 |
| Forrás |
Szeretem a novellákat, szeretem, mert sokszor olyanok, mint egy-egy kiragadott pillanat az életből. Hogy mire is gondolok pontosan? Hadd idézzem magam: "Kislányként gyakran álltam a szobám ablaka előtt, néztem ki rajta és
azon gondolkodtam a végtelen számú lakások fényében: Milyen lehet most
máshol? A sok láthatatlan anyuka mind veszekszik, ha nincs rend, az
apukák mind azt mondják: amíg az én asztalomnál ülsz, meg kell enned a
levest is? Minden gyerek éjszakába nyúlóan olvas vagy csavarog a
kutyájával, barátaival? Persze hogy nem, minden élet különböző, de akkor
is, miben más máshol?Erre adtak választ a könyvek, és én hódolattal ittam szavaikat."
Tehát egy pillanat valaki más életéből, én pedig - mit tagadjam- perverz módon várom, hogy felfedje előttem titkait. Hát nem ez az olvasás igazi öröme?
Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha
valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja
blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.
"Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. "
Vámos Miklós: Majdnem összes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése