Mostanában gyakrabban feledkezem meg magamról. A nyílt utcán bazsalygok. Tegnap például egy pasi annyira belebámult az arcomba, hogy még én is észrevettem, hát még a többi járókelő. Épp azt latolgathatta, teljesen elme roggyant vagy szimplán fejlődésben visszamaradott vagyok-e. Pedig nem beszéltem, csupán eszembe jutott egy megírandó ötletem, amitől letörölhetetlen vigyor ült ki az arcomra. Hamar felülemelkedtem az eseten, hiszen nem ritka, de aztán ma újra elgondolkodtam.
Történt ugyanis, hogy reggel kipihenten ébredtem. Tegnap, miután fél nyolcra hazaértem bekapcsoltam a gépemet, aztán egyszerűen elaludtam előtte. Éjfél előtt felriadtam, megalapítottam, hogy ég az éjjeli lámpám. Lekapcsoltam, lecsuktam a gép tetejét, a másik oldalamra fordultam és 6:18-ig úgy aludtam nyál csorgatva, mint akit leütöttek. Nagyjából háromnapos pihenést ejtettem meg egyben. Leszögezhetjük, jól esett!
Mikor felvettem a kabátomat Gackt egyik száma üvöltött a fülembe, ráadásul az egyik kedvencem, így megfeledkezve magamról, teli torokból énekelni kezdtem. A négy fal között ugye... Diszkréten táncoltam is egy kicsit, majd a kilincsre tettem a kezemet és automatikusan elhallgattam. Valahogy bennem van, nem csinálok magamból hülyét nagy nyilvánosság előtt, de ebben az esetben már teljesen mindegy volt. Ahogy kitárult az ajtó, a rácson keresztül két döbbent, erősen fiatalkorú nézett rám. Lehetséges, hogy hallották?
Az egy emelettel lemaradt anyuka nevetését alig palástolva köszönt. A tény immár bizonyított. Az egész ház megismerte reea rettenetes orgánumát. Én leszek az új Eszti néni? Szaporodnak a jelek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése