Richard Castle: Heat Rises (Nikki Heat #3)

Bár már magyarul is kapható a harmadik kötet, én a második után angolra váltottam, ahogyan tettem más könyvek esetében is. Biztosra vetem, hogy nem lesz a nyelvváltásból semmi gond, hiszen annyi krimit nézek angolul, hogy bárkit képes lennék megölni az említett nyelv kifejezéseivel. No, nem mintha  a végeredmény nem lenne egyetemes, de azért ez is fontos szempont volt. És igazán nem csalódtam. A nyelvezete nem túl komoly, semmiképpen sem emelt szint. Őszintén J.K. Rowling bármelyik regénye, még a Harry Potter is komolyabb nehézségeket támaszt, viszont épp ezt vártam. Csak lazítani szerettem volna. Könnyeden szórakozni, közben hullákat számolni és gyilkosokat üldözni. Láthatjátok, igazán nem dédelgetem extra kívánságokat, így maradéktalanul valóra is váltak az álmaim.

Jameson Rook a városon, azaz az országon kívül nyomoz fegyvercsempészek után, Nikki Heat nyakába pedig egy bizarr pap gyilkosság hullik. Csak a szokásos dolgos hétköznapok köszöntenek be, de a dolgok sosem azok, mint aminek látszanak. Rook viharos bulvárhírekkel bukkan elő, a papról pedig kiderül, olyan titkok birtokában van, amire meglepően sokan, sok helyről pályáznak.

A történet igazán nem okozhat senkinek csalódást. Épp azt a vonalat követi, amit az első kettő, bár nem egy átfedés megjelenik a filmsorozattal. Elég sokat kapunk Rook és Heat kapcsolatáról, az abban felmerülő problémákról és megoldásokról. Ez külön jó pont, mert nem kínoztak minket az ötödik részig. Persze, ha eljátszunk a gondolattal, hogy Castle írta a regényt, aki ekkor még csak reménykedett Beckettel egy hasonlóban... Nos, érdekes, ahogy a fikció írta a fikciót. Elismerem, ez egy pöttyet zavaros, de ugye nem a fikció írta az életet, vagy az élet a fikciót, még jó, hogy zavaros.   

A történet ezúttal sem igényel komoly fejtörést. Néhány része kiszámítható, de a pont elegendő csavart, őszesküvést tartalmaz ahhoz, hogy a szórakoztató faktora maradjon az ismert szinten. Néhányszor megnevettetett, elgondolkodtatott. Olyan észrevétlenül fogyott el, hogy szinte egyből hiányérzetem  támadt.
Viszont megvan a következő rész is, így nem szükséges sokáig tűrnöm a késztetést.

Aki szereti a sorozatot, imádni fogja, aki egy laza, lazítós krimire vágyik, az is. Még mindig fogalmam sincs róla, ki írja a szériát, de mostanra eljutottam addig is, hogy nem is érdekel. Amíg jönnek a könyvek, én együtt tudok élni eme rejtéllyel.

8/10