Amikor belépett az irodába, még szilárd terve volt. Gondosan felépíttet terve, ami szerint az ügyvéd némi bűnbánat gyakorlása után kihátrál az ügyből, és eközben megadja azokat az információkat, amire szüksége van. Titkon számított rá, hogy majd előkerül a nyomozás akadályozása, és talán kénytelen lesz vádolást is emlegetni. Persze nem akart komolyan megszabadulni Sunsheentől. Fanyar félmosollyal ismerte be, igenis élvezte volna, ha megizzaszthatja. Sosem gondolta magáról, hogy bosszúszomjas, és most mégis csak egy hajszál választotta el ettől.
Mégsem tette. Először még nem tudta, mi zavarja, bár tény, mostanában minden zavarta az ügyvéd körül. Valahogy megváltozott a kisugárzása. Elmosolyodva nyomta el a cigarettát, aztán beszállt a kocsiba. A megváltozott kisugárzás a felesége kissé pontatlan, de bevett szófordulata volt olyan esetekre, amikor megfagyott valahol a levegő, vagy kellemetlen, kínos csend állt be. Az autó halkan felbúgott, bearaszolt a forgalomba, és a lomha, délutáni csúcsban lépésben elindult a rendőrség felé.
A lépcsőn felfelé gondolatai akaratlanul is visszaszálltak Sunsheenhez. Amikor körbenézett az irodájában, hagyta, hogy megragadják a figyelmét azok az apróságok, amik máskor is segítik a munkáját. A képek hiánya épp olyan beszédes volt, mind az átlagosnak látszó, de méregdrága berendezés, vagy a Silver Tips Imperial Tea, amiből 25g-os csomagot közel 29 font. És igen, ez messze nem a legdrágább fajta, de közel áll hozzá. Egy átlagos család számára ismeretlen, ebből nem kap a gyerek a reggeli, vagy a nagyi a vajas süti mellé. Az ügyvéd figyel a részletekre.
Vagyis csak azokra figyel és ez némileg zavaró. Minden tökéletes rendben sorakozik, minden élérevasava. Ezt a rendezettséget látja egy külső szemlélő, de tapasztalati szerint az ilyesmi sosem jön könnyen. Nem látszik kényszeresnek, eddig legalábbis semmi jelét nem adta, a könyvek a polcán mégis szín és méret szerint válogatottak. Az asztalán katonás rend, a tollak szabályos centi távolságban sorakoznak. Mintha vonalzóval mérték volna ki. A csésze fülét gondosan balra igazította, pedig jobbkezes, a kávét azonban, ki tudja miért, ballal itta.
Lassan sétált a helyére, Jamie feltett lábbal olvasott valamit. Üdvözlésként intett, majd olvasott tovább. Mindketten csöndben ültek még néhány percig, mikor a társa letette a papírokat, felsóhajtott, és szőke fejét hátrahajtva billegni kezdett a széken.
- Ennyire rossz? - kérdezte szinte ösztönösen.
- Monica hivatalosan is a hatodik áldozat. A főnök őrjöngött, én vezettem a kihallgatást, szóval az én saram, és csak azért nem feszített keresztre, mert szerinte te vagy a főkolompos. Úgyhogy látni akar, amint visszaértél. Mike a vezető nyomozó, és ha ez nem lenne elég, nincs semmink. Az égadta világon semmink. Moore megtörhetetlen, Sunsheennek alig van dolga. A szemétláda tudja, mire és hogy feleljen, vagy éppen mit ne. És veled mi a helyzet?
- Túl sokat dohányzom.
- Aylward...
- Komolyan mondom! Le kéne szoknom. Most inkább bemegyek hozzá, utána beszélünk.
Az ajtó nyitva volt, ezért halkan kopogott a kereten. Mike a főnökkel szemben ült, a hangra mindketten felnéztek. A vezető nyomozó arcán gonosz vigyor terült szét, de kérés nélkül felállt, majd a köszönést is mellőzve kisétált az irodából. Becsukta maga után az ajtót, nem mintha számítana bármit is. Ha a kapitány üvölteni kezd, az összes emeleten kristálytisztán értik majd minden szavát.
- Üljön le! - vetette oda kiabálás helyett meglehetősen zaklatottan.
Hihetetlen éles volt a kontraszt az ügyvéd irodájával szemben. A falakon képek, oklevelek, kitüntetések lógtak, talán, hogy elrejtsék a lepergett festékek által hagyott kopár foltokat. Az asztalon itt is rend uralkodott, de zsúfoltan megpakolták családi fotókkal és iratokkal. A székek kopott műbőrből készültek, már húsz éve is szánalmas képet mutattak. Az egyetlen polcon egy kissé sápadag futó növény árválkodott, a kapitány feleségének ajándéka, de folyton elfelejtették meglocsolni. Csoda, hogy még él.
