szerelemről szól, az egész mágusos dolog, és vadászat a húsmágusokra (vajon hogy fordították magyarra? Hús vagy vér?) csak egy kis csacskaság, ami kitölti az oldalakat. De azokat is alig.

Némi csalódást okozott a harmadik kötet. Ó, nem, nem arról van szó, hogy nem hozta a megszokott szintet, hanem sokkal inkább arról, hogy egy ennyire zseniális világhoz olyasvalaki kellett volna, aki képes felnőni a feladathoz. És bár nem tagadhatom, hogy okozott néhány kellemes pillanatot, valahogy a sorozat végére rájöttem, Holmberg nem az én íróm, így aztán a negyedik résznek is hívott spinoffot alighanem már kihagyom.

A mindenből egy kicsi az első kötetben tökéletes volt, a másodikban meg még elment, de itt nekem nem volt elég. Tehát minden szórakoztató faktora ellenére néhány könnycseppet el kell hullajtsak a rengetek ki nem bontot lehetőségért, az elszalajtott kalandért és varázslatért. Talán lesz valaki, aki felkarolja a világot, és igazi csodát épít a stabil alapokra. Mert nincs semmi baj egy kis romantikával, de az legyen része a történetnek, nem a célja.

6/10