Jonathan Stroud: The Screaming Staircase (Lockwood & Co. #1)

Egy újabb ifjúsági írót, és ezzel együtt egy újabb szériát avattam. Persze szokásos módon erről is Salaander tehet. Mind a ketten rajongunk a jó ifjúsági könyvekért, és ezért gyakran előfordul, hogy össze-vissza fertőzzük egymást a jobbnál jobb sorozatokkal. Ezt ott frissiben nem szoktuk megköszöni, sőt, de később azért hálásak vagyunk az újabb lehetőségért, az újabb kitűnő élményét.

Lucy Carlyle apró gyerekkora óta látja a szellemeket, a tehetségét felismerve hamarosan ügynöktanonc, majd igazi ügynök lesz, akinek az a dolga, több társával együtt, hogy egy felnőtt felügyelő vigyázó szemei által kísérve elhárítsák a szellemek okozta veszélyt. Amikor egy akció félresikerül, a lány összepakol és elindul Londonba, hogy új munkát találjon. Végül Lockwood alkalmazza, a ritkább hallás képességéért, bár a 16 éves fiú, aki saját céget vezet felnőtt felügyelők nélkül, önmagában is igen különös. Amikor egy rutin munka során leégetnek egy házat, az ügynökség kényszerpályára kerül. Ki kell fizetniük az okozott kárt, ezzel megmentve a cégüket, mégpedig úgy, hogy megoldanak egy 50 éve elfelejtett gyilkosságot.  

Jonathan Stroud neve ismerős lehet sokaknak a Bartimaeus szorozta miatt - én ugyan nem tartozom ebbe a körbe, mindazonáltal hamarosan pótolnom kell a lemaradásom. Elég az hozzá, hogy nem ismeretlen író,már csak arra nem találok magyarázatot, az én figyelmemet hogyan kerülhette el!
No de már semmi gond, egymásra találtunk, és részemről egy újabb szerelem született. Igen, tudom, könnyebben csavarja el a fejem egy jó ifjúsági író, mint egy kidolgozott férfitest, no de mit tegyünk, ha az intellektust sokra becsülöm! A fantáziát pedig még többre, és jelen esetben egyszerűen rabja lettem ennek a világnak, amiben nem lehet tudni, mi váltotta ki azt az eseményt, ami a szellemeket az emberek ellen fordította, hogy mitől lettek ennyire erőszakosak, ahogyan az sem, miért szaporodott meg a jelenségek száma tizenöt évvel ezelőtt, de az, hogy csak a kamaszkorig bezárólag látják őket tisztán, nem véletlen, mégis tökéletesen megkomponált.

A szellemek mindig is részei voltak a világnak, azonban ezek a jelenések nem olyan kedves teremtmények, ahogy képzeljük őket, mert könnyűszerrel megölhetnek egy vagy akár több embert is. Az ügynökök tisztelete ezért az egész társadalomban nagyon magas. Átlag polgár nem közlekedik sötétedés után, mert talán sosem ér oda, ahová indult, az utcákat speciális lámpák világítják meg, a vas feldolgozó üzemek, ahogyan a levendulát termesztők is, dús gazdagok. Komplett iparág épül a szellemek távol tartására.
Az ügynökök legfontosabb eszköze a kardjuk (párbajtőr), folyton maguknál hordják, ahogyan különböző erősségű vasláncot, görögtüzet és más hasonló apróságot is, de a legfontosabb, sosem dolgoznak egyedül.  Az életüket bízzák a társukra, akik közül csak kevesen érik meg a felnőttkort, amikor is búcsút inthetnek a képességeiket.

Minden ügynök vesztett már el valakit, ez egy háború, amiben a gyerekek halála természetes és járulékos veszteség, a felnőttek, akik többé már nem látnak, sokszor csak hátráltatják őket, vagy éppen rosszul döntenek képességeik hiányában. Ebből persze kitűnik, hogy a világfelépítése egy kicsit talán sötét, de még sincs híján humornak, szeretetnek. A gyerekek és tinik számára is egyértelmű, mivel jár ez az élet, ezért bármennyire is veszélyes és komoly hivatást űznek, csak tinik, akik élvezik az életet.
Így aztán a könyv stílusa könnyed, könnyen olvasható, már az elején ad okot a nevetésre, amire Lockwood személye a garancia. A fiú ugyanis kissé meggondolatlan, szeleburdi, de nagyszerű vezető és mindig kiáll az embereiért. Olyan karakter akiért mindenki tűzbe menne, hősies és hűséges, erős, gyorsan gondolkodik válsághelyzetben is, mindig van B terve, vagy ha nem, hát improvizál, és persze néha a dolgok kicsúsznak a kezei közül.
Mindazonáltal hajlamosabb a nagy egész képet nézni, és nem elveszni a részletekben, de sok titka van, amit megtart magának. Olyan karakter, akiről érdemes olvasni, akit érdemes olvasni.

A trió harmadik tagja George Cubbins, akivel Lucy nem feltétlen találja meg a közös hangot, de mindketten szeretik a főnöküket, és ez elég arra, hogy képesek legyenek közösen dolgozni. Igazi különc, aki egy koponyához kötött kísértettel folytat mindenféle kísérletet, aminek érdekében, még meg is fürdik vele, mégis, ők hárman barátok lesznek, sőt egy család abban a világban, ahol nem tartogat nekik a jövő különösebben sokat. 

Ami a könyv nagy fordulatát illeti, számomra nem különösebben sokkoló, kitaláltam már viszonylag korán, ennek ellenére élvezettel olvastam tovább, mert egészen magával ragadott és elvarázsolt a sorozat első kötete, amiről különben nem tudom, hány részes lesz,  de egyenlőre nagyon szeretem. Ez azért is fontos, mert Rick Riordan sorozata már véget ért, még akkor is, ha nem olvastam az utolsó részt, és kell valami utána, amiért ugyanannyira tudok rajongani. Most pedig nagyon úgy tűnik, megtaláltam.

A jó hír, hogy magyarul is kapható A sikító lépcső esete, és mivel egy ismert íróról beszélünk, valamint az Animus Kiadó adta adta ki, az esélyeink, egy befejezett sorozatra, jelentősen megnőttek.

10/10

ScreamingStaircase_1-50 by msreeat on Scribd