- Árulja már el nekem Aylward, mégis mi a csudát csináljak magával? - sóhajtott fel hosszas merengés után, miközben tenyerével megdörzsölte a homlokát. - Mike jó nyomozó, nagyon jó, de sosem lesz kiváló, mint maga. Szívósan szedegeti a darabokat, és tudom, hogy lassúnak tűnik, mégis nagyon ritkán lő mellé.
Nem üvöltött, a hangja fáradtan csengett. Valószínűleg már elpárolgott a dühe, de ettől cseppet sem lett jobb a helyzet. A beszélgetés kezdett egy, a gyermekét szelíden megrovó anya monológjára hasonlítani.
- Nem értékelik, a kollégai sem igen szeretik, de jó abban, amit csinál. Azért lett ő a vezető nyomozó, mert ismerem a képességeit, és mert az aprólékos adatok összegyűjtésében senki sem jobb nála. Még maga sem!
Az őszülő, rikító kék szemű férfi ráncai olyan mélyek voltak, mint egy hetvenévesé. Még csak az ötvenes éveinek elején járt, de ez a munka elevenen falta fel. A máskor érzelemmentes arcáról egyértelműen sütött a csalódottság.
- Magát legalább tisztelik itt, de őt nem. Amikor átvettem az osztályt, azt hittem, egy újabb kékvérűvel van dolgom, aki unatkozik otthon. Ehelyett kaptam egy briliáns munkaerőt, akinek jók a kapcsolatai, és nem keveri össze a ragokat sem. Igen tudom, maga sokkal kevesebb információból, jóval hamarabb rakja össze a teljes képet, köröket ver rá mindenkire. Jó, tényleg! Alighanem az egyik legjobb rendőr, akivel valaha is dogoztam, de árulja már el, mi a csudáért Jamie vezette a kihallgatást? Nem, még ne válaszoljon! Csak majd miután felvilágosít arról, miért nem tájékoztatott sem engem, sem Mike-ot a gyanújáról! - És választ sem remélve folytatta tovább. - Elhiszem, sőt, megértem, hogy a nyaralás kihagyása kellemetlenül érintette. De ez nem ok arra, hogy tönkretegye több ember, hónapok óta tartó szívós munkáját. Mégis mit képzelt?!
- Uram, én...
- Nem érdekel! Tudja, az a legszomorúbb, hogy nem is érdekel semmi, amit fel tud hozni a mentségére. Nyakig ülünk a szarban! A polgármester szinte napi szinten cseszeget, a sajtót már rég nem tudjuk kordában tartani, és a közvélemény csak azért nincs jelenleg pánikban, mert a többségük gondolkodni képtelen idióta, és piszok nagy mázlinkra nincs választási év. A tetejében még a gyanúsítottunkkal sem dicsekedhetünk, mert az a nyomorult ügyvéd független orvosszakértői véleményt kér, és mint tudja, nincs elég mintánk az elvégzéséhez. Ha ügyes, márpedig úgy tudom, valamiféle gonosz félisten, vagy a nyavalyás bűnözők védőszentje, könnyűszerrel el fogja érni, hogy mivel a két DNS vizsgálat eredménye üti egymást, ne használhassuk fel.
- Sunsheen miatt nem kell aggódnia. Leadja az ügyet.
- A mai nap egyetlen jó híre! Nem gondolja, hogy szerencsétlen az életem? Annak örülök, hogy egyik sztárügyvéd átadja az ügyét egy másiknak. Ne nevessen ki, de marhára nem gondolom, hogy kint lennénk a trutyiból.
- Hajszálnyival, kapitány! Talán egy halszálnyival.
- Ne nyugtasson engem, mert felfüggesztem! Maga kavarta a szart, hozza is helyre! Mike ügyét nem bolygathatja, ő vezeti tovább a sorozatgyilkossági ügyet. Maga még szöszmötölhet kicsit az utolsó esettel, a bírósági tárgyalásig biztosan, de minden eredményt meg kell osztania. És Aylward, most nagyon koncentráljon arra, amit mondok, nem érdekel, mit csinál, nem érdekel, hogy csinálja, legyen törvényes és legyen perdöntő. Különben tényleg kereshet magának másik kapitányt. Most pedig tűnjön innen!
- Uram!
- Csak nekem tűnik úgy, de mintha a kollégák csalódottak lennének. Nem függesztettek fel, dolgozhatsz tovább, sőt, kiabálás sem volt. Mike kimondottan pipa.
