Őszintén mondom, bajban
vagyok ezzel a könyvvel, de mondhatnám úgy is, hogy meglehetősen
zavarosak a gondolataim. A fülszöveg nem sok információt tartalmazott,
de ami benne volt, az alapján egy tucat ifjúsági regényre számítottam,
olvasás közben viszont rájöttem, hogy bár tartalmaz néhány sablont,
tulajdonképpen nem tucat, sőt, nem is ifjúsági.
Stína és Jonni édesanyjuk
halála után a nagynénjükhöz kerülnek vidékre. Az élet akár jó is
lehetne, érdekesek a szomszédok, különösen a vak bácsi, és sok az állat,
de nagyon hiányolják az édesapjukat, ezért elhatározzák, hogy
hazamennek – Picikocával, a kismalaccal együtt nekivágnak hát az útnak.
Az aprócska szépséghiba, hogy igazából nem tudják, merre is kellene
menniük, de hamarosan megváltozik az útirány. Menet közben találkoznak
egy vak nénivel, elveszítik egymást, és egy olyan rejtélyt kell
megoldaniuk, ami nemcsak lehetetlennek, de elképzelhetetlennek is tűnik.
A könyv eredetileg egy
trilógia kezdő darabja, de angol adatlapot nem találtam róla, izlandi
nyelven pedig nem értek, így fogalmam sincs, mi a címe, de az egészen
biztos, hogy nem lesz folytatás. Nos, nem azért, mert rossz volt, nem
volt az, csupán szerintem a magyar közönségnek ez a kicsit furcsácska,
bizarr mese nem fekszik. Mondjuk az tény, hogy már most el kell kezdeni a
jövő thriller-rajongóinak kinevelését, de nem tagadom, több részleten
még én is felvontam a szemöldököm. Persze tudom, hogy a gyerekek nem
akadnak fenn egy csomó olyan dolgon, amin a felnőttek igen, tehát nekik
semmi bajuk a lábdarabolós Hamupipőkével, de számomra a szó szerint
értendő elveszett szemek misztikuma kicsit soknak bizonyult.
Aztán van itt még egy
furcsaság, a kiadó 10 éveseknek ajánlja, de a nyelvezete és a
történetvezetése egyértelműen fiatalabbakat célzónak tűnt. Én hat
évesnél húztam volna meg az alsó határt, ezért rákerestem, és kiderült,
hogy eredetileg 6-12 éveseknek szánták, így persze a tízes csoport jónak
tűnik, mégsem hiszem, hogy ez az ő meséjük. Mert ez az. Nem ifjúsági
regény, hanem esti mese. Viszont annak legalább érdekes. A
történetvezetés, a feszültségkeltés meglepően jó, az ötlet, maga a világ
érdekes, és rengeteg lehetőséget rejt, mégis határozottan furcsa. A
keresztfiamnak ugyan nem olvasnám fel, de azt hiszem, mégis lehet, és
van is közönsége. Alapvetően olyan gyerekeknek ajánlanám, amilyen magam
is voltam 9 évesen (a Drakula volt az első, önállóan választott
könyvem).
7/10
Magyar kiadó: Pongrác Kiadó
Fordította: Patat Bence
Ez a bejegyzés az ekultura.hu részét képezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése