Na, essünk túl rajta!Szóval elérkeztünk a harmadik kötetig. Ezzel ugye véget ért, mert trilógia. Remélem E. L. James nem ébred egy reggel azzal az agyament ötlettel, hogy folytatná. Köszönöm, nem kérek több! Pedig ez nem is volt olyan rossz, de mégis bőven elég jutott a jóból.
Ana hozzáment az ő Fiftyjéhez, és testőrök gyűrűjében élvezik a nászútjukat. Persze a fiatal hölgyet nem hívnák Anának, ha bármit egyszer az életben jól csinálna, azonban még ő sincs felkészülve az elkövetkezendőkre.
A szabotáló továbbra sincs meg, soha nem látott nehézségekkel kell megküzdeniük, válságba kerül a házasságuk, a kapcsolatuk és minden amiben valaha hittek. A nézeteltérések magja pedig, hogy két teljesen eltérő embernek kellene összecsiszolódnia. Ez akkor sem könnyű, ha valaki új munkahelyre kerül, de amikor valakive már az ágyad is megosztod... Nos, néha bizony elszabadulnak az indulatok, és nincs is ebben semmi rossz. Legalábbis addig, amíg mindenki törekszik a megoldásra.
Oké. A határidő nem volt olyan szoros, mint a második rész esetében, de ha már lendületben voltam, gondoltam be is fejezem.
Az első meglepetés akkor ért, mikor felfogtam, hogy ez a könyv sokkal hosszabb az elődjeinél. A második, hogy kevesebb volt benne a szex! Na, hála ért a magasságosak! A harmadik pedig azért ért, mert eddig ez tetszett a legjobban.
Az események pörögtek ezerrel, néha kapkodtam is a fejem. Továbbra is megtaláltam benne a Twilight széria elemeit is, de a kötet felépítése, ellenben a Breaking Dawnnal meglehetősen pergő. Nem csak a negyedik kötetet olvasztotta önmagába, hanem mindent, ami az előző háromból kimaradt. Emiatt néha csak kapkodtam a fejem.
Elszakadtunk végre az ágytól, persze nem teljesen, de azért épp eléggé ahhoz, hogy érdekelhessenek a történések is. Christian még mindig komoly intimitási problémákkal küzd, de ezért nem tudom Anát sajnálni. Pontosan tudta milyen pasas, mégis igent mondott. A kontrollálási mániája sem dühítő, mert ő ilyen. Ezért aztán Ana néha nevetséges. Minden alkalommal, akikor lázad, ellenkezik, amikor nemet mond, amikor mást csinál, mint kérnek tőle, csak feltartóztathatatlanul sodródik valami végleges katasztrófa felé. Kezdem azt hinni, Ana ostobasága nagyobb kerékkötő köztük, mint Fifty egyéb hobbijai.
Kiderül minden, és még logika is van egy sereg dologban. Komolyan nem volt rossz. Mellette szól, hogy legalább van cselekmény. A bevezetést a konfliktus kibontása, azt pedig maga konfliktus követi. Van egy megoldás, aztán egy lagymatag levezetés. Kimondottan szerettem a lezárás utáni Grey szemszögéből megírt dolgokat. Persze ebben sincs semmi eredeti, hiszen a Midnight Sun (Szintén Twilight sorozat, Edward szemszögéből az első rész. Sajnos befejezetlen maradt.) óta tudjuk, izgalmas a másik szemszög. Sőt! Sokkal jobb lett volna így megírni az egészet, de ezzel már nem igen tudunk mit kezdeni.
Mondjuk önálló ötlet nem sok volt benne, most például hirtelen egy sem jut az eszembe, viszont legalább szórakoztató volt. Tényleg. Az írói kvalitások tekintetében meg kár rá egy betűt is pazarolni. Ennek ellenére a széria legjobb könyve cselekmény:szex arány szempontjából. Bár lehet, darabszámra megvan az, csak ugye hosszabb a könyv...
Szóval ezt a részt végül is szerettem, de azért nagyon örülök, hogy vége van. A trilógiáról meg annyit, hogy totálisan felejthető. Nem véletlen, hogy január első hete óta nem találtam elég időt arra, hogy megírjam ezt a kis bejegyzést.
8/10
Köszi az értékelést, bár a könyv elolvasásához nem hoztad meg a kedvem, de ahogy elnézem, nem is ez volt a cél. ;)
VálaszTörlés:) Ez csak azért fúra, mert ez a rész tényleg tetszett, de igazad van, csak túl akartam lenni rajta, és ez érződik az írásból is. Sajna, de ez van. :) De nem lesz több rész ;) Most már írhatok olyan dolgokról, könyvekről, amiket szeretek. :D
VálaszTörlés