Jamie-nek természetesen igaza volt. Csendben pakolták össze a jegyzeteiket, hogy aztán a családtól mentes, néma házában újból átbeszéljenek mindent. Valami felett elsiklottak, csak így lehetett. De egyenlőre, fél doboz cigi, egy vacsora és két whisky után sem lettek okosabbak. Lustán ültek a dohánytól bűzlő dolgozószobába, és a harmadik italt szopogatták.
- Majd kiheverik.
- Tudod, hogy rég átvehetted volna az osztályt, senki sem lenne alkalmasabb nálad. A kapitány fenyegetést lát benned, Mike pedig meglovagolja a hullámokat.
- Lehet, hogy régen azt látott, viszont már tisztában van vele, nem akarok egy csapat ész nélkül tévelygőt irányítani. Szeretem a munkám, és nincs szükségem több stresszre, sem a kinevezéssel járó prémiumra.
- Kár. Különben mit csinálunk? Ha nem mutatunk fel valamit hamarosan, tényleg gáz lesz. Keressek magamnak új társat?
- Mike széles mellkasára ölelne.
- Nem hogy nem széles, még csak nem is mellkas. Szeretek veled dolgozni. Szóval mit fogunk csinálni?
- Ha őszinte akarok lenni... - kezdte, és elgondolkodva kocogtatta a jégkockákat a poharában. Az apja nem lenne rá büszke. Amennyire emlékszik, jeget tenni egy ilyen jóféle italba, több volt mint felségsértés. A The Balvenie Tun 1509 üvege 220 font körül van, messze nem a legdrágább, de... - Felugrott és kézbe vette a noteszét.
- Most mi van? - érdeklődött Jamie kissé zavarodottan. - Mi jutott az eszedbe?
- Az ügyvéd, ő lesz a kulcs! Az a pali nagyon sokat tud és megtartja magának. Túl könnyen ment.
- Mit ment túl könnyen?
- Leadni Moore ügyét. Ezt akarta, ez volt a célja egész végig, és tálcán kínáltam neki a lehetőséget. Még csak harcolnia sem kellett érte. Az ügyvédi kamaráig sem jut el. De marha vagyok!
- Nem igazán tudlak követni.
- Figyelj rám, holnap reggel elkezdjük kiásni a csontvázakat Sunsheen hátsókertjéből.
- Komolyan azt hiszed, hogy köze van a gyilkosságokhoz?
- Nem, nem tudom, de valami van itt. Biztos vagyok benne, hogy akaratunkon kívül belekeveredtünk egy másik játékba is.
- És mi köze az egésznek Monicához?
- Fogalmam sincs, de ha erre rájövünk... Ha ez megvan, minden megvan. Moore, a gyilkosságok, és az ügyvéd is.
- Akkor Sunsheen? - Nyújtotta koccintásra a poharát Jamie.
- Akkor Sunsheen!
A lépcsőn felfelé gondolatai akaratlanul is visszaszálltak Sunsheenhez. Amikor körbenézett az irodájában, hagyta, hogy megragadják a figyelmét azok az apróságok, amik máskor is segítik a munkáját. A képek hiánya épp olyan beszédes volt, mind az átlagosnak látszó, de méregdrága berendezés, vagy a Silver Tips Imperial Tea, amiből 25g-os csomagot közel 29 font. És igen, ez messze nem a legdrágább fajta, de közel áll hozzá. Egy átlagos család számára ismeretlen, ebből nem kap a gyerek a reggeli, vagy a nagyi a vajas süti mellé. Az ügyvéd figyel a részletekre.
Vagyis csak azokra figyel és ez némileg zavaró. Minden tökéletes rendben sorakozik, minden élérevasava. Ezt a rendezettséget látja egy külső szemlélő, de tapasztalati szerint az ilyesmi sosem jön könnyen. Nem látszik kényszeresnek, eddig legalábbis semmi jelét nem adta, a könyvek a polcán mégis szín és méret szerint válogatottak. Az asztalán katonás rend, a tollak szabályos centi távolságban sorakoznak. Mintha vonalzóval mérték volna ki. A csésze fülét gondosan balra igazította, pedig jobbkezes, a kávét azonban, ki tudja miért, ballal itta.
Lassan sétált a helyére, Jamie feltett lábbal olvasott valamit. Üdvözlésként intett, majd olvasott tovább. Mindketten csöndben ültek még néhány percig, mikor a társa letette a papírokat, felsóhajtott, és szőke fejét hátrahajtva billegni kezdett a széken.
- Ennyire rossz? - kérdezte szinte ösztönösen.
- Monica hivatalosan is a hatodik áldozat. A főnök őrjöngött, én vezettem a kihallgatást, szóval az én saram, és csak azért nem feszített keresztre, mert szerinte te vagy a főkolompos. Úgyhogy látni akar, amint visszaértél. Mike a vezető nyomozó, és ha ez nem lenne elég, nincs semmink. Az égadta világon semmink. Moore megtörhetetlen, Sunsheennek alig van dolga. A szemétláda tudja, mire és hogy feleljen, vagy éppen mit ne. És veled mi a helyzet?
- Túl sokat dohányzom.
- Aylward...
- Komolyan mondom! Le kéne szoknom. Most inkább bemegyek hozzá, utána beszélünk.
Az ajtó nyitva volt, ezért halkan kopogott a kereten. Mike a főnökkel szemben ült, a hangra mindketten felnéztek. A vezető nyomozó arcán gonosz vigyor terült szét, de kérés nélkül felállt, majd a köszönést is mellőzve kisétált az irodából. Becsukta maga után az ajtót, nem mintha számítana bármit is. Ha a kapitány üvölteni kezd, az összes emeleten kristálytisztán értik majd minden szavát.
- Üljön le! - vetette oda kiabálás helyett meglehetősen zaklatottan.
Hihetetlen éles volt a kontraszt az ügyvéd irodájával szemben. A falakon képek, oklevelek, kitüntetések lógtak, talán, hogy elrejtsék a lepergett festékek által hagyott kopár foltokat. Az asztalon itt is rend uralkodott, de zsúfoltan megpakolták családi fotókkal és iratokkal. A székek kopott műbőrből készültek, már húsz éve is szánalmas képet mutattak. Az egyetlen polcon egy kissé sápadag futó növény árválkodott, a kapitány feleségének ajándéka, de folyton elfelejtették meglocsolni. Csoda, hogy még él.
- Árulja már el nekem Aylward, mégis mi a csudát csináljak magával? - sóhajtott fel hosszas merengés után, miközben tenyerével megdörzsölte a homlokát. - Mike jó nyomozó, nagyon jó, de sosem lesz kiváló, mint maga. Szívósan szedegeti a darabokat, és tudom, hogy lassúnak tűnik, mégis nagyon ritkán lő mellé.
Nem üvöltött, a hangja fáradtan csengett. Valószínűleg már elpárolgott a dühe, de ettől cseppet sem lett jobb a helyzet. A beszélgetés kezdett egy, a gyermekét szelíden megrovó anya monológjára hasonlítani.
- Nem értékelik, a kollégai sem igen szeretik, de jó abban, amit csinál. Azért lett ő a vezető nyomozó, mert ismerem a képességeit, és mert az aprólékos adatok összegyűjtésében senki sem jobb nála. Még maga sem!
Az őszülő, rikító kék szemű férfi ráncai olyan mélyek voltak, mint egy hetvenévesé. Még csak az ötvenes éveinek elején járt, de ez a munka elevenen falta fel. A máskor érzelemmentes arcáról egyértelműen sütött a csalódottság.
- Magát legalább tisztelik itt, de őt nem. Amikor átvettem az osztályt, azt hittem, egy újabb kékvérűvel van dolgom, aki unatkozik otthon. Ehelyett kaptam egy briliáns munkaerőt, akinek jók a kapcsolatai, és nem keveri össze a ragokat sem. Igen tudom, maga sokkal kevesebb információból, jóval hamarabb rakja össze a teljes képet, köröket ver rá mindenkire. Jó, tényleg! Alighanem az egyik legjobb rendőr, akivel valaha is dogoztam, de árulja már el, mi a csudáért Jamie vezette a kihallgatást? Nem, még ne válaszoljon! Csak majd miután felvilágosít arról, miért nem tájékoztatott sem engem, sem Mike-ot a gyanújáról! - És választ sem remélve folytatta tovább. - Elhiszem, sőt, megértem, hogy a nyaralás kihagyása kellemetlenül érintette. De ez nem ok arra, hogy tönkretegye több ember, hónapok óta tartó szívós munkáját. Mégis mit képzelt?!
- Uram, én...
- Nem érdekel! Tudja, az a legszomorúbb, hogy nem is érdekel semmi, amit fel tud hozni a mentségére. Nyakig ülünk a szarban! A polgármester szinte napi szinten cseszeget, a sajtót már rég nem tudjuk kordában tartani, és a közvélemény csak azért nincs jelenleg pánikban, mert a többségük gondolkodni képtelen idióta, és piszok nagy mázlinkra nincs választási év. A tetejében még a gyanúsítottunkkal sem dicsekedhetünk, mert az a nyomorult ügyvéd független orvosszakértői véleményt kér, és mint tudja, nincs elég mintánk az elvégzéséhez. Ha ügyes, márpedig úgy tudom, valamiféle gonosz félisten, vagy a nyavalyás bűnözők védőszentje, könnyűszerrel el fogja érni, hogy mivel a két DNS vizsgálat eredménye üti egymást, ne használhassuk fel.
- Sunsheen miatt nem kell aggódnia. Leadja az ügyet.
- A mai nap egyetlen jó híre! Nem gondolja, hogy szerencsétlen az életem? Annak örülök, hogy egyik sztárügyvéd átadja az ügyét egy másiknak. Ne nevessen ki, de marhára nem gondolom, hogy kint lennénk a trutyiból.
- Hajszálnyival, kapitány! Talán egy halszálnyival.
- Ne nyugtasson engem, mert felfüggesztem! Maga kavarta a szart, hozza is helyre! Mike ügyét nem bolygathatja, ő vezeti tovább a sorozatgyilkossági ügyet. Maga még szöszmötölhet kicsit az utolsó esettel, a bírósági tárgyalásig biztosan, de minden eredményt meg kell osztania. És Aylward, most nagyon koncentráljon arra, amit mondok, nem érdekel, mit csinál, nem érdekel, hogy csinálja, legyen törvényes és legyen perdöntő. Különben tényleg kereshet magának másik kapitányt. Most pedig tűnjön innen!
- Uram!
- Csak nekem tűnik úgy, de mintha a kollégák csalódottak lennének. Nem függesztettek fel, dolgozhatsz tovább, sőt, kiabálás sem volt. Mike kimondottan pipa.
Jamie-nek természetesen igaza volt. Csendben pakolták össze a jegyzeteiket, hogy aztán a családtól mentes, néma házában újból átbeszéljenek mindent. Valami felett elsiklottak, csak így lehetett. De egyenlőre, fél doboz cigi, egy vacsora és két whisky után sem lettek okosabbak. Lustán ültek a dohánytól bűzlő dolgozószobába, és a harmadik italt szopogatták.
- Majd kiheverik.
- Tudod, hogy rég átvehetted volna az osztályt, senki sem lenne alkalmasabb nálad. A kapitány fenyegetést lát benned, Mike pedig meglovagolja a hullámokat.
- Lehet, hogy régen azt látott, viszont már tisztában van vele, nem akarok egy csapat ész nélkül tévelygőt irányítani. Szeretem a munkám, és nincs szükségem több stresszre, sem a kinevezéssel járó prémiumra.
- Kár. Különben mit csinálunk? Ha nem mutatunk fel valamit hamarosan, tényleg gáz lesz. Keressek magamnak új társat?
- Mike széles mellkasára ölelne.
- Nem hogy nem széles, még csak nem is mellkas. Szeretek veled dolgozni. Szóval mit fogunk csinálni?
- Ha őszinte akarok lenni... - kezdte, és elgondolkodva kocogtatta a jégkockákat a poharában. Az apja nem lenne rá büszke. Amennyire emlékszik, jeget tenni egy ilyen jóféle italba, több volt mint felségsértés. A The Balvenie Tun 1509 üvege 220 font körül van, messze nem a legdrágább, de... - Felugrott és kézbe vette a noteszét.
- Most mi van? - érdeklődött Jamie kissé zavarodottan. - Mi jutott az eszedbe?
- Az ügyvéd, ő lesz a kulcs! Az a pali nagyon sokat tud és megtartja magának. Túl könnyen ment.
- Mit ment túl könnyen?
- Leadni Moore ügyét. Ezt akarta, ez volt a célja egész végig, és tálcán kínáltam neki a lehetőséget. Még csak harcolnia sem kellett érte. Az ügyvédi kamaráig sem jut el. De marha vagyok!
- Nem igazán tudlak követni.
- Figyelj rám, holnap reggel elkezdjük kiásni a csontvázakat Sunsheen hátsókertjéből.
- Komolyan azt hiszed, hogy köze van a gyilkosságokhoz?
- Nem, nem tudom, de valami van itt. Biztos vagyok benne, hogy akaratunkon kívül belekeveredtünk egy másik játékba is.
- És mi köze az egésznek Monicához?
- Fogalmam sincs, de ha erre rájövünk... Ha ez megvan, minden megvan. Moore, a gyilkosságok, és az ügyvéd is.
- Akkor Sunsheen? - Nyújtotta koccintásra a poharát Jamie.
- Akkor Sunsheen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése